Nagyon örvendetes, sőt életmentő lehet, hogy a hatalmat frusztráltan kerülgetők kirobbantották a szívhangvitát.
A végén mégis forró ősznek nézünk elébe? A – főleg külföldről finanszírozott és hátulról fűtött – Patent Egyesület tüntetést szervez szeptember 28-ra, ami, ha nem tudnánk: a biztonságos abortuszhoz való hozzáférés világnapja. Patenték ugyebár azon sértettek közé tartoznak, akik a tavalyi gyermekvédelmi törvény miatt többé már nemigen tarthatnának „felvilágosító és érzékenyítő iskolai foglalkozásokat” a szexről.
Bár a feminista-lmbtq-s patentosok a szívhangvita főszereplőivé ha akarnának, se tudnának válni, azért a fülemben cseng egyik aktivistájuk, Les Krisztina felcsattanása egy tévéműsorban: „Az, hogy az abortusz legális, nem jelenti azt, hogy hozzáférhető!” Kollégája, Spronz Júlia lopakodó szigorról beszél. Merthogy „tizenkét éve egyre szűkül a nőknek az a joga, hogy az abortuszhoz hozzáférjenek”.
Jaj, az űrlények furcsa érintései, jaj ezek a furcsa „hozzáférések”! Természetesen a Patent nem tért ki arra, hogy életet pusztítanak el abortuszhoz való hozzáférés címén.
Így ugye könnyű a női önrendelkezést a magzatok életével szemben fölemelni.
Csakhogy ha döntően ez a patentos szemlélet győz a társadalomban, akkor éppen az információhoz, mi több az igazsághoz és ezzel a mérlegeléshez nem fér hozzá a kismama. Csak a kaparókanálhoz. (Curette = kaparókanál.)
Gyanús, hogy küret helyett inkább gyermekszüret kellene Magyarországon, ahol egyelőre még megállíthatatlanul fogy a lakosság, egymillióval kevesebben vagyunk, mint a rendszerváltozáskor. És hát van esély az őszinte szó, illetve a kérlelő szívhang meghallására.
A mai fiatal nemzedékekben eleve mocorog annak felismerése: az elkötelezett kapcsolat, a családalapítás jó dolog.
Ki meri kétleni annak jelentőségét, hogy 2010 és 2021 között bőven megkétszereződött a házasságkötések száma az országban, hogy tavaly már 72 ezren kötöttek házasságot, és kevesebb mint 15 ezren váltak el, ugyanis 2015-től csökken a válásszám? Miért volna elhanyagolható, hogy a párok több gyermeket vállalnának, mint amennyi megvalósul? Ez a kormány biztosan nem tökéletes, de kétségtelen: ehhez igazította merész és nagyvonalú családpolitikáját.
Amit viszont nem lépett meg a kormány: a világ egyik legliberálisabb „magzatvédelmi” törvényének kikezdése. Az 1992-ben megszavazott jogszabály következtében az abortuszt kérelmezők túlnyomó többsége változatlanul egy szélesre tárt kiskapuval él: „súlyos válsághelyzetére” hivatkozik, bizonyítania nem kell. Így tavaly is még 22 ezer volt a terhességmegszakítások száma.
Csak egy újszülött-leheletnyit változott most,
nem is a jogszabály, hanem a miniszteri hatáskörű végrehajtási rendelete. Az orvosi lelet részévé tették, ami legtöbb esetben úgyis eleve megtörtént, hiszen az abortuszt kérő kismama általában eddig is hallotta a szívhangot. Mindössze erről van szó: „A bemutatott orvosi lelet rögzíti, hogy az állapotos nő számára az egészségügyi szolgáltató a magzati életfunkciók működésére utaló tényezőt egyértelműen azonosítható módon bemutatta.”
A csehkatkák mégsem késlekedtek, botmixerükön Brüsszelbe röppentek legott, hogy még a magyarokkal szembeni jogállamiság-ítélet előtt lesúghassák: emberi jogokat sért itt is az Orbán-kormány. Hát ekkora veszélynek érzik a miniszteri döntést, ami azt is eredményezheti, hogy az abortuszt fontolgatók közül némelyek kegyelmet adjanak a magzatuknak?
