Amerikában a profi sport működése más, mint Európában. Ott a cél az, hogy a legmagasabb szinten kiegyenlítsék az erőviszonyokat, így a fiatal tehetségek közül a liga leggyengébb csapata választhat legelőször, a győztes pedig utoljára. Ez a draftjog, amelyet persze lehet adni-venni-cserélni, izgalmas móka ez a holtidényben. Valami ilyesmi foroghat baloldali fejekben a magyar választás kapcsán is. Mintha a parlamenti választás végeredménye egy erőfelmérő lett volna, s ott nem emberek kerültek be az Országházba, hanem erőcsatárok, centerek vagy irányítók. A parlamenti mandátum pedig egy olyan cetli, amely átruházható, adható-vehető-cserélhető. Amolyan jó móka a holtidényben, amíg fel nem áll az új Országgyűlés.
Ez nem csupán egyszerű zavar a fejekben, hanem szégyen, a demokrácia megcsúfolása. A parlamenti mandátum nem csupán nagyon értékes portéka, de hatalmas felelősség is. Nem véletlen, hogy nem lehet ma már polgármester parlamenti képviselő is, hiszen látható, másfajta munkára van szükség a két hivatalhoz, más embert kíván a feladat, és nem lehet egyszerre jól csinálni. Gy. Németh Erzsébet feltehetően univerzális vezetőnek tartja magát, hiszen egyszer pártvonalon sürgölködik, aztán a főváros élén végez nélkülözhetetlen munkát, majd a parlamenti választások eredményeképp – és a pártok kompromisszumának köszönhetően – ölébe hullott egy mandátum. Ő pedig azt választotta.
Márki-Zay Péter is ilyen szédelgő típus, hiszen Hódmezővásárhely polgármestereként gond nélkül kampányolt országos szinten, cseppet se zavartatva attól, hogy őt a város népe arra kérte fel, hogy irányítsa a településüket. Mikor elhasalt a nagy rendszerváltó forradalom, a kapitány megtalálta hódmezői énjét, feldobva az üressé vált mandátumot a keselyűknek.
Erre pedig lecsapott azonnal mindenki, a Jobbiktól a Párbeszédig. Az ellenzéki egység minden önjelölt messiása úgy érzi, az a mandátum voltaképp az ő frakciójuké, hiszen olyan elképesztő munkát végeztek, hogy azt honorálni kell valamivel. Külön érdekesség Hadházy Ákos érvelése, aki Szél Bernadettnek adná a parlamenti posztot, egyszerűen azért, mert Betti nagyon jó. A Szekszárdról Zuglóba ejtőernyőzött politikus igazságtalannak és fájónak tartja Szél kiesését a parlamentből, aki az egyik legaktívabb, legnépszerűbb, leghitelesebb ellenzéki politikus szerinte. De veszített. Ami lényegében azt jelenti, hogy Szél Bernadett a felsorolt szép minősítéseket nem érdemelte ki az ország szemében, ő csak egy icipici körnek apró nagy embere. De ez az icipici kör önmagát hatalmasnak és korszakalkotónak tartja, nagyobbnak Magyarországnál, sőt a demokráciánál is, meg nem értett zsenik gyülekezete ez a gittegylet, akik most sértődött gyerekek módján követelik a mandátumot.
A teljes cikket a Magyar Nemzetben, itt olvashatja.
Szerző: Sitkei Levente
Kép: Kurucz Árpád
