A 2021-es népszámlálás kapcsán, olvasva az eredményeket, elgondolkoztam azon, mi az a nyomós érv, ami arra a döntésre sarkallja az embereket, hogy akár megváltoztatva nemzeti hovatartozásukat, feladva anyanyelvüket, lassan beolvadjanak a többségi nemzetbe.-írja Lőrincz Sarolta Aranka/Felvidék.ma oldalán. Ebből szemlézünk.

Mindennek megvan a maga ára, a lojalitásnak is, a kényszerű alkalmazkodásnak is.

Ilyenkor általában egyes emberek mérlegelnek, mit ér meg elhagyni és mit megtartani, a jólét, a munkahelyi előmenetel, a család a gyermekek érdekében. Természetesen minden ember másképp gondolja az értékek skáláját. Ami az értékskálájuk legalján van, könnyebben elhagyják, lemondanak róla.

Ha nem érték az anyanyelv, a nemzeti öntudat, akkor könnyedén tudnak a többségi nemzetbe tagolódni, feladva elődeik erős magyarságtudatát és gondolkodást váltva szélnek eresztve az anyanyelvet, az identitástudatot is. Így lesz sok felvidéki magyar szlovákabb a legkeményebb szlováknál is.

Trianon után, az első Csehszlovák Köztársaság idején a Felvidéken, még nagyon erős volt az itt élő magyarság nemzeti öntudata. Mindezt erősítette az oktatás, ott, ahol megmaradtak az egyházak által fenntartott népi iskolák, de a megmaradt magyar sajtóorgánumok is erről szóltak lépten-nyomon.

Számos magyar újság jelent meg akkor, igaz magyar emberek jóvoltából, legtöbbször regionális szinten, amely a Masaryk köztársaságába kényszerített magyarság megmaradásáról, erősítéséről szólt.

A Magyar Naptár XVIII. évfolyamának 1937-es évi kiadványa, melyet az Egyesült Országos Keresztényszocialista és Magyar Nemzeti Párt adott ki Komáromban egy egész évre a magyarság számra hónapokra lebontja az identitás erősítő elmélkedni valót.

Néhány a bölcs gondolatok közül kiragadott példaként:

Február:

„A nemzet éppen olyan természet adta és történelem alkotta közület, mint amilyen a család. A nemzet az Isten gondolata.” (Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök)

Március:

„Új jelentést kap ez a szó, hogy magyar s ez a jelentés nem politikai lesz, hanem szellemi és erkölcsi értékjelző. Magyarnak lenni majd annyit jelent, különbnek lenni, küldetéssel bírni. Magyar az, aki többet szenved, többet dolgozik és mélyebben imádkozik.” (Ravasz László református püspök)

Április:

„Egy nemzetet fenntartani és jobb sorsba vezetni csak egyetértéssel, munkával és áldozatokkal lehet.”

Augusztus:

„Félre minden kislelkű, időelőtti aggállyal, mert nincs itt veszélye a bukásnak még. Nekünk élnünk és üdülnünk kell és élni és üdülni fogunk is, csak nemzetszeretet és egyezség melegítse vérünket.” (Széchenyi István)

Október:

„Az egyénnek csak akkor mehet jól, ha a nagyobb egész, a nemzet hatalmas.”

November:

„A nemzetek életében nincsen valamely osztálynak külön sorsa, hanem egy sorsa van az egész nemzetnek.”

December:

„Valamely nép nagy erejű lesz, ha van eszménye, mely minden polgárban ugyanazokat a gondolatokat, következésképp ugyanazokat a tetteket tudja előidézni.”

A végén az ismeretlen, bölcs gondolatok vaószínűleg Esterházy János gróftól, az Egyesült Országos Keresztényszocialista és Magyar Nemzeti Párt országos elnökétől, nemzetgyűlési képviselőtől származnak, aki a naptár elején közölt írásában tanácsot ad „Hogyan forgassuk a magyar naptárt” címmel.

„Az a nép, melyben a nemzet misztikus fogalma meggyöngül, oly gyorsan tűnik el a történelemből, hogy ideje sincs hanyatlása minden stációját befutni.” -írja G. Le Bon.

A felvidéki magyaroknak a megmaradás a tét! G. Masaryk annak idején a következőket mondta a cseh népnek: „Jellemes ember nem németesedik el semmilyen körülmények között. Nyelve megőrzése nemcsak nemzetiségi kérdés, hanem erkölcsi is.”

Milyen igaza van, nekünk, felvidéki magyaroknak csak egy szót kell másképpen mondanunk, a „németesedik” helyett „szlovákosodik” és már helyben is vagyunk!

Forrás és kiemelt kép: Lőrincz Sarolta Aranka/Felvidék.ma