A CÖF-CÖKA a mai magyar társadalmi élet egyik érzékeny pontjának tartja, hogy a közvélemény igazságtudata esetenként jelentősen eltér a jogszolgáltatás megállapításaitól – mondta Csizmadia László, a CÖF-CÖKA elnöke a december 3-án megtartott sajtótájékoztatón.
„A demokráciában a jogállamiság alapkövetelményei biztosítják a hatalmi ágak szétválását, a bíróságok függetlenségét, amit mindenkor el kell ismernünk. Sok esetben azonban a politikai és politikusi felelősségre vonás következmények nélkül elmarad, annak ellenére, hogy a választópolgárok erkölcsi felfogása igazságért kiált.
Alapítványunk ezért úgy véli, hogy az elmúlt időszakokból be kell mutatnunk olyan politikai és gazdasági anomáliákat, amelyek a magyar polgárság erkölcsi felfogásába ütköztek.
A megalakult Civil Igazságtételi Bizottság feladata, hogy feltárja a választópolgárok által elvárt, nem szankcionált, politikai és gazdasági kártételeket. Célunk a jövőt illető jogalkotás és végrehajtás olyan ösztönzése, amely egyre inkább közelít a társadalom tagjainak igazságérzetéhez.
Fotó: 2022plusz
A Civil Igazságtételi Bizottság elnöke: Ifj. Lomnici Zoltán.
Tagjai: Wittner Mária, Borvendég Zsuzsanna, Csizmadia László, Fricz Tamás, Magyar-Zsolnay Attila, Osztie Zoltán, Völgyesi Miklós és Zétényi Zsolt.
A mai sajtótájékoztatón rámutatunk a 2002-2010 között regnáló kormányok feltehetően korrupcióval összefüggő, a magyar gazdaságot módszeresen tönkretevő tevékenységére. Vizsgáljuk a hatalom megtartására irányuló, országrabló, erkölcsileg elítélendő munkálkodásukat. Az igazság feltárásával a hatalomba ismét visszatérni szándékozó bukott pártemberek elé állítunk tükröt, emlékeztetve arra, miként éltek vissza a választópolgárok bizalmával. A Civil Igazságtételi Bizottság következő jelentésével 2022. január hónapban térünk vissza.”
Fotó: 2022plusz
Ifj. Lomnici Zoltán: A hatalomba törekvő baloldal egyszer már kiárusította a nemzet vagyonát – állami vagyonkezelői összevonás és ÁSZ-jelentések 2010 előtt
Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) korábbi jelentéseinek megállapításai alapján kimondható, hogy a 2007-es vagyontörvény[1] elfogadása nyomán, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. és elődszervezetei közötti vagyonmozgásoknál a 2010 előtti kormányzat – szándékolt, megfontolt, előre megtervezett módon – egy nehezen követhető, átláthatatlan vagyonkezelési helyzetet teremtett. A Magyarország állami vagyonát kezelő, 2008-tól megszüntetett intézmények zárómérlegeit – amelyek az újonnan létrejövő MNV Zrt. nyitómérlegének alapjául szolgáltak volna – nem készítették el, az MNV Zrt. nyitómérleg nélkül kerülhetett a cégbíróság által bejegyzésre. Ilyen körülmények között nehéz tényleges átadás-átvételről beszélni, és az új intézmény átláthatatlan módon, megállapíthatatlan nagyságú állami vagyon mellett jött létre, és kezdte meg 2008. január 1-jén a működését.
A 2007-es vagyontörvény az állam tulajdonát képező javak kezelésével és gazdálkodásával foglalkozó intézmények esetében a korábbi, három elkülönült intézményből – az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Zrt.-ből, a Kincstári Vagyoni Igazgatóságból és a Nemzeti Földalapkezelő Szervezetből – álló rendszert megszüntette. A három szervezet tulajdonában álló nemzeti vagyont pedig az MNV Zrt.-re mint az elődszervezetek jogutódjára ruházta át olyan módon, hogy – a törvény ezen intézkedéseinek végrehajtása során – követhetetlenné vált a nemzeti vagyon sorsa. Ez megnehezítette egyes gazdasági bűncselekmények, például a hűtlen kezelés tényének későbbi megállapítását; vagyis annak felderítését, hogy a megbízott vezetők, akiket akkor az állami vagyon kezelésével bíztak meg, a törvényi-alkotmányos kötelességeik megszegésével súlyos vagyoni hátrányt okozhattak-e a magyar államnak.
