Bán János, írói álnevén Bán Mór egyike a legsikeresebb kortárs magyar íróknak. Vitán felül megújította a magyar történelmi regény műfaját, hiszen képzeletbeli páncélinge alól tehetséges regényírók tucatjai bújtak elő az elmúlt években. A szerzővel irodalmi pályafutásáról, a készülő Hunyadi-sorozatról, a történelmi filmek esélyeiről beszélgetett a Ma7sk. újságírója.
„A múltat nem eltörölni kell, hanem minél jobban megismerni, akkor van esély a javításra is. A történelem erre mindig ad lehetőséget!” – mondja Bán János, akinek a Hunyadi regénysorozatot köszönhetjük, melynek 11. kötetét, a „Förgeteg hírnökét” karácsonyra várják a rajongók. Ugyanakkor egy televíziós sorozat is a láthatáron van, melyről ezt mondja az író:
„Én olvasóként is a filmszerű történeteket szeretem. Azokat, amelyeket könnyű vizualizálni, amelyekből a saját belső mozinkban is jó „film” készül. Nagy segítség, ha az író képes elérni, hogy az olvasó lássa maga előtt a könyv jeleneteit. Abban az értelemben viszont nincs szó tudatosságról, hogy már íráskor mozgóképre szántam volna a történeteket.”
Már az írás kezdete előtt is egyértelmű volt számomra, hogy a Hunyadiak élete vászonra és képernyőre kívánkozik. Bűnös könnyelműség, hogy erre mindeddig nem került sor. A második kötetnél már gyanús volt, hogy nem férek bele egy trilógiába, majd egyre nyilvánvalóbbá vált az is, ha valaha mozgókép formáját ölti a történet, egy mozifilm nem lesz elég. A tervek szerint egy tízrészes széria készül, ebbe sem fog beleférni minden, már a forgatókönyv összeállítása is óriási kihívást jelentett.
Nemrégiben felvetődött egy sikertelen Hunyadi-filmterv, mellyel kapcsolatban így reflektál:
Az utolsó bástya című filmtervhez nekünk semmi közünk nem volt. A regényeimnek meg végképp nem, legfeljebb az, hogy népszerűbbé tették a korszakot. Az én regényeimben példának okáért nem fiktív és anakronisztikus motívumok jelennek meg, mint a Szász János által tervezett -végül elvetett- játékfilm forgatókönyvében, (lovári pattantyúsok, héber tüzérek, tényleg agyrém), hanem valóságos nemzetközi összefogás bontakozik ki a köteteim lapjain. A hunyadiak seregeiben ugyanis csehek, németek, lengyelek mellett rácok, az oláh vajdaságok lovasai, valamint kunok is szép számmal harcoltak.
Forrás: Gold Book Könyvkiadó
Arra a kérdésre, hogy mi az oka a magyar történelmi film hiányának, hiszen nincs olyan ország Közép-Európában, amely ne forgatott volna legalább egyet – így válaszolt: Nem arról van szó, hogy egyáltalán ne készültek volna nálunk ilyen filmek, de azért a különbség valóban feltűnő. Gondoljunk csak bele, Várkonyi Zoltán történelmi filmjei óta jóformán alig készültek érdemi történelmi produkciók. Nem készült valódi, nagy költségvetésű történelmi filmünk Szent Istvánról, Hunyadi Jánosról, vagy épp Mátyás királyról. Mátyásról és István királyról készült rajzfilm, tv-film, rockopera, vígjáték, de valódi nagy történelmi film sajnos nem. Sokat foglalkoztam a témával, van egy még meg nem jelent tanulmányom is erről.
Arra jutottam, hogy míg Magyarországon a szocialista évtizedek alatt komolyan vették az internacionalizmust, addig a környező országokban az internacionalista máz alatt bizony tetten érhető volt a színtiszta nacionalizmus, esetenként a sovinizmus. Nálunk féltek a nemzeti szellemben készülő filmektől, az alkotók rögtön megkapták volna a nacionalista, irredenta, sőt, olykor antiszemita jelzőket. Ez egy tudatos kultúrpolitikai döntésen alapult, ami igazán érdekes, hogy a rendszerváltoztatás után sem történt áttörés ezen a területen. Nem csak a filmiparban, a kortárs irodalmi kánonban sem.
Olyan értelemben elmaradt a kultúrában a rendszerváltás Bán János szerint, hogy hiányzott a nemzeti szellemű képzés. Nem is feltétlenül a tiltás miatt: „érzésem szerint sokkal inkább öncenzúráról van szó, másrészt meg arról, hogy a fiatal generációnak nem volt, aki elmagyarázza, miért lenne fontos jó történelmi filmeket csinálni. Félreértés ne essék, születtek elképesztően jó alkotások, de azok többnyire valamelyik nagy huszadik századi traumánkat dolgozták fel, a II. világháborút, a holokausztot vagy a Rákosi-rendszert. Tetten érhető volt egy nagyon erős tematikus szelekció. És az is tény, hogy az alkotók önmaguk sem éreztek indíttatást látványos, és művészileg színvonalas történelmi filmek készítésére mondjuk a magyar középkorról, vagy az újkor izgalmas eseményeiről.
A teljes interjút elolvashatják: ma7.sk
