20 év. 2026-ban, a jelenlegi parlamenti ciklus végén ennyi ideje lesz hivatalban miniszterelnökként Orbán Viktor. A kormányfő ezzel újabb rekordokat dönt meg.

A Magyarország történetében leghosszabb ideje hivatalban lévő miniszterelnök címet már 2020-ban „elvette” Tisza Kálmántól, és 2024-ben szintén tőle „szerzi meg” az egyhuzamban leghosszabb ideje a posztján lévő kormányfő címet is. Wekerle Sándort pedig ugyancsak 2024-ben „fosztja meg” egy érdekes statisztika első helyétől: nála telik majd el a leghosszabb idő – több, mint 26 év – első megválasztása és hivatali idejének – eddig ismert – vége között. Persze ezek a számok színes hírnek jók és kiváló csemegét jelentenek a statisztikusok számára. A mögöttes tartalom ugyanakkor sokkal fontosabb.

Tisza Kálmán és Wekerle Sándor neve, „trónfosztása” ugyanis történelmi kötelezettséget is jelent.

A kiegyezés utántól a II. világháborúig tartó korszak két meghatározó egyéniségéről van szó, akik mindketten sokat tettek azért, hogy Magyarország sikeres, tekintélyes, modern, mégis hagyományaira büszke, tartással rendelkező ország legyen. Az említett időszakban virágzott a polgárság, és a konszenzusteremtő konzervatív politikában akkora erő, akkora szellemi potenciál és olyan tenni akarás volt, hogy az még a trianoni békediktátumokkal megcsonkított országnak is vissza tudta adni a tartását és az önmagában való hitét. Épp úgy, ahogyan az Orbán-kormányok és a nyomukban kialakuló újabb konzervatív korszak teszi. Persze most nem éltünk meg akkora nemzeti katasztrófát, mint 1920-ban, mégis a 2002 és 2010 közötti időszakban úgy tűnt, beérni látszik a „merjünk kicsik lenni!” politikája.

Gazdasági, társadalomszervezési és külpolitikai téren is kudarcot kudarcra halmozott a Nyugatot másoló balliberális kormány, amely emellett azt is elhitette az emberekkel, hogy az ország vezetése korrupt és alkalmatlan politikusokból kell, hogy álljon. Ebben a morális és lelki állapotban vette át a kormányzást a Fidesz–KDNP és innen kellett a talpára állítani az ország társadalmát, erkölcsét és gazdaságát. Miután pedig ez megtörtént, el kellett kezdeni – a nagy elődökhöz méltóan – a saját utat járni. A magyar gondolkodás, a magyar logika alapján berendezni a Kárpát-medence közepét. És felvállalni azt is, ha ez valakinek nem tetszik, ha valaki ez ellen ágál egy-egy nyugati erőközpontból.

A Vasarnap.hu teljes cikke itt olvasható.

Szerző: Kaszab Zoltán

Kép: MTI