A Számvevőszék a jelentésében (2007) megállapította: „a kormány előzetesen koncepcionális javaslatot nem tárgyalt, a gazdasági hatásokat nem számszerűsítették, nem készült hatástanulmány. A következmény az el nem, illetve a törvényes határidőig el nem végzett feladatok, a jogszabályoknak való nem megfelelés, a felelősségre vonás elmaradása volt.” Az ÁSZ jelentése továbbá rögzíti, hogy a törvény előírásai ellenére e kötelező feladatokat nem hajtották végre, az elődvállalatoktól a felelős vezetőket büntetőjogi felelősségvállaló nyilatkozat nélkül, hiteles, auditált és aláírt mérleg elkészítésének figyelmen kívül hagyásával és leltározás nélkül engedték el. Kiemelten súlyos mulasztásként, a törvényességi felügyeletért is felelős cégbíróság (a számviteli és a pénzügyi törvény[2] előírásait be nem tartva) a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőt ötvenmillió forint jegyzett tőkével bejegyezte, annak ellenére, hogy az MNV a cégjegyzékbe vétel idején nem rendelkezett auditált induló mérleggel.
Ez a zavaros helyzet ahhoz vezethetett például ahhoz, hogy a 2008-as sukorói telekcsere körüli ügy vonatkozásában az Állami Számvevőszék 2009. augusztus jelentése (az MNV Zrt. 2008. évi tevékenységéről) a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács (mint az MNV Zrt. ügyvezető szerve) kiszolgáltatott helyzetét állapította meg az érintett időszakban. Az MNV Zrt. vezérigazgatója (Tátrai Miklós) által saját és átruházott hatáskörben hozott döntéseket nem átláthatóan és döntés-előkészítési hiányosságokkal – a belső vélemények figyelembevétele nélkül – hozták meg. Az ÁSZ már korábban javasolta e hiányosságok megszüntetését, illetve a mulasztások miatti felelősség megállapítását kérte az érintettektől. A Számvevőszék cselekvési kezdeményezéseit azonban nem követték a szükséges, érdemi válaszlépések, így az átalakítás jogi szabályozása nem megfelelő maradt. A jogi szabályozást tehát több ponton hiányosnak, illetve ellentmondásosnak találta az ÁSZ, és az átalakításhoz kapcsolódó feladatokat egyáltalán nem, vagy határidőn túl végezték el. A mulasztásokért, a rossz döntésekért a felelősségre vonás elmaradt.
Tátrai Miklós vezetése alatt hatáskör-túllépésékkel, jelentős részben jogszabályokkal ellentétes döntéseket hoztak, miközben az állami szervezetek vezetőiként többen kísérletet tettek arra, hogy egy idegenforgalmilag frekventált helyen lévő, állami területet Sukorón egy üzletemberrel kicseréljenek egy jóval csekélyebb értékű földterületre. A telekcsere kapcsán a szabálytalanság – és legkomolyabb aggályként a súlyos értékaránytalanság – gyanúját először a Számvevőszék jelentése, majd az ügyészség hivatalos értékbecslése erősítette meg.
Az elhúzódó vagyonkezelési botránnyá vált 2008-as sukorói telekcsere ügyében 2017. június 8-án a Kúria jogerősen három, illetve két es fél év letöltendő börtönbüntetésre ítélte hűtlen kezelés kísérlete miatt Tátrait és Császy Zsoltot, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. egykori vezetőit (ugyanis – Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége idején – az MNV járt el az államot képviselve ebben a telekcsereügyben). A vád szerint a telekcsere-szerződéssel csaknem 1,3 milliárd forintos kár érte volna magyar államot. Korábban az ÁSZ is amellett érvelt, hogy a szerződéskötéskor a közérdek nem állt fenn, és ezért nem volt szabályos a telekcsere-szerződés.
