Nemzetközi össztüzet zúdítottak hazánkra a gyermekvédelmi és pedofiltörvény elfogadása miatt, ami cseppet sem meglepő, hiszen márciusban az LMBTIQ-szabadság zónájának minősítette magát az EU. Ennyi lenne Brüsszelben a személyesen érintett? Valószínűleg igen, másként nem rontanának Magyarországra ilyen dühös acsarkodással.

Kacsoh Dániel és Szalai Laura interjút készített a törvényről és annak fogadtatásáról Kocsis Mátéval, a Fidesz frakcióvezetőjével. A beszélgetés egy részletét idézzük.

Engedélyt kell kérni a Fideszben ahhoz, hogy valaki részt vehessen a Pride-on?

Nem kellene, ha valaki részt akarna venni, de ilyen ember nincs a frakcióban. Félreértés ne essék, ez a rendezvény nem a szexuális szabadság melletti kiállásról vagy esetleg a devianciák elfogadtatásáról szól, hanem durva provokáció. Az LMBTQ-mozgalom nem a kisebbséget védi, hanem a többséget támadja. Kereszténygyalázás, a magyar nemzeti identitás kigúnyolása, gyűlöletkeltés, kormánypárti politikusok iparszerű sértegetése, ha épp úgy van kedvük, „lebuzizása”, és szélsőséges liberális propaganda valamiféle vélt szabadságjog mögé bújva. Ez a kínálat a vezető mozgalmáraiktól egész évben. Viszont szerintem a többségi társadalom ízléstelen provokálása nem szabadságjog, ahogy állítják.

A pedofília elleni harcba először a homoszexualitást keverték bele, hamarosan pedig például azt kérdeznék a néptől, hogy kiskorú gyermekek számára is elérhetők legyenek-e nemátalakító kezelések. Az ilyen kérdések hogyan kapcsolódnak az eredeti célokhoz?

Az eredeti cél, hogy távol tartsuk a gyerekektől az életkoruknak nem megfelelő tartalmakat és az LMBTQ propagandát, ami már régóta célba vette őket világszerte. Nem is nagyon titkolják ezt az elkövetők. Magyarországon is az utolsó utáni pillanatban járunk, talán még épp jókor húztunk akadályt eléjük. Megmosolyogtatóan sunyi az az érvelés néhány liberális újságírótól, hogy itthon nem is létezik az, amit a törvényben szabályozunk. Mielőtt elmélyednénk ennek valóságtartalmában, maradjunk annyiban, nem is akartuk megvárni, hogy elterjedjen. Tőlünk nyugatabbra már mindennapos, hogy a kisgyermekeket is megkörnyékezik az LMBTQ propagandával. Érzékenyítésnek hívják, miközben inkább győzködésről van szó, hiszen már nemcsak az elfogadást várják el tőlük, hanem az aktív kiállást is, abban a reményben, hogy így később könnyebb lesz bevonni őket. Korán kezdik az ideológiai átnevelést, miközben abban konszenzusnak kellene lennie, hogy ha például egy hatéves kislánnyal elmondatják – ahogy számos felvétel igazolja –, hogy leszbikusnak lenni jó dolog, az önmagában pedofília. Semmi keresnivalója ugyanis ebben a korban a szexualitásnak, semmilyen kontextusban. Ezért mondjuk azt, hogy el a kezekkel a gyerekeinktől.

Brüsszelben és a nyugati, de az itthoni ellenzéki sajtóban is úgy hívják a jogszabályt, hogy „homofób törvény”.

Liberális körökben nagyon értenek az elnevezésekhez, az átértelmezésekhez és a megbélyegzéshez. Egyszerű hazugság így hívni a gyermekvédelmi és pedofilellenes törvényt. A brüsszeli támadás nyilvánvalóan politikai, egészen megdöbbentő lenne, ha tartalmi lenne. Ha pedig mégis az, és a gyermekek védelme kerül ilyen nyomás alá, akkor nagyobb baj van Brüsszelben, mint gondoltuk. A törvénycsomag megerősíti a szülők előjogait a gyermekük nevelését illetően, felnőttekről pedig nem szól. Magyarországon mindenki úgy éli a magánéletét, ahogy óhajtja, minden más értelmezés hamis. A brüsszeli mainstream arra akar minket rávenni, hogy vonjuk vissza a törvényt, de nem fogjuk. A nyomásgyakorlás számtalan eszközét bevetik, de hiába, a törvény már csak azért is marad, mert annak elfogadása nemzeti hatáskör, külső nyomásgyakorlást ebben az ügyben még kevésbé fogadunk el. Ha engedjük, hogy Brüsszel a hatalmával visszaélve ebbe is beleszóljon, akkor újabb lopakodó hatáskörelvonásnak leszünk áldozatai.

Ha megszűnik a kötelezettségszegési eljárás, okafogyottá válik a népszavazás – ezt mondta Gulyás Gergely kancelláriaminiszter. Most akkor a gyermekeket védik, vagy inkább Brüsszellel szembeni fricskáról van szó?

A gyermekeink jövője sorskérdés, ezért a gyermekvédelmi szabályokat meghoztuk, a törvény hatályba lépett. És igen, a népszavazás a brüsszeli támadás elleni fellépés, de a vita olyan sorskérdéseket is érint, amelyekről a legjobb inkább megkérdezni az állampolgárokat, főleg egy ilyen hangos vitában. Reméljük, a brüsszeli elit, ha már demokratának állítja be magát, nem ellenzi az emberek véleményének kikérését. Ha a nyugatiak visszaélnek a hatalmukkal, ez a fegyvernem szükséges.

A teljes írás a Mandiner.hu-n olvasható.

(Cimkép: Magyar Nemzet)