15 éve ezen a napon került nyilvánosságra az őszödi beszéd, amely alapjaiban rengette meg a rendszerváltoztatás békés átmenetéből kisarjadt demokráciát és döntötte romba magyarok millióinak jogállamba vetett hitét. Azonban a kiszivárogtatás okáról és a szivárogtató személyéről máig megoszlanak a vélemények.

Közismert, hogy a 2006. május 26-án – egy hónappal a választási győzelem után – az MSZP zárt frakcióülésén megtartott miniszterelnöki záróbeszéd hangfelvételét szeptember 17-én délután ismeretlen személy(ek) juttatták el a Magyar Rádiónak, amely 16 órai híreiben és honlapján is közölte a hírt, majd délután öt óra körül az RTL Klub egyik riporterének az akkor Győrben tartózkodó Gyurcsány elismerte, hogy ő beszél a felvételen.

Hogy a beszéd elhangzása és nyilvánosságra kerülése közti négy hónap során kik hallgatták meg vagy olvasták a leiratot a jelenlévő majd’ 200 fős MSZP-frakció tagjain kívül, nem tudjuk, ahogy perdöntő bizonyíték a kiszivárogtató személyéről sem került nyilvánosságra, viszont a hazai és nemzetközi kontextust ismerjük, Gyurcsány ugyanis nem csupán a magyar választópolgárokat csapta be.

Tudunk például arról, az ex-miniszterelnök hogyan és miben egyezett meg Joaquín Almunia EU-biztossal, aki egy négyszemközti találkozón vonta kérdőre, miért kívánja hamis adatokkal megtéveszteni az Európai Uniót? A pénzügyi biztos arra a késleltetett konvergencia programra utalt, amely szerint dübörgött a magyar gazdaság.

 Gyurcsányt állítólag az ájulás kerülgette. „Mi legyen most?” – kérdezte.

„Két lehetőséget látunk – mondta Almunia. Az egyik, hogy az EU nyilvánosságra hozza, hogy önök alaposan meghamisították a makrogazdasági adatokat. Ebben az esetben azonban szankciókat kell alkalmaznunk, meg kell vonnunk Magyarországtól az uniós támogatásokat. A másik lehetőség, hogy ön vallja be, hogy manipulálták az adatokat, beismeri, hogy a csalásokat önök követték el. Magyarul elismeri, hogy hazudtak nekünk.”

Gyurcsány elfogadta az ajánlatot, a kérése az volt, hogy mindezt a választásokat követően tehesse meg. Almunia nem saját szakállára cselekedett, lépését egyeztette az Európai Bizottsággal, az eredményről pedig írásban kellett beszámolnia. Az irat szigorúan bizalmas besorolást kapott.

Az egyezség megköttetett, a bizottság visszaküldte a konvergencia jelentést átdolgozásra, határidőnek pedig 2006 szeptemberét határozták meg. Az átdolgozott program augusztus végére készült el, és Gyurcsány szeretett volna visszajelzést kapni egy befolyásos politikustól, mielőtt benyújtja a bizottságnak. A választása Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnökre esett. Gyurcsány Luxemburgba repült. A találkozó eredményéről Budapesten László Boglár, Gyurcsány sajtófőnöke számolt be. A magyar konvergencia program fő intézkedéseit, a pályát és az irányokat tekintve Juncker egyetlen pontban sem fogalmazott meg kritikát a programmal összefüggésben.

Néhány Brüsszelbe akkreditált újságírónak feltűnt, hogy nem volt közös miniszterelnöki sajtótájékoztató. Egyikük azt kérte a magyar külügyminisztériumtól, juttassák el neki a konvergencia programot, ám azt a választ kapta, hogy az még csak magyar nyelven létezik, nincs lefordítva angolra. Az újságíró ekkor felhívta Juncker kabinetfőnökét, és azt kérdezte tőle, a főnöke mikor tanult meg magyarul? Miután tisztázták, miért hangzott el a kérdés, a kabinetfőnök azt felelte:

„A főnököm türelmesen meghallgatta Gyurcsányt, azt mondta, amit előadott, első hallásra jól hangzik, de ő megvárná a hivatalos anyagot, és csak annak alapos tanulmányozása után formálna véleményt.”

Gyurcsány ezzel az EU egyik legbefolyásosabb politikusánál játszotta el a hitelét, és ugyanez történt Angela Merkel német kancellár esetében is, aki kénytelen volt cáfolatot kiadni:

„A téma, amiről a magyar miniszterelnök azt állította, hogy Merkel asszony jóváhagyását adta rá, a találkozón szóba sem került.”

