Mi a legnagyobb bűne Kádár Jánosnak?

Az, hogy hazaáruló volt. Ennél nagyobb bűn nincs. A Kádár-rendszer legnagyobb bűne pedig az, hogy morálisan és mentálisan csaknem végzetesen megtörték a magyar társadalmat az 1956-os forradalom után. Mindenkiből prolit akartak csinálni, ami – a félreértést elkerülendő – nem szociális státusz, hanem mentális állapot.

Ma is érezni a Kádár-rendszer hatását?

A reflexekben talán igen. 2004. december 5-ében egyértelműen benne volt. A világ látszólag óriásit változott, de akik totális hatalomra törnek benne, azoknak ma is a tulajdon nélküli, önértékelési képességétől és önbecsülésétől megfosztott, kulturálisan lefelé nivellált tömeg az eszményük.

1989 októberétől 1990 júliusáig a Magyar Narancs felelős kiadója volt. Mit szól az újság azóta befutott pályaívéhez?

Hamar kiderült, hogy egy párt szempontjai eltérhetnek egy szerkesztőség szempontjaitól. Miután egyre több konfliktus lett a szerkesztőség tagjaival, akik egyébként is az én értékrendemtől jelentősen távol eső világot képviseltek, jogilag és politikailag sem maradt más megoldás, mint hogy elváljanak az útjaink. Ehhez képest, hosszú ideig még a Fidesz lapjaként könyvelték el az újságot, a szerkesztőség pedig mindezt igyekezett kihasználni, pedig akkor már régen nem értünk, hanem ellenünk dolgoztak.

1990-ben a Fidesz és az SZDSZ közös jelöltjeként lett parlamenti képviselő Pápán. Erre mondják, hogy történelmi szükségszerűség volt?

Az országban a Fidesz volt az első ellenzéki politikai szervezet a rendszerváltozás kezdetén,

a Fidesz pápai csoportja pedig az első ellenzéki szerveződés volt Veszprém megyében. Mi nyújtottunk segítséget például a városban az MDF és az SZDSZ megalakulásához is. Az SZDSZ antikommunista pártként indult, semmi baj nem volt velük akkor – nem úgy később –, így nem éreztük problémának, amikor felajánlották, hogy közös jelöltként is örömmel támogatják az indulásomat.

„Ma sem gondolom természetesen, hogy Soros György maga a patás ördög. Nem, ő csak az egyik küldötte a sok közül.” Ezt ki mondta?

Bizonyára én.

Változott a véleménye?

Nem, csak mélyebbé vált a meggyőződésem: ami ma a világban „progressziónak” becézi magát, nem egy ideológiai mozgalom vagy politikai oldal. Ezek sátánisták. Minden, ami a világban valaha gonosz volt, történelmi koronként újabb és újabb formát öltve visszatér: most éppen általuk.

A  Mandiner teljes írása itt olvasható.

Szerző: Sal Endre

Kép: Földházi Árpád