A felszín alatt – a globális hatalom egyik meghatározó centruma a Külkapcsolatok Tanácsa.
Ma már tudjuk, hogy az Action for Democracy nevű alapítvány – amely mintegy kétmilliárd forinttal támogatta Márki-Zay Péter Mindenki Magyarországa Mozgalmát és közvetve vélhetően a baloldali pártok kampányát – vezetője, Korányi Dávid a Külkapcsolatok Európai Tanácsának (European Council on Foreign Relations, ECFR) is a tagja, miként Bajnai Gordon is, aki Soros György magyarországi jobbkezének számít; utóbbinak meghatározó szerepe van a globalista körök és a magyar baloldal közötti kapcsolattartásban.
De mi is ez a ECFR? Nem más, mint az egyik legmeghatározóbb globalista háttérintézmény, a Külkapcsolatok Tanácsa (CFR) „leányvállalata”, ha tetszik Európába kihelyezett tagozata. Az ECFR-t az a Soros alapította 2007-ben, aki az anyaintézménynek is a tagja, egy ideig igazgatója is volt.
Nézzük meg konkrétan, hogy a honlapjuk szerint kik a szervezet magyar tagjai. A következők alfabetikus sorrendben: Bajnai Gordon, aki nem szimpla tag, hanem ráadásul az ECFR globális tanácsadó testületének tagja és a globális infrastruktúra vezetője (jelentsen ez bármit is, de jól hangzik). Dessewffy Tibor, a Demos Magyarország elnöke, szociológus, aki a DatAdat nevű cég háza táján is jelen van. Dobrev Klára EP-képviselő, mellesleg Gyurcsány „árnyékkormányának” elnöke, aki egyébként nemrég lett a szervezet tagja, gyors felvételét érthetőnek tartom. Gyarmati István elnök-vezérigazgató, Nemzetközi Demokratikus Átmenet Központ. Korányi Dávid, akiről a honlap azt is megírja, hogy az Atlantic Council energiadiplomáciáért felelős főmunkatársa, valamint az UN DESA energiaipolitikai tanácsadója. Meszerics Tamás, aki a honlap szerint a Közép-európai Egyetem oktatója. Orbán Anita, a Vodafone Magyarország vezérigazgató-helyettese. Alexander Soros, a Nyílt Társadalom Alapítványok elnökhelyettese. George Soros, a Nyílt Társadalom Alapítványok alapítója és elnöke. Szemerkényi Réka vezető tanácsadó, transzatlanti stratégia, Nemzetközi Republikánus Intézet.
Nem vitás, szerepel a listán jobboldali személyiség is. De
a meghatározó többség egyértelműen globalista, liberális figura, aki teljes egészében bekötött a liberális, globalista szervezetekbe és hálózatokba.
Ne csodálkozzunk ezek után, hogy ha az Action for Democracy nevű alapítvány vezető testületében, illetve tanácsadói között többen is tagjai az anyaintézménynek, a CFR-nek. Schiffer András az Index.hu-n részletesen kibontotta ezt a kapcsolati hálót. Ebből kiderült, hogy a tanácsadó testületet vezető Kati Marton a CFR tagja, de elhunyt férje, Richard Holbrooke volt külügyi helyettes államtitkár és ENSZ-nagykövet is a CFR tagja volt (utóbbi egyébként – sok más globalista kapcsolat mellett – a Bilderberg-csoportban is részt vett). Anne Applebaum Orbán-gyűlölő amerikai aktivista személyiség szintén tagja a CFR-nek, míg Timothy Garton Ash, a nagyon futtatott brit történész „csak” az ECFR-nek a tagja, egyébként vele is találkozott londoni útján Márki-Zay Péter, méghozzá a londoni Királyi Külügyi Intézetben (melyet a CFR angol testvérintézményének is nevezhetünk). Következő személy a híres-hírhedt filozófus-politológus Francis Fukuyama – aki a „történelem vége” tézist megfogalmazta –, ő szintén CFR-es, sőt igazgatósági tag.
Charles Gati, szintén ismert Orbán-gyűlölő politológus is az Action for Democracy „tanácsadója”, s a CFR tagja (akárcsak a felesége, Toby Gati).
Evelyn Farkas, aki az Obama-kormányban volt helyettes államtitkár, szintén CFR-tag, megemlítendő még David Miliband korábbi brit külügyminiszter, CFR-előadó, Timothy Snyder CFR-tag, valamint Rafal Trzaskowski varsói polgármester, aki az ECFR tagja.
