Szoktam volt mondani: nem baj, ha beteg az ember, fő, hogy egészség legyen!

Azonban lassan belebetegszik az egyén a mai politikai és közéletbe. Háború, szankciók, infláció, az ember mindennapi életét átitatja a politikai csatározás. Miközben az európai politikai elit igyekezett évtizedekig jólétet teremteni az embereknek, valakik úgy döntöttek, ennek véget kell vetni. Hogy az idő kerekével ne menjünk vissza túl messzire, elég csak a migráció megindítására gondolni, amellyel az európai társadalmakat meg lehetett volna tépázni. Ez azonban nem sikerült olyan jól, új terep után kellett nézni, amire jó alanynak tűnt Ukrajna. Némi mesterkedéssel sikerült egy háborút kirobbantani, amelynek most az európaiak százmilliói isszák meg a levét. A taktika bejött, egyre több az elégedetlen ember, mindenki szidja a másik oldalon lévőt, vagy éppen saját választott politikai elitjét.

Az embernek az az érzése, mintha a „mélyszegénységben élő” európai politikusok hőzöngését, nem csak itthon, hanem Európa szerte, egy jelentős réteg megértéssel fogadná, amikor a háborús káosz miatt kialakult értékeléseket, intézkedéseket mondják. Új szavak jelentek meg, energiaháború, energiaszegénység, megélhetési válság stb. S mindezt azok üvöltözik, akiknek elvbarátai idézték elő a helyzetet. Őket valóban nem érdekli, mi lesz a választópolgárokkal, inkább a meggyőzés elvét választják, készüljenek fel a hét szűk esztendőre, amely ki tudja, meddig tart majd. Fürödj kevesebbet, ne moss, szellőztesd a ruháidat, mert Putyin energiaháborút indított Európa ellen, és mi nem tudunk mit tenni, keressük az alternatívákat!

Igaz, arról nincs említés, hogy mindezt ki kezdte, a szankciókat saját maga ellen az unió hozta, azt gondolva, hogy ezzel bünteti Putyint. Lehet, de hogy saját magát is bünteti, az is tény. Az egyéb, balul sikerült intézkedésekről már ne is beszéljünk.

Az ember nem is tudja eldönteni, hogy ez a háborús arrogancia a tudatlanságnak és a sötétség birodalmának köszönhető, vagy egyszerűen a gonoszságnak.

A kérdés csak azért érdekes, mert a békéről egy szó sem esik, kivéve a sokat szidott Orbán Viktort, aki mellett még a pápa hangoztatja a mielőbbi békét. Nem kell nagy okosság ahhoz, hogy lássuk, minden,

ami napjainkban történik, nem más, mint egy szűk csoport érdekeit kiszolgáló, az uniós vezetők irányított döntései, az európai emberek kárára.

S mindezt minden következmény nélkül.

Mert legyünk őszinték, olyan még nem fordult elő, hogy politikust politikai döntéseiért felelősségre vontak volna. Mindezt úgy teszik, hogy „maszatolnak”, vagyis inkább a súlyos helyzetről elvonják a figyelmet és néhány országot kipécézve, a demokrácia és jogállamiság bűvszavainak körébe ostorozzák azokat. Tisztelet a kivételnek, de a többség bólogatva tapsol és szavaz például a fogtündérnek (Guy Verhofstadtnak), aki a napokban bejegyzésében azt írta:

„Botrányos: a magyar kormány azt mondja állampolgárainak, hogy az EU megöli őket… miközben aktívan a terrorista Putyin mellé áll. Meddig hagyjuk ezt?”

A kérdést persze mi is feltehetnénk: meddig hagyjuk ezt? Ahogy meddig hagyjuk azt is, hogy a magyar ellenzéki uniós képviselők – mint európai magyarok – az üvöltözőkkel együtt ármánykodnak saját országuk, és mondjuk ki: a többségi magyarok ellen.

Lehet, hogy az energiaszegénység miatti fantáziaszegénységnek mondható a gondolat, de a több hónapi „Készülünk” szlogen, majd a DK-s árnyékkormány megalakulása azt jelzi, a világ proletárjainak balliberálisainak feltett szándéka, hogy a Gyurcsány alakulatot hatalomra juttassa.

Ma még csak Zelenszkij-féle színészkedésnek tűnik az árnyékkormány, de a nagy színfalak mögött már megtörtént a megállapodás.

