A Századvég Alapítvány legújabb felmérése azt vizsgálta, mit gondolnak a magyarok az Európai Unió működéséről és a nemzeti szuverenitás fontosságáról. A kutatásban szereplő kérdések között szerepelt az is, vajon mit gondolnak a magyar emberek a keresztény kultúra, tradíció fontosságáról.
Ma, amikor Európa nyugati felében szinte divattá vált a keresztény tradíció, a közös kulturális alap megkérdőjelezése, sőt tagadása, különösen érdekes a Századvég minap közzétett kutatási eredménye…
…A Századvég kutatásában az egyik kérdés így hangzott: „Ön szerint Európának inkább meg kellene őriznie keresztény kultúráját, hagyományait, vagy inkább olyan világi kultúrát támogatnia, amely túllép a keresztény hagyományokon?”
A megkérdezettek többsége (71 %) a keresztény tradíciók megőrzésére voksolt, mindössze 24 százalékuk gondolja úgy, hogy túl kell lépni a keresztény hagyományokon. A 24 százalék talán elszomorítóan sok, de a több mint kétharmados többség mégis biztató.
Több mint hét évtizeddel ezelőtt a XX. század egyik legnagyobb hatású költője és esszéistája, a Nobel-díjas T. S. Eliot német hallgatóságnak szóló egyik rádióelőadásában így fogalmazott:
„Nem vallási beszédet tartok, és senkit sem kívánok megtéríteni, csupán megállapítok egy tényt. Nem a mai keresztény hívők lelki közösségére gondolok, hanem arra a közös keresztény tradícióra, mely Európát azzá tette, ami; azokra a közös kulturális éltető elemekre, amelyeket e közös kereszténység magával hozott. /…/ A kereszténységben bontakoztak ki művészeteink; a kereszténységben gyökereztek – egészen a legutóbbi időkig – Európa törvényei. A kereszténység az a háttér, amely előtt valamennyi gondolatunk értelme kirajzolódik.”
Nem oly rég Robert Sarah bíboros Európa hanyatlásáról értekezve elismerően szólt egyes Közép-Európai országokról. Ezt mondta:
„Isten különleges felelősséget bízott Európára, és Európa hosszú évszázadokon át nagylelkűen válaszolt erre a hívásra. Mostani dühöngő egoizmusának is szükségképpen meglennének a következményei. De én továbbra is hiszek Európában, még ha tisztában vagyok is azzal, hogy betegsége visszafordíthatatlannak látszik.
Az öreg kontinens szempontjából nem is az az igazán tragikus, hogy nem vesz többé tudomást küldetéséről, hanem hogy egyre kevésbé zavarja, hogy nincs küldetése. Az emberi civilizáció forog kockán, és az európai embernek nincs rá orvossága. A szakadék szélén táncol.
Ugyanakkor vannak országok, melyek lassanként ébredeznek. Hangjuk számít. Gondolok Lengyelországra, Szlovákiára, Ausztriára és Magyarországra. Úgyhogy reménykedjünk!”
A Századvég minap megjelent elemzése a bíboros utolsó négy mondatának igazát erősíti!
Forrás és teljes cikk: felvidek.ma