Ami a vagyonkezelő további sorsát illeti: 2009-ben a köztulajdonban lévő gazdasági társaságok vezetőinek javadalmazását korlátozták, az elérhető jövedelmet – törvényi szinten rögzítve – maximalizálták. Az ÁSZ jelentése alapján a takarékossági elvet egyáltalán nem érvényesítették, és a törvényi előírásokat sem tartották be, két legfelsőbb vezető és tizenhét bizottsági tag kaphatott akkor havi 9,3 millió forinttal több pénzt a törvényben meghatározott mértéknél. A számvevőszéki jelentés alapján ugyanakkor tényleges, minőségi munkát, ennyi ellenértékre feljogosító hasznos tevékenységet nem végeztek. Az ÁSZ megállapította, hogy a 2008. január 1-jén ténylegesen meglévő állami vagyon 2009 első felében nem volt rekonstruálható, és az MNV Zrt. számviteli nyilvántartásában nem voltak követhetők a gazdasági események.
Az ellenőrzéshez elengedhetetlen adatokat az MNV Zrt. az ellenőrzés során nem biztosította a Számvevőszéknek, ezzel alaposan megnehezítve, és zavarva az utólagos vizsgálatot – szintén az Állami Számvevőszék jelentésében foglaltak alapján. Az első hivatalos vagyonmérleg tehát félrevezető módon, hamis adatokat tartalmazott, a felelősségre vonás azonban elmaradt. Az elődszervezetek hatályos szerződései vonatkozásában – az átadás során – több mint 3500 szerződésnek nyoma veszett, és az ötmillió forintot meg nem haladó értékű szerződéseket nem hozták nyilvánosságra, utóbbival megsértve a közérdekű adatok megismerhetőségéhez fűződő alapvető jogot. A díjszámítások és számlázások módja miatt az akkori magyar állam (és a költségvetés) jelentős bevételektől esett el. Mindezen tények ellenére a politikai elszámoltatás – a nemzeti vagyon 2010 előtti, felelőtlen, herdáló kezelése kapcsán – elmaradt.
Nemzeti civil szervezetek, így különösen a Civil Összefogás Fórum (CÖF) független szakértői 2014 után jelentős tényfeltáró munkát végeztek a 2002 és 2010 közötti kormányok felelőtlen gazdaságpolitikájával, illetve az állami vagyonkezelői történések idején, 2010 előtt tanúsított kormányzati magatartásokkal, közrejátszásokkal kapcsolatban. Az információkat összegyűjtő, felderítő munkájuk során fontos forrásként tekintettek az Állami Számvevőszék 2007 és 2009 között készült jelentéseire.
Summa summarum: 2010 előtt a kormányzó baloldal – két ciklus alatt – 190 társaság állami tulajdonhányadát adta el, a büdzsébe befolyó 750 milliárd forint jelentős része azonban mintha el is tűnt volna onnan.
Emiatt sem juthatott forrás a gazdasági válság idején a különböző társadalmi csoportok célzott támogatására, mint történik például napjainkban a leginkább kiszolgáltatott nyugdíjasok vagy a 25 év alatti, munkát vállaló fiatalok esetében. Ma ugyanis a nemzet vagyonát megvédi a magyar kormány, az megerősített alkotmányos védelmet élvez. Az Alaptörvény 38. cikk (1) bekezdése is kimondja, hogy az állam és a helyi önkormányzatok tulajdona nemzeti vagyon, és hogy „a nemzeti vagyon „kezelésének és védelmének célja a közérdek szolgálata, a közös szükségletek kielégítése és a természeti erőforrások megóvása, valamint a jövő nemzedékek szükségleteinek figyelembevétele”.
[1] 2007. évi CVI. törvény az állami vagyonról
[2] 2000. évi C. törvény a számvitelről
(akkor hatályosan) 1996. évi CXII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról
Fotók: 2022plusz
