A Nagy Terv – A Soros-birodalom Közép-és Kelet-Európában című könyv szerkesztője Békés Márton, a XXI. Század Intézet igazgatója. A kötetről mesélt az Origónak.

Az alábbiakban a cikk néhány részletét ismeretetjük.

1983–84-ben érlelődött meg Sorosban a gondolat, vagy ültették el benne, hogy megkezdje közép- és kelet-európai tevékenységét. 1984-ben, Aczél Györggyel való személyes találkozója után, az MSZMP PB engedélyével hozta létre magyarországi alapítványát, amely kezdetben az MTA-val társult, de hamar függetlenedni tudott tőle.(…)

Soros Györgyöt egyébként a fáma szerint egykori budapesti iskolatársai győzték meg arról, hogy haza kellene jönnie. Ők mind SZDSZ-alapítók voltak: Eörsi István, Litván György, Tardos Márton. Még érdekesebb, hogy Soros 1983-ban felkereste a washingtoni magyar nagykövetséget azzal, hogy alapítványt szeretne létrehozni Magyarországon, lehetséges-e? Igenlő választ kapott. Az ezt közlő nagykövet, Házi Vencel egyébként a Rákosi-érában a londoni magyar nagykövetség fedett katonai hírszerzője volt, a Kádárrendszer elején pedig a II. Csoportfőnökség „katpolos” alosztályvezetőjeként szolgálta a diktatúrát. A Soros Alapítvány itthoni operatív vezetője Vásárhelyi Miklós, a Szabad Nép egykori belpolitikai rovatvezetője lett, aki nélkül Soros, mint maga mondta, „egyetlen lépést sem tett Magyarországon”, amely nyilván fordítva is igaz volt.(…)

1984-es alapítása után tíz évvel a Soros-birodalom készen állt: Prágától Minszkig és Tallintól Tiranáig működtek alapítványai, szám szerint 23, amelyek operatív központja Budapest volt.Itt működött a legrégebbi Soros-alapítvány és immár a Soros-hálózat regionális tevékenységét koordináló Open Society Institute is, itt székelt a CEU, sőt 1994-ben baráti kormány is alakult.(…)

Ami viszont állandó maradt, az a szuverén nemzetállami keretek felszámolása. Ehhez hol a nemzeti valuták megingatása, hol a migráció szervezése kínálkozik eszközül, van olyan ország, ahol Soros nyíltan a „színes forradalmakat” támogatja, és van, ahol hatásukat rejtetten kifejtő „civil” szervezeteket, NGO-kat pénzel.

Egyes országokban a nemzeti kisebbségeket tolja maga előtt élő pajzsként (Macedónia), másutt éppen ellenkezőleg, a soviniszta kormányzatot ösztönzi (Ukrajna), és míg Koszovóban a szerb tulajdon kisajátításáért lobbizott, addig a rendszerváltoztatás utáni Lengyelországban és Oroszországban a privatizációt és a neoliberális sokkterápiát bátorították az általa fizetett kormánytanácsadók.

A cikket teljes terjedelmében itt olvahatják el.