Hogyan válik a nemi, faji és társadalmi érzékenyítés uralkodó, sőt elnyomó társadalmi szereppé és hogyan robbantja fel a békét és a rendet egy eddig elfogadó országban. Olvasónk Bede Fazekas Zsolt, torontói tapasztalatait írta meg nekünk.

Az a veszélye a túltolt „büszkeségnek”, hogy olyan dolgok válnak természetessé (egyesek számára), amik a többséget megbotránkoztatják sőt, bizonyos esetekben a szó legszorosabb értelmében hányásra késztetik. Lásd a cannes-i díjnyertes filmet, ami az effektív hányás mellett, több tucat embert beteggé is tett, vagy elájultak, vagy kitántorogtak a vetítésről. (felmerül az emberben a kérdés, hogy egy katasztrófákkal terhes, járvánnyal és háborúkkal sújtott világban mi szükség van a lelkünk további és fokozott rombolására?!)

Gulyás Gergelyt szabályosan felelősségre vonják az ellenzéki újságírók, mert nem megy ki a melegfelvonulásra?! Észbontó! Hova lett a híres demokráciájuk? Én, a belváros közelébe se megyek a pride felvonulás napján! Nem azért, mert bajom van velük (azt csinálnak amit akarnak), hanem mert nem vagyok rá kíváncsi. Elfogadom, hogy ilyen is van, de ne legyen már kötelező részt is venni abban! Van más, fontosabb dolgom, urambocsá. Mi az, hogy Gulyásnak „ott kellene lennie a felvonuláson”!? Ezt, ki dönti el? A telexes újságíró? Ki ő? Tudom naiv vagyok, ők döntik el, vagy legalábbis szeretnék, na de éppen emiatt fordult át az én teljes elfogadásom az egyre fokozódó elutasításba. Jobb ez így? Mert amíg nem cseszegettek, és én dönthettem el, hogy mi érdekel és mi nem, jelen esetben ez a magamutogató, egyre gusztustalanabb haccacáré, addig szépen elvoltam vele. És „gusztustalan” jelzővel nem a kedves meleg honfitársakat illetem, hanem a nemi szervüket bőrcsutkában lengetőket, a színes hajú, tengernyi mellű nővé vált férfiakat és így tovább. (már az is fura, hogy ezt így meg kell magyaráznom)

Miután viszont azt látom, hogy az egyre szaporodó, számomra elfogadhatatlan dolgok sokasodásával egyenes arányban követelik azok feltétel nélküli elfogadását, képtelen vagyok ezt szótlan barom módjára megtenni. Ha úgy tetszik, az erőszakos nyomulásuk csak fokozza bennem az ellenállást, s ha esetleg nem volt bennem ilyen korábban, akkor kitűnő táptalaja annak, hogy legyen. Valószínűleg azért, mert mindezt mélyen legbelül sosem tudtam őszintén s teljesen elfogadni, csak tetszett ez a sokszínűség, a szocializmus bezártságát követő mérhetetlen szabadság, és nem vettem észre annak buktatóit. Vagy, készakarva nem foglalkoztam vele!

A liberális maszlag szinte észrevétlenül vitt afelé, hogy én is beálljak a mosolygós, bólogatós kanadaiak közé. Ismétlem, nem ördögtől való a másság elfogadása, a másik ember tiszteletben tartása, csak hát mi is ezt várnánk el.

Talán látták a hírt, a napokban felszámoltak egy hajléktalan „kempinget”, egy jó helyen lévő torontói parkban. A környékbeli lakosok már idegbajt kaptak a sok gusztustalan figura és a mocsokhalmaz látványától, na és féltek a bűnözéstől, aminek egy ilyen hely a melegágya. Megérkezett a felszámoló brigád a rendőrökkel, viszont a tábort a testükkel védték a nagyon liberális polgárok. Egy rendőrnőt fejbe is dobtak valami borosüveggel! Természetesen nem azok voltak ilyen harciasak akik ott éltek, és nap mint nap szembesültek a problémával, hanem a szokásos aktivisták + azok a kanadaiak, akik annyira píszík, hogy őket nem zavarja semmiféle rendetlenség, és természetesen az sem, hogy akiket naponta érint a dolog, akiknek ezzel együtt kell élni, azokat meg rettenetesen zavarja.

Szóval, az is egy érdekes kérdés ám, hogy valójában mennyire is píszí az a kanadai, aki a lezüllött, iszákos, lumpen, semmittevő, drogos, sok esetben bűnöző hajléktalanokat pártolja, szemben a dolgozó, adózó, békés polgárokkal?! Akik csak nyugalomra vágynak, a saját házuk táján!

Rendőr barátom házat épít, nem messze tőlünk, egy olyan kertvárosi területen, amit egy szép tágas völgy szel ketté, benne vadregényes erdővel. Ez a völgy egyébként átszeli szinte egész Torontót, így csak egy ugrás, és ennek a „vadonnak” valamelyik részében kirándulgathatsz úgy, hogy el sem kell hagynod a várost. Nos, ahol építkeznek, a kertjük végében vonul el ez a völgy, és az erdőben van egy hajléktalan sátortábor. Ezzel így még nem is lenne baj, de lakosai rongálják és tele(rondít)ják az erdőt. Amit, bár nehezen, de még mindig legyűrne az ember, na de a biztonsággal is baj van! Egyszer pl. egy ilyen beszívott, vagy beivott hajléktalan berohant egy konyhakéssel a helybéli játszótérre, és ott fenyegette a szülőket és a gyerekeket – meséli ez a rendőr barátom.

Nyilván ezt a figurát elfogták, de bármikor begolyózhat egy újabb, és esetleg akkor már nem tudják megakadályozni a nagyobb bajt! Megkérdeztem hát rendőr barátomat, hogy miért nem vonulnak ki egy kisebb csapattal és takarítják el ezt a fekélyt, az egyébként természetvédelmi területről? Azt mondja, sajnos nem lehet. Kényes ügy! Úgy a rendőrség, mint a politikusok marhára vigyáznak, mert ez egy komoly politikai kártya, ami kijátszható ellenük. Magyarán, mindenkinek piszkálja a csőrét ez a rendetlenség, de akkorára dagadt a feltétlen elfogadás „diversity”, hogy szerintem senki nem mer hozzányúlni. A mostani esetben viszont az volt…helyzet, hogy az már tűrhetetlenné vált és sokkal többet veszítettek volna, ha hagyják a közparkban a sátortábort. Még úgy is, hogy természetesen kivonult minden bornírt szervezet, a BLM, nyilván az Antifa + az agyament civilek.

Bede Fazekas Zsolt – Torontó

(Nyitókép: Twitter, torontói polgármesteri hivatal)