A málenykij robot a kárpátaljai magyarság történelmének legnagyobb tragédiája, mely több tízezer magyar férfi halálát jelentette. Egyetlen bűnük a magyarságuk volt. Halál, gyász, szomorúság és a hallgatás kényszere maradt csak utánuk. A 77 éve történt tragédiáról emlékeztek meg november 19-én Beregszászban.
Az esemény kezdetén a jelenlévők megkoszorúzták Matl Péter szobrászművész „Gúzsban” című alkotását, majd ökumenikus istentiszteletre gyűltek össze a helyi református templomban. A történelmi egyházak képviselői az emlékezés fontosságát hangsúlyozták. Kiemelték: amíg magyar ember él itt a Kárpát-medencében, addig nem merülhetnek feledésbe az áldozatok nevei.
Ezután Molnár D. Erzsébet, a Rákóczi-főiskola Történelem és Társadalomtudományi Tanszékének docense, valamint a Lehoczky Tivadar Társdalomtudományi Kutatóközpont igazgatója felelevenítette a tragikus esemény történelmi mozzanatait.
Az előadást követően a jelenlévők egyesével olvasták fel a több mint 300 beregszászi áldozat nevét.
Az istentisztelet után a résztvevők gyertyákkal vonultak végig a városon, s elhelyezték az emlékezés koszorúit a református templom előterében, a Beregszászi 5. Számú Középiskola bejáratánál, valamint a Puskin téri monumentumnál. Több száz gyertya égett az áldozatok neveit hirdető emléktáblák alatt, ahol szinte minden jelenlévő talált felmenőt a névsorban.
Matl Péter: Gúzsban c. szobrát is megkoszorúzták/korábbi felvétel/karpat.in.ua
Beke Mihály András, Magyarország Beregszászi Konzulátusának misszióvezető konzulja elmondta, hogy a magyar közösségek közül a kárpátaljai magyarság szenvedte el a legnagyobb, máig sajgó sérelmet.
– Be kell látnunk, sehol sem érte olyan kegyetlen bánásmód a magyarokat, mint itt Kárpátalján, kiknek egyetlen bűnük magyarságuk volt. Elmondhatjuk azt is, hogy nemzetünk történelme tele van gyásznapokkal. A sok tragédia ellenére viszont mindig sikerült talpra állni. Nem bukott el nemzetünk és vereségeinkből sikerült erőt meríteni.– fogalmazott.
Babják Zoltán, a Beregszászi kistérség polgármestere a málenykij robot utolsó túlélőjének emlékét méltatta, akitől nemrég vett örök búcsút a beregszászi közösség.
– Tisztelt és megbecsült honfitársunk magával vitte a kárpátaljai magyarság tragédiájának utolsó, még élő emlékét.
Végezetül dr. Orosz Ildikó, a Rákóczi-főiskola és Pro Cultura Subcarpathica elnökasszonya osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel.
– Már nincsenek közöttünk azok, akik elmondhatnák fájdalmaikat, így helyettük nekünk kell elmondani mit élhettek át családjaink. Nekünk, akik maradtunk, akik élni és tanulni akarunk, kötelességünk most és a jövőben megemlékeznünk. Ezért vagyunk itt, hogy fejet hajtsunk és a jövőben mindenkinek elmondjuk mindazt, ami a mi tragédiánk volt a XX. század közepén.
A rendezvény a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, a Beregszászi Polgármesteri Hivatal, valamint a történelmi egyházak közös szervezésében valósult meg.
Forrás és kép: karpatalja.ma
