Varázslatos, káprázatos, csodás – és még sorolhatnánk a jelzőket, de minek? Aki látta, maga is tudja. Aki nem, az bizony nagy élménnyel szegényebb. De nincs nagy baj, szerencsére a televíziós közvetítésnek hála utólag is gyönyörködhetnek minden idők legnagyobb Szent István-napi tűzijátékában.
Azt azért csendben jegyezzük meg, hogy a globalista ellenzék ettől az ünneptől is szívesen megfosztotta volna a magyarokat. Az esemény előtt lelkesen sorolták, mire kellene – szerintük – költeni a tűzijátékra fordított pénzt. Köszönjük, de nem kérünk a tanácsaikból. Az Olimpia rendezésének álmát már úgyis meggyilkolták, ne próbáljanak minket megfosztani egy-egy ünnepi pillanattól, eseménytől.
Ők persze azt szeretnék, ha soha nem tudnánk felszabadultan örülni valaminek, ami szép. Sok-sok magába forduló, boldogtalan magyart látnának szívesen, mert azt hiszik, hogy az örömtelen emberek majd rájuk szavaznak. Szerencsére – mint azt a 100 ezres nézőközönség a helyszínen, több millió pedig a televízió képernyője előtt – bizonyította, hogy még tud örülni, ünnepelni.
Csak úgy mellesleg: a globalisták kormányzása idején sem maradt el a hagyományos tűzijáték. Pedig akkor, a Gyurcsány-Bajnai-féle kormányzás idején, a csőd felé száguldó országban tűzijáték helyett valóban lett volna mire költeni a pénzt.