Az biztos, hogy ha egy magzat hallat magáról az anya szíve alatt, az bizony lelassíthatja némileg a történetet.
Nem lesz többé annyira automatizmus a döntés, ha kopogtat kérlelően egy pici gyermek.
De más is van itt. Ha a köztudatba kerül: az abortusz-kérelmezőnek bele kell majd hallgatni a szívhangba, az már jó előre felelősebben gondolkozóvá tehet sokakat. Persze most nem Csintalan Sándorra gondolok, aki magát érintettnek láttatva odáig ragadtatta magát a Magyar Hang videóműsorában, a Kötöttfogásban: „Turkálnak a tökömnél és a nőm bugyijában?!” A jognak igenis lehet némi tanítóereje úgy általában a társadalom tagjaira, éppenséggel arra is, hogy felelősek legyünk a párválasztásban, párkapcsolatban, felelősen viszonyuljon férfi és nő ahhoz, hogy a magzati élet is élet.
Nagyon örvendetes, hogy a hatalmat frusztráltan már mióta kerülgetők kirobbantották a szívhangvitát. A halálpárti pártpolitikusok, véleményformálók és férfigyűlöletüket áruba bocsátó álcivilek (lásd: Patent = Patriarchátust Ellenzők Társasága) nem akartan is evidenciának vették, hogy a magzat mégiscsak él. Hát persze hogy él: szívdobogva és szívdobogtatóan.
Nem az lehet a kormánycél, hogy a szívhangot lelki terhei fokozására kelljen meghallgatnia egy várandós nőnek. Hanem hogy jó előre gondolkozzék el mindenki az élet értékén, az életkioltás tarthatatlanságán, előre vivő vagy éppen perspektívátlan nemi kapcsolaton, áldásos elköteleződésen vagy a pillanatnyi élvezeteknek való engedés kockázatán.
Gondolja már végig minden férfi, minden nő, hogy
megváltoztathatatlan elrendelésként az új élet mindig egy női testben fogan, fejlődik – jó esetben a születésig…
Micsoda hazugság, amit a baloldali pártok állítanak, hogy az érzéketlen kormány akarja elvitetni a nővel a balhét – csak azért, mert utóbbinak kell kérvényeznie az állami engedélyt. Netán a hazudozók azt javasolják ezzel, hogy az állapotos nő hajkurássza, vagy a rendőrség nyomozza ki, állítsa elő a teherbe ejtőt, hogy hallgassa meg ő is a magzat szívhangját?
Én azt hiszem, a cél a törvénymellékletben beállt kis változással az, hogy lehetőleg ne abortusz-kérelmi folyamatban, hanem boldog váradalomban, örömmel hallgassa meg a kismama a „magzati életfunkciót”. S ha esetleg mégsem ilyen ideálisan történik, akkor aki a szíve alatt magzatot visel, juthasson netán katarzisra, engedjen lelkiismeretének, vállalja gyermeke kihordását és lehetőleg a nevelését, akár partnere nélkül is. Ha meghozza a nemes döntést, kap hozzá Felülről is meg a magyar államtól is támogatást.
Hallom a kissé ellentmondó híreszteléseket. A Fidesz a „szívhangrendelettel” át akarja formálni a társadalmat ahelyett, hogy végre „egyenlővé” tenné. Orbánék buta hímsovoniszták, miközben elterelésként népszerűségvesztésükről ravaszul összeugrasztják a társadalmi csoportokat. Valamint – kétharmados többséggel? időközi választások győzelmei közepette? – ki akarja fogni a szelet a Mi Hazánk vitorlájából…
Én csak egyet híresztelnék:
már megint ott akar szavazatokat gyűjteni a jelen ellenzék, ahol nem fog sikerülni.
Csak egy pillanatra ne irkáljanak a hivatalos fészbúkoldalaikra, nézzenek szét, mennyit posztol az „átlag” magyar fészbúkoló kisgyerekeiről, kisunokáiról, családról!
Kiemelt kép: MTI/MÓNUS MÁRTON
