Annyi érdekesség van a világban, amivel foglalkozni lehetne, erre már megint jön Dobrev Klára és feldobja a magas labdát. Azt meg azért mégse hagyja ott az ember a levegőben, mintha nem is létezne – kezdte írását Francesca Rivafinoli a Vasárnap. hu portálon.
Történt ugyanis, hogy az Európai Parlament alelnöke a múlt héten, amikor egyébként kampánykörút helyett jó eséllyel az EP foglalkoztatási és szociális bizottságának ülésén kellett volna ücsörögnie, a lappangó koronavírusos férje mellől ellátogatott Balassagyarmatra, hogy ott az úgynevezett „tömegben” elvegyülve hirdesse evangéliumát, miszerint az orbáni siralomvölgyből egyetlen kiút van: behúzni az ikszet a Klára asszonyra, majd karba tett kézzel várni a földi mennyországot.
Már itt gyanús egy kicsit az egész, de aztán a gyűlésről hazatérve még ki is önti szívét az Apró unoka a Facebookon, mégpedig ekképp: „Balassagyarmaton fiatalok kérdeztek arról, mi lesz azokkal a diákokkal, akik családjában a járvány alatt választani kellett, hogy kifizetik-e az online oktatáshoz szükséges internetszámlákat, vagy vacsora kerül az asztalra. Nem tudok indulatok nélkül beszélni, mikor ilyen történetek tucatjait hallom.”
Fárad a szövegíró, az bizonyos. A szemlőhegyi boltban a banán előtt szomorúan toporgó kisnyugdíjas néni sztorija eggyel jobb volt, hisz a banán tényszerűen pénzbe kerül – a digitális oktatáshoz szükséges internethasználat ellenben ingyenes volt. Kormányhatározat is van róla, tényleg bonyolult lenne tagadni; de ráadásul a mobilszolgáltatók külön díjmentes ajánlatai is ott virítanak máig a vonatkozó oldalakon. Érezhette is a stáb, hogy itt most ezt egy kicsit túltolták, a szomorú történetet ugyanis egy adott időpillanatban suttyomban lecserélték, méghozzá a következő javított verzióra: „Balassagyarmaton fiatalokkal beszélgettem arról, hogy a járvány után milyen nehezen találnak munkát pályakezdőként, és inkább már külföldre mennének dolgozni. Csak hogy legyen mit. Nem tudok indulatok nélkül beszélni, mikor ilyen történetek tucatjait hallom.”
Valószínűleg abból indultak ki, hogy a DK rajongói klubjához nem jutott el a hír az épp történelmi csúcsot döntő foglalkoztatottságról: még a zömmel képzetlen 15–24 évesek munkanélküliségi rátája sem haladja meg a 14,7 százalékot Covid idején, míg 2009-ben (a 2002-től indult erős emelkedést követően) lazán elérte a 26,5 százalékot. Mégse ez volt a legnagyobb probléma a balassagyarmati sirámok kettes számú verziójával, hanem hogy szemfüles kommentelők a szerkesztési előzményekre utalva érdeklődni kezdtek, egyáltalán mi indokolta az eredeti történet átírását. Lehetséges, hogy kitaláció volt az egész? De akkor vajon mi a garancia arra, hogy a második történet színigaz? Vagy várható egy harmadik próbálkozás is? Esetleg segítsünk közösségileg összedobni egy hihetőbb mesét?
Mire Dobrev Klára fogta magát, és „a múltat végképp eltörölni” bevált módszerét követve egyszerűen eltüntette az egész posztot. Most, hogy kezd kínossá válni a dolog, most már inkább nem is járt Balassagyarmaton.
Francesca Rivafinoli teljes írását itt olvashatják el.
