November 18-án a La Stampa olasz napilapban jelent meg Domenico Agasso interjúja a Szentatyával, aki emlékeztetett arra, hogy a Szentszék szakadatlan diplomáciai munkát végez a „valódi tűzszünet és valódi béketárgyalások” érdekében. Erről a 2022 plusz már beszámolt. Az aktuálpolitikai kérdések mellett a beszélgetés a pápa rokoni kapcsolatait, piemonti gyökereit is érinti. A teljes interjú magyar fordítását a Vatican News nyomán a Magyar Kurír közölte és a Vasárnap.hu szemlézte. Ebből olvashatnak részleteket.

– Domenico Agasso: Szentatya, holnap első alkalommal látogat el pápaként Astiba. Családtagjaival együtt ünnepli unokanővére, Carla Rabezzana kilencvenedik születésnapját. Önök a második világháború és a hidegháború sötét éveiben voltak gyerekek. Milyen érzés most az Ön számára, hogy pápaként a „harmadik világháborúval” kell szembesülnie – ahogy Ön nevezte –, hogy egy új nukleáris fenyegetéssel kell szembenéznie?

– Ez abszurd. Különös dühöt és szomorúságot vált ki bennem annak tudata, hogy mindezen tragédiák mögött a hatalomvágy és a fegyverkereskedelem áll. Azt mondták nekem, hogy ha egy éven át az emberiség nem gyártana és nem adna el fegyvereket, akkor megszűnne az éhezés a világon.

– Közeledik pápaságának tizedik évfordulója: milyen gondolatokat ébreszt Önben ez a mérföldkő?

– Mindennap elgondolkodom az életemen. Loyolai Szent Ignác (Jézus Társaságának alapítója – a Szerk.) többek között azt ajánlotta mindenkinek, nem csak a papoknak és a szerzetesnővéreknek, hogy legalább naponta egyszer vizsgálják meg a lelkiismeretüket. Nem azért, hogy tudjuk, milyen bűnöket követtünk el, nem, hanem azért, hogy felismerjük, mi történik velünk és körülöttünk. Időnként a szívünk, a lelkiismeretünk olyan, mint egy út, amelyen sokan végig mennek, de senki sem veszi észre, mi történik.

Ezzel szemben fontos, hogy megálljunk, talán a nap végén, és megfigyeljük, mit élünk meg. És így az ember megérti az áldásokat, amelyeket az élettől kap, a jótetteket, amelyeket végbevitt, és azt a rosszat is, amit gondol és tesz. Így halad előre, megértve, milyen szellemben viszonyul a különböző közegekben: például a megbékélés, a barátság, a testvériség vágyával, vagy a bosszú, a veszekedés, a zsarnokoskodás, a pozícióval való visszaélés kísértésébe esve.

Milyen szerepet kell játszania a gyökereknek a mi globalizált és hipertechnológiai korunkban?

– Két szempontból is alapvető fontosságúak. Az első a kulturális szempont: sose felejtsük el és sose tagadjuk meg kulturális gyökereinket.

A második a családi szempont: mindig ápolni és becsülni kell a családi gyökereket, különösen a nagyszülőket.

Mindig azt mondom: szerintem a fiataloknak a lehető legtöbbet kellene beszélgetniük a nagyszüleikkel, hogy a gyökereik szilárdak maradjanak, nem azért, hogy ott leragadjanak, egy helyben állva, nem is nézve a világra.

Épp ellenkezőleg: a nagyszülők segíthetnek abban, hogy megtaláljuk az inspirációt, hogy előre és messzire menjünk. De ha a fa elszakad a gyökereitől, nem nő, hanem elszárad, elpusztul. A gyökerekkel való kapcsolat fenntartása elengedhetetlen kulturális és társadalmi fejlődésünk, valamint személyiségfejlődésünk szempontjából.

– Boldog, hogy pápaként élhet?

– Hivatásomnak köszönhetően mindig boldog voltam ott, ahová az Úr helyezett és küldött. De nem azért, mert »elnyertem valamit«, nem nyertem én el semmit…ez egy szolgálat, és az Egyház kért fel rá; nem gondoltam, hogy megválasztanak, mégis az Úr ezt akarta.

Forrás és teljes cikk: vasarnap.hu

Kiemelt kép: Vatican News