Az Így főznek a magyar katolikusok. 52 hét – 52 recept című kiadvány katolikus főpásztorainkat, papjainkat, szerzeteseinket mutatja be főzés közben. A kötet lapjain találkozhatunk Demeter M. Teodóra nővérrel is, aki az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek Kongregációjának tagjaként Rómában, a Villa Mater Redemptoris zarándokházban él, ott fogadja az Örök Városba érkező vendégeket. A vele készült beszélgetésből, amely a Magyar Kurírban olvasható néhány részletet adunk közre.
– A fent említett könyvben a gyerekkori ételekről is szó esik. Milyen emlékeket őriz a családi étkezésekről?
– A vasárnapi ebéd gyerekkoromban mindig fontos volt nálunk. Életem első emlékei közé tartozik, hogy a szüleim mindketten dolgoztak, így legtöbbször a nagymamával voltam otthon. A nővérem hétközben a városban lakott, mert oda járt iskolába. Hétvégén viszont mindig együtt volt a család. A vasárnapi ebéd nagyon ünnepélyes volt. A nagyszobában állt a terített asztal, fehér abrosszal, ünnepi tányérokkal. Édesanyám gyakran vágott tyúkot vagy csibét, egyben megsütötte, és hasábburgonya volt hozzá. Persze a húsleves sem maradhatott el. A két comb mindig a két leányé volt. Édesanyám a szárnyat ette. Mi azt gondoltuk, azért, hogy bőven jusson nekünk, ám mostanában bevallotta, neki az a kedvence. Az ebéd végén finom sütemény is került az asztalra. Édesanyám nagyon jó franciakrémest tudott csinálni, de a receptkönyvben szereplő úszó szigetet is gyakran elkészítette.
A székelyeknél nagyon nagy divat mártást, szószt kínálni a hús mellé, nálunk például meggymártás, kapormártás volt. Vagy tárkony, amit a székelyek gyakran használnak.
A vasárnapi ebédek még ma is szép emlékek nekem, jó visszagondolni arra, ahogy együtt ül az asztalnál az egész család.
– Mikor és hogyan döntötte el, hogy szerzetes lesz?
– Korán megfogalmazódott bennem, hogy szerzetes nővér szeretnék lenni. Nem ismertem más női szerzetest, csak Ágnes nővért, aki most a tartományfőnöknőnk. Ő párszor hazajött nyaranta, de nem mertem megszólítani. Az az igazság, azt sem tudtam pontosan, hogy mit csinálnak a nővérek. Talán csak annyit, hogy egész nap imádkoznak. Végül öt év után megszólítottam Ágnes nővért. Az első kérdése az volt, vajon a szüleimnek beszéltem-e már erről a vágyamról. Azt válaszoltam neki, hogy nem. Nem gondolod, hogy ezt meg kellene mondanod nekik? – kérdezte. Így végül is megmondtam. Újabb két év után, 1999 novemberében mentem el a rendházba édesapámmal, hogy megkezdjem az új életemet. Fél év volt a jelöltidő, majd két év a noviciátus.
– Hogyan került Rómába? Gondolt erre, amikor jelentkezett a rendbe?
– Amint letettem az első fogadalmat, Rómába szólt az első küldetésem. Bevallom, nem örültem neki. Előtte egy éven át olaszul kellett tanulnom, bár azt nem mondták meg, hogy miért. Letettem a fogadalmat, aztán hívott Rita anya, a tartományfőnöknő, és azt mondta: két hét múlva Rómába mész. Két héten át sírtam. Aztán 2002. augusztus 5-én, Havas Boldogasszony napján megérkeztem az Örök Városba. Mind a mai napig pontosan emlékszem erre, mert akkor láttam először, ahogy az ünnepen rózsaszirmokat szórnak annál a bazilikánál, ahol a havas csoda történt: a Santa Maria Maggiorénál.
Boldogtalan voltam jó darabig, most viszont már akkor sírnék két hétig, ha el kellene hagynom ezt a várost.
Fotó: Bókay László
– Milyen ételeket szeret, Teodóra nővér?
– Nagyon szeretem a fagylaltot, de székelyként a salátás fuszulyka, azaz a salátával készített bablevest is az egyik kedvencem. Nyaranta, amikor hazamegyek, édesanyám mindennap megkérdezi, hogy mit főzzön. Én mindig székely ételt kérek, de olyat, amiben nincs hús.
Az Így főznek a magyar katolikusok. 52 hét – 52 recept című kiadványt a Magyar Kurír forgalmazza, és az Új Ember könyvesboltban, illetve online könyváruházában érhető el.
A könyv megvásárlásával a Katolikus Szeretetszolgálat ipolytölgyesi Szent Erzsébet Otthonát és a bakonyszücsi Lelki Rehabilitációs Otthonát is támogatja.
Bókay László teljes írását a Magyar Kurírban olvashatják.
