A Magyarország szuverenitása ellen folyó összehangolt támadások újabb csatatere nyílt meg a legutóbbi időben, amikor a megszokott európai uniós jogi eljárások, politikai elmarasztalások és forrásvisszatartások mellett kialakult egy kulturális frontvonal is.

Szivárványos karszalaggal focipályára lépő ellenfelekkel, a gyermekvédelmi törvény elleni lobbizással, a külföldi médiabefolyás növelésével és „oknyomozásnak” álcázott hírszerzéssel. A hagyományos értékeket, a nemzeti identitást, a család értelmét és a közbizalmat azért támadják, hogy rajtuk keresztül ássák alá az államot. Magyarország kulturális szuverenitásának támadása egy olyan stratégia mentén zajlik, ami a hibrid háború elméleti keretében helyezkedik el, gyakorlata pedig kulturális és kommunikációs eszközökkel történik.

Békés Márton, a XXI. Század Intézet igazgatójának évnyitó elemzése …mutatja be azt a csatateret, ahol a legújabb nemzetközi támadások folynak Magyarország ellen…

…Horváth József ny. vezérőrnagy, a Nemzetbiztonsági Hivatal 1998–2002 közötti műveleti főigazgató-helyettes, majd 2012–13-ban a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat főigazgató-helyettese, jelenleg az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója, Hibrid háború a jövőért című friss könyvében a hibrid háború új generációjáról ír, amelyben a hadicél kontinensünk „zsidó–keresztény gyökereinek felszámolása, nemzeteinek feloldása”. Ennek érdekében egymástól távol állónak látszó megoldásokat vetnek be, amint írja: „Az európai nemzetek felszámolása, az illegális bevándorlók millióinak elindítása, a radikális iszlám erőszakos terjesztése és a fiatal nemzedékek aktív befolyásolása alapvetően egy tőről fakad.”

Arra is kitér, hogy a támadó fél nehezen azonosítható, hiszen egyaránt vannak köztük állami titkosszolgálatok, velük szövetséges, „fedővállalkozásként értelmezhető, nem kormányzati struktúrák”, amelyek „a nyilvánosság előtt jogvédő, humanitárius vagy szakmai érdekvédő szervezetként tűnnek fel” és olyan telepített ügynökök vagy helyben talált, kollaborációra kész szervezetek, amelyek többnyire „civil szervezetnek”, „független médiának” és „oknyomozó újságíróknak” nevezik magukat. Éppen ezért az elhárítás munkája megnehezült, figyelmeztet Horváth József, hiszen nemcsak a külső beavatkozás kiküszöbölése, hanem a belső front pacifikálása is feladat, ahol a leleplezés és a tettenérés különösen nehéz. Főleg, hogy a behatolás már megtörtént, a bomlasztás folyik (Amnesty, Helsinki Bizottság, TASZ, Transparency), és a következő lépcsőt, vagyis az elfoglalást immár home-grown szereplőkkel készítik elő…

..Mindebből az következik, hogy létrejött egy szélesen értelmezett és mélységében tagolt kulturális frontvonal. Ezen keresztül Magyarország kulturális szuverenitása – vagyis az állam kulturális egysége és alkotóinak kulturális egyedisége – áll a legkülönfélébb támadások kereszttüzében. Az offenzíva célja az állam destabilizálása, mégpedig hosszú ideig tartó, de észrevétlen módon: kommunikációs eszközökkel, jogi úton, nemzetközi médiaoffenzíva segítségével, a nemkormányzati szervezetek (NGO) befolyásnövekedésével, a nemzeti identitás és a család hagyományos fogalmának lankadatlan támadásával. Márpedig ha az állam kulturális szuverenitását sikerül csökkenteni, akkor mindaz a felépítmény – társadalmi rend, gazdasági rendszer, politikai stabilitás – veszendőbe megy, ami erre az alapra épül. Azzal, hogy a legutóbbi években élénken kezdték el támadni Magyarország kulturális szuverenitását, látványosan a magyar állam gyökérzetére helyezték a fejszét…

…Az állam biztonsága ellen irányuló – hibrid módon, indirekt eszközökkel folyó – kulturális fellazítás a destabilizáció része. Ezt nevezzük hétköznapi módon az állam aláásásának. Ennek egyik aspektusáról írja Horváth József, hogy „érdemes úgy tekinteni a genderlobbi tevékenységére, mint egy jól felépített, tudatosan végrehajtott befolyásolási műveletre, amelynek valódi célja a zsidó–keresztény kultúrkör alapegységeinek bomlasztása”. Mint amilyen a család, a férfi–nő együttélés bevett keretei és a leszármazás törvényei. Mindent számbavéve, a társadalmi dezintegrációt célzó hibrid hadművelet része 1) a nemzeti identitás gyengítése, 2) a demográfiai összetétel megváltoztatása, 3) a család fogalmának átalakítása és a 4) nemi hovatartozás fluiddá tétele.

Az állam egy ilyen helyzetben az alkotmányos védelem eszközéhez nyúlhat, ennek részeként jött létre az Alaptörvény számos rendelkezése, mint például a kereszténység nemzetmegtartó szerepének elismerése, a nemzeti önazonosság definiálása, felelősségvállalás a határon túl élő magyarokért (Nemzeti hitvallás), valamint a házasság intézményének védelme és a kitétel, hogy „az anya nő, az apa férfi” (Alapvetés, L cikk, 1). Ezen kívül politikai eszközökkel is lehetséges élni, amely kellő társadalmi felhatalmazást igényel.

Erről fog szólni a 2022-es országgyűlési választásokkal egy időben tartott gyermekvédelmi népszavazás…

…Az állam kulturális egységének és a benne élők kulturális egyediségének megőrzése és védelme értelemszerűen állami feladat, amelynek komoly nemzetbiztonságot érintő vetülete van. Az állami szuverenitásnak a szélesen értelmezett kultúrán keresztüli támadása – vagyis a kulturális szuverenitás célba vétele – a legkomolyabban felveti az állami önvédelem kérdését, amit kulturálisan, infrastrukturálisan, de katonai és elhárítási szempontból egyaránt a leghatározottabban meg kell válaszolni. Lehetőleg megelőző jelleggel.

Forrás: XXI. Század Intézet/Békés Márton

A teljes elemzés ITT olvasható.

(Címkép: