A cirkuszban az ember jókat nevet és álmélkodik. Tehetnénk így azokon a megnyilvánulásokon, amelyek az utóbbi években, napokban napvilágot láttak. Ugyanis lassan már ott tartunk, hogy az abnormális emberek tűnnek a többségnek, a rendesen gondolkodóké pedig diliház.

Vegyünk néhány példát. Egy uniós belső dokumentáció szerint az Európai Bizottság új kommunikációs irányelveket fogalmaz meg, s ezek a többi között tiltják a karácsony kifejezést, valamint a hagyományos európai keresztény nevek használatát. (2022 plusz).

Tehát felejtsük el, mondjuk az István, József, Máté, vagy Anna, Magdolna, Mária neveket!?

Apropó Mária! Gyöngyösön a Fő téren felállított jászol Mária bábuját valaki lefejezte és berakta Jézus mellé a bölcsőbe. Mondhatnánk gyerekes csínytevés? De azért hajdan ilyen elképzelhetetlen volt.

Ahogy az emberi képzeletet felülmúlja a norvég posta reklámja, amely a Mikulást melegnek állítja be és csókolózik egy férfival. (2022 plusz) Normális embert még a hideg is kirázza a látványtól. Nem beszélve arról, hogy Szent Miklóst gyalázzák ezzel, azzal az indoklással, a Norvég Posta most megmutatja, hogy a szeretet mindenkié, irányultságtól és életkortól függetlenül.

Nos, az említett esetek elmélkedő magyarázatába ne menjünk bele, hiszen az utóbbi időben majdnem minden LMBTQ és egyéb genderes indoklás a keresztény tanokkal, megfogalmazásokkal vág vissza. Talán ennek köszönthető, hogy a keresztény egyházak, szervezetek és pártok némaságba burkolóznak? Mert egy biztos, eddig nem lehetett hallani egyetlen tiltakozó szót, Szent Miklós meleg gyalázásáról, vagy, hogy sok helyen nem engednek karácsonyfát állítani, mondván az sért más vallásúakat. A hallgatás azonban nem jó fegyver, az ilyen dolgokat nem lehet egy vállrándítással elintézni, ugyanis minden egyes elfogadó megbocsájtással még erőszakosabb lépések jönnek és a keresztény gyökerek megsemmisülése következik be rövid időn belül. Vajon van e határa a „vallom az egy keresztséget a bűnök bocsánatára”? Mert az jól érzékelhető, hogyha más vallásút csak egy apró sérelem ér, azt azonnal elítéli mindenki, de ha keresztény gyalázás folyik, nem szól senki.

A tűrés nem fogja megmenteni azokat a tanokat az utókornak, amely századokon át a társadalmi erkölcsi normákat meghatározták. Voltak már történelmi példák, amikor emberek tömegei buta hiszékenységből, megadó szemléletességből követtek egy erőszakos kisebbséget. Hogy ne menjünk messzebbre csak a múlt század közepéig, ami nemzetek katasztrófájához vezetett. A mostani út is arra felé vezet, hogy a normális társadalmi normákat egy erőszakos kisebbség megszüntesse. Mondván nekik jogaik vannak, emberi méltóságuk és azt tesznek, amit akarnak.

Látnunk kell, hogy már nem a kezdet végén, hanem a vég kezdetén vagyunk, és ha nem emeljük fel szavunkat, hamarosan itt a vég! Meg kell értenünk, hogy vannak olyan emberek a mai világban, akiknek a hatalom, a gazdagság a vágyuk, a többség viszont jó ember szeretne lenni. De csak ezzel sajnos nem lehet eredmény elérni, ez a világ már nem olyan. Ma már eljutottunk oda, hogy csak a változás állandó, de reménykedjünk, hogy a józan ész, a normális társadalmi normák és keresztény tanok, állandóak maradnak.

Deák Ferenc mondta egykoron:

„Kockáztathatunk mindent a Hazáért, de a Hazát kockáztatnunk nem szabad.”

Itt már nem csak a hazáról van szó!