Egyszóval elég nagy erők mozdultak meg a világon azért, hogy megbukjon az Orbán-kormány. A Külkapcsolatok Tanácsa ugyanis nem akármilyen múltú szervezet. A CFR, amelynek központi székháza New Yorkban, a Park Avenue 68. szám alatt van, nem más, mint az egyik, ha nem a legnagyobb erővel, forrásokkal és hálózattal rendelkező globális irányító intézmény.
A Külkapcsolatok Tanácsát 1921-ben alapították (társintézménye a londoni Királyi Külügyi Intézet, mely 1920-ban alapult), az első időszakban a Rothschild-bankház (illetve annak amerikai képviselője, J. P. Morgan) irányította, később azonban a Rockefeller család vette át a tanács ellenőrzését. Ha csak a természetes személyeket vesszük, elég annyit mondani, hogy a második világháború utáni szinte mindegyik amerikai elnök, a legtöbb amerikai külügyminiszter és védelmi miniszter is a tagja volt – demokraták és republikánusok egyaránt. Jelenleg vezető politikusok, kormányzati emberek, a média, az oktatás, a tudomány kiemelkedő személyiségei, a civil szféra irányítói stb. tagjai a testületnek.
De még röviden a CFR valóságos befolyásáról. Tudni kell, hogy a második világháború után a CFR tervezte meg az ENSZ működési kereteit és a Marshall-tervet, mely elindította Nyugat-Európa felemelkedését a jóléti állam irányába. A tanács egyes tagjai a mai napig kulcspozíciókat töltenek be az amerikai kormányokban. A szervezet által kiadott folyóirat, a Foreign Affairs az amerikai külpolitikai stratégiai alakítója, a The Washington Post szerint „a külpolitikai gondolkodás bibliája”.
Ha visszamegyünk a kezdeti időkhöz, akkor érdemes arra utalnunk, hogy az első világháború után, 1920–1921 táján az Egyesült Államok – mint abszolút győztes – vállalhatta volna a globális vezető szerepet, de ettől még ódzkodott a háborúba belefáradt Amerika és annak akkori elnöke, a republikánus Warren G. Harding. Ebbe azonban nem tudtak belenyugodni az amerikai bankárcsaládok, amelyek már nagy terveket szövögettek a globális irányításról. Ezért alapították meg, méghozzá kétpárti (!) alapon a CFR-t New Yorkban. A nagy bankárdinasztiáknak, mint a Rothschild, a Morgan, a Rockefeller, bőven volt pénzük ahhoz, hogy befolyásolják embereiken keresztül az amerikai, azon keresztül pedig a világpolitikát.
Walter Lippmann befolyásos amerikai újságíró, tanácsadó akkoriban az Egyesült Államok felsőbbrendűségét hangoztatta, arról írt, hogy egy elitcsoportnak kell tanácsokat adniuk a döntéshozóknak, és ki kell alakítani a „meggyőzés művészetét”, s ezzel „egységes közvéleményt” kell elérni. Lippmann tagja volt a Fabian Societynek, amely az eugenika, a „jó gének” kitermelése mellett állt. Az egységes közvélemény – ha alaposabban megnézzük – egész szépen szárba szökkent azóta a nyugati világban…
Fontos még kiemelni a Warburg bankárdinasztia egyik tagjának, James Warburgnak a megjegyzését, aki szintén a CFR oszlopos tagja volt:
Világkormány lesz, akár tetszik, akár nem. A kérdés csak az, hogy a világkormányt hódítással vagy az emberek egyetértésével fogjuk-e megvalósítani.
Ha jobban körbenézünk, azt látjuk, hogy mindkét lehetőséggel számolnak…
A CFR sikeres pályát futott be mind a mai napig: a II. világháború alatt is ők határozták meg az amerikai külpolitikát. Az ENSZ, a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap (a kedvencünk) alapelveit is a CFR tanácsai alapján dolgozták ki. A háború után hatásuk kiterjedt Európára és Kelet-Ázsiára is, tehát innentől végképp globális méretekben terveztek és cselekedtek.
De itt álljunk meg, mert most ennyi bőven elég. A CFR befolyása ennél is átfogóbb, ám erről később.
A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója
Forrás: Magyar Nemzet
Címlapkép: Fotó: EPA/Oliver Hoslet
