Keresd a békét, és járj annak útján! (Zsolt 34,15) mottóval október 1-jén, szombaton került sor a Nagymarosi Ifjúsági Találkozó őszi alkalmára, amelyen a Kárpátaljáról érkezett Magyar Gergely OFM tartott előadást, Szekeres Pál vívó olimpikon tanúságtételét hallhatták a jelenlévők és Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapát mutatott be szentmisét.
Az elmúlt napok szokatlanul esős időjárása miatt felázott nagymarosi szabadtéri helyszínek helyett a templomban, a Szent Márton Közösségi Házban és más fedett terekben zajlottak a találkozó programjai, ahogy ezt a szervezők korábban közleményben is tudatták – többek közt a Magyar Kuríron keresztül – az érdeklődőkkel. A zord idő ellenére is sokan eljöttek a találkozóra, amely a lelki béke megteremtésének esélyéről szólt a világ és saját békétlenségünk zűrzavarában.
„Egy amerikai kutatócsoport 1975-ben veszélyes kísérletet végzett: belerepültek egy hurrikán közepébe. Megállapították, hogy a maga körül mindent elpusztító felhő- és légörvény belsejében, a vihar »szemében« teljes szélcsend uralkodik” – ezzel a képpel hívta a fiatalokat a Nagymarosi Levél az októberi alkalomra.
A találkozó zenei szolgálatát a káposztásmegyeri 3in1 zenekar, valamint Sillye Jenő és barátai látták el. A napindítót a 3in1 kezdte az esztergomi kispapok által vezetett közös ima hangszeres kíséretével; a programok moderátora Földváry Katalin szociális testvér és Balázs András atya volt.
Dobszay Benedek OFM a nagymarosi szervező stáb vezető tagja köszöntötte a fiatalokat a templomban. Elmondta, hogy a Covid-időszak után a szervezők már nagyon várták ezt a mostani találkozót, ami azonban az esős idő miatt sajnos a falak közé szorult. „Bízzuk a Jóistenre, hogy miért történt ez így!” – mondta a szerzetes, majd megjegyezte: „a Nagymarosi Ifjúsági Találkozókat kezdetben csak a templomban lehetett megtartani, tehát olyan ez, mintha visszatérnénk a kezdetekhez.”
„Nem baj, ha most ilyenek a körülmények, legyünk itt nyitott szívvel, ebből is élet születhet, akár még hivatás is, vagy egy régi sérelmünk elengedése, vagy egy jó szentgyónás.”
– buzdította a jelenlévőket Dobszay Benedek. A tavaszi Nagymaros a Lélek adományairól szólt – mondta –, s az őszi alkalmon „szembenézünk a világ zűrzavarával, a háború tényével, a sérüléseinkkel, a fájdalmainkkal, s arra keressük a választ, hogy mit kezdjünk ezzel az egész helyzettel.”
Magyar Gergely OFM (jelenleg több kárpátaljai település plébánosa, hat éven át a kárpátaljai misszió vezetője, korábban 11 évig ferences tartományfőnök) felelevenítette azt a pillanatot, amikor megtudta, hogy a háború kitörése után fél évvel a kárpátaljai misszióba kell mennie: „azt éreztem, hogy a küldetésem valamiképpen a békével lesz kapcsolatos.” Mert a béke nem adódik magától, a békén dolgoznunk kell, foglalkoznunk kell vele – tette hozzá a szerzetes, majd arról beszélt, mit is tehetünk a béke érdekében a háború idején.
Magyar Gergely OMF/Forrás/Magyar Kurír
Sokat tehetünk a békéért az imádságaink és a megbocsátás által is – folytatta a szerzetes. De a megbocsátás sok esetben nem megy azonnal, „gyönyörűséges munka, folyamat” az, ahogyan – Isten örömére – valaki jóvá lesz; a gyóntató is örül, amikor látja, hogy a gyónó erőfeszítéseket tesz, törekszik a jóra, nem adja fel, akar tenni valamit. Például az őt bántó másik emberért fohászkodik, az erőszakmentes kommunikációt gyakorolja, „hogy a szavak ne falakká, hanem ablakokká váljanak”.
Magyar Gergely OFM előadása végén a világbéke esélyeit latolgatva azt mondta: egy ukrán pszichoterapeuta szerint (aki kárpátaljai papoknak beszélt a háború során traumatizált emberek segítéséről) a háború véget érhet, de akár évtizedek után sem múlnak el a traumák. „A katekizmus szerint a béke Jézus Krisztus eljövetelével valósul meg”, addig pedig minden egyes tettünkkel, amivel uralkodunk az erőszakon, a békét segítjük, s nem is csekély mértékben – zárta előadását Magyar Gergely OFM.
A főelőadást követően idén is számos fakultáció, műhely várta a fiatalokat Nagymaroson.
Forrás és kép: Magyar Kurír
