A magyar választások eredménye valószínűleg több európai uniós országban is megkondítja a vészharangot. A választópolgárok felfigyelnek arra, hogy a népfelség elve megilleti őket.

Szívtelennek tűnhetek, de egy pillanatra sem aggódom, hogy mi lesz a politikai liftaknába zuhant ellenzéki koalícióval. Amikor ők már totális győzelmet hirdettek, azt tanácsoltam a választópolgároknak, hogy kezünkben a lehetőséggel váltsuk le az ellenzéket. Nem tévedtem, itt volt az ideje.

A politikában az ellenzéki státusz legtöbbször pozitív és értékelhető megjelenési forma, persze csak akkor, ha választói akaratot képvisel, közvetlen felhatalmazás útján. Akkor van ez így, ha különálló pártok a jól megfogalmazott, hagyományosan rájuk jellemző identitásukat őrizve állnak a politikai porondra. Így aztán az országgyűlési választások során a voksoló állampolgárok arányos módon megjelentetik a népakaratot. A demokratikus választási rendszer lehetőséget ad a többségi igények realizálására esetlegesen úgy is, ha adott a kormányalakítás kompromisszumos megoldása, a koalíció.

Normális esetben az ellenzék soha nem válhat hazájának ellenségévé. Az olyan ellenzé­kiek, akik a hatalomért, úgy érezvén, hogy nekik semmi sem drága, képesek honfitársaik hátbatámadására, árulónak minősülnek.

A magyarországi ellenzék erre képes volt, mert vezetőik tehetségtelen flótásként egytől-egyig csődöt mondtak, nemcsak politikailag, hanem erkölcsileg is. Beteges elképzelések sokaságával úgy gondolták, hogy követőik, ha ők hatalomra jutnak, megbocsátják, hogy a rájuk bízott eszmeiséget sutba dobták. Kiderült azonban, hogy a magyarság elárulása, a haza érdekeinek semmibevevése nem jövedelmező politikai felfogás, de azt eredményezi, hogy az árulók elvesztik követőik bizalmát. Magatartásukat megtetézték azzal is, hogy a politikai és gazdasági globalizmus mellé álltak. A DK-s vezér szerint a jövő csak sok kis Gyurcsánnyal képzelhető el, szerintem csak nélküle.

A választások eredménye meggyőző volt. Kirajzolódott a politikai igazság, hogy az emberekért tenni kell, és mindig a nép dönt, ráadásul sosem véletlenül. A vesztes ellenzékről kiállított bizonyítvány szerint nemcsak, hogy megbuktak, de már nem is ismételhetnek. A választási adminisztráció jóvoltából, míg önmagukat fel nem koncolják, megadatik az a hosszú idő, hogy soha be nem gyógyuló sebeiket nyalogathassák. Soros György és az Európai Unió hasonszőrű bürokratái „jó szándékkal” és sok pénzzel kövezték ki a politika poklába vezető utat.

A magyar választások eredménye valószínűleg több európai uniós országban is megkondítja a vészharangot. A választópolgárok felfigyelnek arra, hogy a népfelség elve megilleti őket, és az országgyűlési választásokon akaratukat érvényesíthetik. Ez vonatkozik az Európai Parlament megújuló intézményrendszerére is, hiszen az embereknek elegük van abból, hogy „a nyúl viszi a puskát”. Az EP mindig változó politikai összetételével nem veheti át az irányító szerepet a nemzetek parlamentjeitől, és a választópolgárok által bizalmat kapott kormányfőktől. A valódi demokráciában kiváló érvényesítési eszköz a népszavazás, vagy éppen a népi konzultáció. Egy-egy nemzet sorskérdéséről csak hazája parlamentjében születhet döntés. A szuverén nemzetek alkotmánya minden föderatív elképzelés határa. A szuperállam-elképzelés, megtetézve a nyílt társadalom eltorzult, szocliberális eszmeiségével, ideológiai háborút jelent a nemzetállamok ellen.

2010 óta a magyarok nagy többsége nemcsak nemzetét építi, hanem annak védelmét is nyíltan felvállalja. Bizonyosság erre a két utolsó békemenet és a 4 700 000 munkavállaló. Nemzettársainkkal szervesen összetartozunk, napjaink bizonyítják képességünket a keresztényi szolidaritásra. Felelősséggel és szeretettel látjuk el az orosz–ukrán háború kirobbanása miatt menekülőket, legyenek azok ukránok vagy magyarok, teljesen mindegy. Az agresszort elítéljük, és a megoldást csak a béke megteremtésében látjuk.

Legnagyobb keresztény ünnepünk a politikáról Isten felé irányítja figyelmünket. Az ő segítségével tudjuk erős hitünkkel megvédeni szeretett hazánkat. Az ukrán menekülők sokasága Európának megvilágította a helyes cselekvés irányát. Különbséget kell tenni a menekülők és az illegálisan érkező gazdasági bevándorlók között. Amely ország népe találkozik a mindkét irányból érkezőkkel, világosan láthatja, hogy szükség van Európa déli határainak hosszú távú védelmére, miközben nem kis erőt kell fordítani az Európában bajba jutottak segítésére.

A CÖF-CÖKA szellemi honvédői megtanulták mindkét feladathoz szükséges hozzáállást. Európa és nemzetünk biztonsága minden előtt!

Nagyító alá kell helyeznünk a külföldről pénzelt NGO-kat, akik szolgai módon teljesítik megrendelőik kívánságait. Nemzetbiztonságunkat veszélyeztetheti, ha külföldi érdekektől vezérelt pénzt küldők politikai és gazdasági információs igényeiket civil szervezeteken keresztül megszerezhetik. Szükségessé válhat a civil szervezetek átvilágítása, külföldi kapcsolataik értékelése és az általuk külföldi partnereiknek nyújtott szolgálatatások elemzése.

Törvényi erővel kell fellépni a védett információk érdekében, amelyek egyben politikai és gazdasági szempontból is szuverén érdekeinket garantálják.

A négyévente ismétlődő választások között prioritást kap a jó kormányzás szükségessége, amelynek a forrása a kétharmados többség támogatása „reggel, éjjel meg este”.

Forrás: Magyar Hírlap

Kép: Talán Csaba