A jövő évi választások idején már elmondható, hogy a rendszerváltoztatás óta eltelt időszak fele Orbán Viktor kormányzásával telt – olvashatjuk Békés Mártonnak a XXI. Század Intézet igazgatójának az Origón is megjelent publikációjában.
A miniszterelnök a magyar politikatörténet nagy csúcstartói, azaz Bethlen István és Tisza Kálmán kormányon töltött idejét már ma meghaladja, akár ha egybefüggő három ciklusa vagy pedig az ehhez minden joggal hozzászámított első kormányzása felől nézzük. Ezt a rekordot ráadásul demokratikus viszonyok között érte el, sőt éppenséggel a népszuverenitás hatókörének kibővítése révén. A hazai, jobboldali történelmi blokk szilárdságát az fogja bizonyítani, amikor az idehaza köré szőtt hegemónia kulturális természetűvé válik – írja Békés Márton, a XXI. Század Intézet igazgatója a jobboldali politikai rendszer és a konzervatív kulturális korszak szoros összefüggéséről szóló elemzésében.
Az Apró–Dobrev klán és a Donáth család mai képviselői/ FORRÁS: MTI/Mónus Márton/
A rendszerváltoztatás után nemcsak, hogy a korábbi politikai elit és a régi-új gazdasági elit bizonyult maradandónak, de a kulturális elit is konzerválódott, sőt sikeresen újratermelte magát. Ez a húsz évig tartó posztkommunista–liberális politikai és kulturális hegemónia volt a felelős azért, hogy a jobboldal ügyei diszkreditálódtak, hogy a konzervatívok nyelvileg eleve vert helyzetbe kerültek, és hogy a kultúra csaknem kizárólag egy szűk elit hatalmi terepéül szolgált.
Forrás: Origo.hu
Ez azóta három országgyűlési, ugyanennyi önkormányzati, két európai parlamenti választáson s egy népszavazáson bizonyította, hogy a Fidesz–KDNP mögött társadalmi többség áll. A korábbi uralkodó elitet sikerült lecserélni, bár makacs utóvédharcokat folytat, sőt újabb nemzedékeket szült (Apró–Dobrev klán vagy a Donáth család), miközben aktívan keresi a kapcsolatot a transzatlanti elitekkel, az uniós struktúráktól pedig minden támogatást megkap törekvéseihez. Jelentős háttértámogatója is akad, a nemzetközi kulturális hatalmat gyakorló progresszív politikai elit és a vele szövetséges médiaelit személyében, akik közösen „egy globálisan érvényesülő üzemet hoztak létre” (Lothar Fritze).
Különösen ebben a helyzetben fontos a kulturális hegemónia megteremtése, amely jó évtizede több szinten zajlik, minduntalan a korszaképítéssel szembeni elkeseredett kultúrharccal kísérve, mely utóbbit a globális elit és hazai komprádorai űzik. Miután a 2010 óta eltelt tizenegy évben a kormányzati lépések a törvényi kereteket, a kulturális versenyfeltételeket és a financiális működést egyaránt biztosították, a saját „kulturális kompozíció” (Kiss Viktor) létrehozása napjainkban már inkább a Gramsci értelmében vett polgári társadalom területén kell, hogy folytatódjék, hiszen akié a kultúra, azé az ország.
Forrás és teljes cikk: origo.hu
Kiemelt kép: XXI. Század Intézet