Mindez arra enged következtetni, hogy megannyi szocialista politikuson (Kiss Péter, Baja Ferenc, Szekeres Imre, Szili Katalin, Puch László) kívül, leginkább Gyurcsány Ferenc érdekét szolgálta a kiszivárogtatás. De hasonlóképp vélekedik Völgyesi Miklós nyugalmazott legfelsőbb bírósági tanácselnök büntetőbíró is, aki szerint számos bizonyíték van arra, hogy a kiszivárogtatás Gyurcsány műve volt, s ilyen bizonyíték az EU-s biztossal kötött paktum is, amely feltételként szabta meg a miniszterelnök számára, hogy tájékoztatnia kell a magyar közvéleményt az ország valós helyzetéről.

Balatonőszödön, a kormányüdülőben, ahol a miniszterelnök zárt körben, az övéi előtt adta elő a hírhedt beszédet, két példányban készült hangfelvétel, igen gyenge minőségben. Ezeket Gál J. Zoltánnak (ma Karácsony Gergely magyar hangja – a szerk.), a miniszterelnök kabinetfőnökének páncélszekrényében őrizték. Szeptember 17-én aztán a Magyar Rádióban először részben, majd később egészben közzétették. Véletlenül éppen ekkor váltották le a rádió elnökét, és nevezték ki az újat, Such Györgyöt.

Az egyik felvételt a Magyar Rádió technikusai feljavították, a kazettát több példányban lemásolták, és motoros futárokkal juttatták el több országos médium szerkesztőségéhez. Ki hozta meg ezt a döntést? Halálbiztos, hogy nem a kormányzati irányítással működő Magyar Rádió elnöke. Felhatalmazás nélkül ezt meg sem tehette volna. Példának okáért honnan tudhatta, hogy nem manipulált a hangfelvétel? Nyilvánvaló volt, hogy a közzététel szinte forradalmi helyzetet fog előidézni az országban.

„Lehet tüntetni a Parlament előtt. Majd megunják. Hazamennek”

– utalt rá Gyurcsány a beszédben is. És milyen érdekes, Bene László országos rendőrfőkapitány, akit a miniszterelnök nevez ki, tehát tőle kell engedélyt kérnie egy külföldi utazáshoz is, éppen ekkor utazott el az Interpol konferenciájára.

Gyurcsány a beszéd napvilágra kerülését követően természetesen tagadta, hogy neki állt volna érdekében a szivárogtatás, majd éveken át történő maszatolás után újabb maszatolás következett: 2011 júniusában leírta és elküldte Mesterházy Attila MSZP-elnöknek a rendelkezésére álló információkat, köztük azoknak a nevét, akik szerinte kiszivárogtathatták a beszédet. Mesterházy azonban másnap újságírók előtt olvasatlanul megsemmisítette a Gyurcsánytól kapott borítékot. Lépését azzal indokolta, ha Gyurcsány nem érzi megdönthetetlennek, és ezért nem hozza nyilvánosságra információit, akkor tőle sem várható, hogy ezt helyette megtegye.

2014-ben Gyurcsány az ATV stúdiójában így emlékezett vissza saját beszédére:

„Ez a történet, ha nem jön elő 2006 szeptemberében, én nem emlékszem rá, hogy mondtam ilyen beszédet, higgye el nekem! …Én nagyon nem éreztem magam bűnösnek, egyébként  ma sem. Ez egy átkozottul jó beszéd. Hogy van benne káromkodás? Hát én szoktam káromkodni!”

Majd a riporter azon kérdésére, ő fordított esetben nem élt volna-e hasonlóképp az őszödi beszéd napvilágra kerülésének politikai lehetőségével, így felelt:

„Hallotta azt valaha a Fidesz bármelyik prominensétől, hogy ők szivárogtatták ki az őszödi beszédet? – kérdi Gyurcsány. Bevallom, nem – feleli Rónai Egon. Hát akkor hazudnak! – folytatja az ex-miniszterelnök. Hogy őszödöznek most már nyolc éve kiderült, hogy ők maguk a szivárogtatók a végén. Nem tudjuk, hogy az elején kik, de a végén ők.”

A koreográfia a szokásos, teljes hárítás, az akkori legnagyobb ellenzéki párt, a Fidesz okolása a történtekért. Ez valóban nem meglepő olyasvalaki részéről, aki egyetlen egyszer sem állt a magyar emberek elé, és mondta ki nyíltan, hogy igen, ezt vagy azt én tettem, ezért meg azért tettem, és vállalom érte a felelősséget. Sajnálatos módon azonban, a tudomány mai állása szerint egy információt, minthogy ugyanazt a pisztolygolyót sem lőhetjük ki kétszer, csupán egyszer lehet kiszivárogtatni. Ha úgy tetszik: ami egyszer kiszivárgott, az bizony ki van szivárogva.