Nem gondolhatjuk komolyan, hogy véletlenül fogadta a német kancellár Orbán Viktor után néhány nappal az árnyék-miniszterelnök asszonyt. Scholz nyilván beszámolt Klárának, miről beszélt Orbán Viktorral és megbeszélték a további lépéseket, amelyekről csak annyit közöltek mindketten, lópikula cintányér a magyaroknak, nincs pénz, amíg nincs demokrácia, vagyis ameddig Gyurcsányné (született Dobrev Klára) át nem ül az árnyékszékről a miniszterelnöki székbe.

Tehát mind uniós szinten és hazai színtéren is megy tovább a fröcsögés, mindenről Orbán tehet, vagyis folytatódik, a „Nyuszika, van sapkád?” effektus. Az egyre nagyobb inflációt is Orbán Viktor generálja. Csak az a baj, hogy az üvöltöző DK-politikusok jólétük, no meg gyűlöletük miatt nem tudnak egy értelmes kérdést sem feltenni. Mondjuk azt, hogy a magyar tejből készült abszolút magyar joghurt, amely májusban még 79 forint volt, az most a szupermarketben miért kerül 300 forintba?

Azért ekkora infláció nincs, pláne, hogy ennek a terméknek nincs köze az árfolyamhoz, az energiaárakra és a bérnövekedésre fogni ekkora ugrást sem termelői, sem eladói szinten nem lehet. Tehát érzékelhető, hogy az egyre nagyobb inflációt számos területen mesterségesen idézik elő. Hogy ezt csak egyszerűen minél nagyobb nyereségvágyból, vagy más sugallatra, az mindenki képzeletére van bízva.

A csűrés-csavarásnak se szeri, se száma. Hét eleje óta például a balliberális vezérszónokok Gyurcsánnyal az élen arról panaszkodnak, hogy október 23-án nem tart a kormány központi ünnepséget. Pfuj, nem mernek, félnek, már erre sem telik az erejükből stb. Megjegyezendő, hogy két napja Deák Dániel gyűjtésében jelent meg, hogy sem 2011, 2014, 2015, 2019 és 2020-ban sem volt központi ünnepség.

Sebaj, most lehet hörögni és utcára hívni az embereket beszélgetésre, hátha összefutnak Dobrev Klárával, férjével és árnyék minisztereikkel, akik érzékelhetően ellátják a liberális központi büró utasításaival, hogy hatalomra kerülhessenek.

A baj csak az, hogy egyre többen akadnak követőik, ugyanis divat lett szidni a kormányt, persze nem csak a balliberális ellenzéki körökben, hanem azoknál is, akik eddig a 12 bő esztendőnek haszonélvezői voltak, a különböző állami támogatások révén. De most változott a világ, mindennek Orbán az oka. Eddig nem, de most már igen. Persze ne tagadjuk, vannak dolgok, amivel nem mindig lehet egyetérteni, főleg azzal a kommunikációval, hogy mindenért Brüsszel a felelős. Ez a vélemény zömében elfogadható, de az ebből kialakult, egyértelmű kijelentések, hogy mindenért Orbán a hibás, azért az túlzás.

De hát divat manapság a DK-s gondolatokat átvenni és azokat hangoztatni, még azok körében is, akik amúgy politikailag semlegesnek vallják magukat, ugyanis most némileg szorongatva érzik magukat. Felháborodva mondják, hogy villájuk gázszámlája havonta majd 400 ezer forint lesz télen és nem tudják a medencéjüket sem fűteni, az elektromos autó töltéséről már ne is beszéljünk, majd a benzinest kell használni, pedig nagy környezetvédők. Ezt is Orbánnak köszönhetik!

A realitásnak lassan se híre se hamva,

amibe igen csak kezd belefáradni az ember, akár még bele is betegszik ebbe a világot sarkából kifordítani szándékozó, balliberális politikába.

A baj csak az, hogy a beszűkült szürkeállományúak balliberális tábora növekszik, akiknek zöméről nem mondható el, hogy az értelem gyöngyei lennének. Mikszáth Kálmánnak azon gondolatát pedig el se várjuk tőlük, miszerint:

„Milyen bölcsen van az ember teremtve, Apollónia. … Panaszkodik, hogy nincs elegendő pénze, hogy nincs elegendő búzája, egészsége, nyugalma, de sohase hallod panaszkodni, hogy nincs elegendő esze.”

Kiemelt kép: VistaCreate