Biztos, hogy a nők az ószövetségi választott nép körében sem voltak egyenjogúak a férfiakkal.

Amikor az Úr Jézus Jákob kútjánál beszédbe elegyedett egy szamariai asszonnyal, a korabeli illemkódex 3 paragrafusát is átlépte: a) szóba állt egy asszonnyal, b) méghozzá egy szamariai asszonnyal, c) aki ráadásul még a saját falujában sem örvendett jó hírnek (vö. Jn 4,5-30). Az is figyelemre méltó, hogy kíséretében asszonyok is lehettek (vö. Lk 8,1-3). Nem véletlen, hogy keresztje alatt – egy kivétellel – csak asszonyok álltak, és hogy feltámadása után asszonynak (asszonyoknak) jelent meg először (vö. Mt 28,8-10; Mk 16,9). Azt, hogy apostolai közé nőket nem választott, semmiképpen sem értelmezzük valamiféle nőellenes diszkriminációnak, inkább a családanyai-háziasszonyi hivatás iránti tiszteletnek. A katolikus egyház törvénykönyve a házasságot két egyenjogú fél szerződésének tekinti (vö. Az Egyházi Törvénykönyv 1055. k. 1.§.)

Egészen más a helyzet az iszlámban. A nők megalázottságára már utaltunk a IV. parancsolat tárgyalásánál. Idézzük fel ennek pontjait:

– A házassági szerződést a leendő férj és a leendő feleség apja vagy gyámja köti meg. Az sem szükséges, hogy a nő ismerje jövendőbelijét. Bár akad olyan hadísz, amely szerint a nőt megkérdezése nélkül nem lehet férjhez adni. Ha viszont a szűz „szemérmesen hallgat”, az belegyezésnek minősül (vö. Bukhári 7,62.67-68).

– A nő nemi szervének (klitorisz = csikló) eltávolítása is sokkal megalázóbb, mint a férfiaknál szokásos körülmetélés. Ez a gyakorlat egyébként még a liberálisabb államokban (például Egyiptomban) is általános.

– A K 4,3 és a Saría m 6,30 szerint egy szabad muszlim férfinek több felesége is lehet. A feleségnek azonban nem lehet több férje.

– A muszlim férfinek nincs megtiltva, hogy káfír nővel házasodjék. A muszlim nő azonban nem mehet férjhez egy káfír férfihez. (Vö. K 2,221.)

– A férjnek lehetnek szex-rabszolgái, a feleségnek nem (vö. K 4,24).

– A nő általában csak arcát is eltakaró csadorban mutatkozhat idegen férfiak előtt. Otthonát csak férje engedélyével hagyhatja el általában férje vagy szexuális partnernek nem minősülő férfi kíséretében.

A Saría m 10,12 szerint „a férjnek való engedelmesség vallási kötelesség”, amelynek megszegése veréssel is büntethető. A feleség-verést egyébként a Korán is engedélyezi (vö. 4,34). A természetellenes (anális) szex tilos, egyébként a nemi érintkezés idejéről és módjáról a férj dönt (vö. Muszlim 008,3365). Iszak 969 szerint a „a férfiak némiképp rendelkeznek a nők felett, mert ők a férfiak rabjai, és nincs ellenőrzésük önmaguk felett.”

Az 5 éves korától anya nélkül nevelkedett és a 12 tagú háremén belüli féltékenykedésektől eleget szenvedő Mohamednek meglehetősen lesújtó véleménye volt a nőkről. Többször is kijelentette, hogy „a Pokolban a legtöbb ember nő” (vö. Bukhári 1,2,28; 1,6,301). Azt is vallotta, hogy a nők intellektuálisan és morálisan is alsóbbrendűek a férfiaknál (vö. B 1,6,301). A Muszlim 031,5966 megőrzött egy ilyen mondást a Prófétától: „Tökéletes férfi sok van, de nők közül kizárólag Mária, Imrán lánya, Ászija, a fáraó felesége és Aisa tökéletesek.” (Más helyen első feleségét, Hadidzsát is ide sorolja.)

Említsünk meg még néhány diszkriminatív különbségtételt a muszlim férfiak és nők között:

– A nők számos hivatás gyakorlásából ki vannak zárva, például bíró csak szabad férfi lehet (Saría o 22,1).

– A nő feleannyit örökölhet, mint a férfi: „Az általános részesedést úgy kell elosztani, hogy a férfi két nő részét kapja” (o 10,3).

– Ha valaki egy nőnek okoz sérülést vagy egy nő halálát okozza, büntetése feleannyi, mintha ugyanezt egy férfivel teszi (o 4,9).

– Egy nő vallomása a bíróság előtt feleannyit ér, mint egy férfié. A K 2,282 szerint, ha adóssági ügyben tanúkra van szükség, „két tanút hívjatok a férfiaitok közül. Ha nincs két férfi, akkor egy férfit és két asszonyt, olyanokat, akikkel elégedettek vagytok”.

A nő az iszlámban elsősorban a férfi kielégülésének eszköze, illetve fajszaporító (pontosabban: „muszlim-szaporító”) tényező. A feleség nemi szervét a Korán „szántóföldnek” nevezi, amelyet a férj tetszése szerint használ. Ha viszont anyai küldetését jól teljesíti, akkor még Mohamed szerint is tiszteletet érdemel (Bukhári 8,73,2; vö. K 46,16). A férjének engedelmes és kötelességét teljesítő nő aztán ugyanolyan jutalomban részesül az Ítélet Napján, mint a férfi: „Allah Kerteket ígért az igazhitűeknek, férfiaknak és nőknek egyaránt, amelyek alatt folyók folynak, és amelyekben örökké lakozni fognak jó lakhelyeken az Éden kertjeiben” (K 9,72).

Befejezésül érdemes még utalnunk Houari Boumédiène egykori algériai államelnöknek egy beszédére, amelyet 1974-ben az ENSZ-ben mondott: „Egy nap emberek milliói fogják elhagyni a déli féltekét, hogy elárasszák az északit. És nem feltétlenül barátkozni mennek, hanem hódítani. Azzal fogják meghódítani, hogy saját fiaikkal népesítik be. Asszonyaink méhe hozza meg számunkra a győzelmet.” /5./ Innentől kezdve a muszlim országokban népességrobbanás következett be. Az európai vezetők pedig, akiknek nem volt szabad komolyan venniük H. Boumédiène beszédét, és nem veszik komolyan most sem, nem győznek csodálkozni: honnan ez a sok „menekült” és „gazdasági bevándorló”? Egy francia újságíró hölgy találóan írta, hogy „a gyermekszülés a muszlim nők dzsihádja…” Náluk 5 gyermek a minimum, a németeknél lassan az egy is sok lesz!

Márfi Gyula