A jelenlegi állapotban új ötletekre és azok megvalósítására van szükség.
Baj van és egyre nagyobb. Amint azt legutóbb Rétvári Bence a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára is elmondta az M1 műsorában,
két éve még „csak” 46 ezer illegális bevándorlót fogtak el a magyar határon. Tavaly ez a szám 122 ezerre, az idén pedig több mint 240 ezerre nőtt. És velük együtt nőtt az embercsempészek száma is.
A magyar börtönökben jelenleg már 2500 embercsempész-bűnözőt tartanak fogva, az eltartásuk évi 3-4 milliárd forintba kerül. És jegyezzük meg, eközben az Uniótól az országhatár védelmére a növekvő költségeinkhez képest eddig mindössze 3-4 százaléknyi segítséget kaptunk.
Nagy kérdés, hogy meddig mehet ez így? Különösképpen, hogy másfél héttel ezelőtt hat, magát irakinak valló embercsempész az autós menekülés közben már rá is lőtt az őket üldöző rendőrökre.
Sajtóértesülések szerint a fegyverek használatát parancsba kapták az akció szervezőjétől és az elfogásuk, majd meghallgatásuk után a nyomozók szerint az embercsempészek körülbelül 41 millió forintot zsebelhettek be a 21 szír migránstól.
Az egyik lehetőségről már januárban írtunk:
Nem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy megállapítsuk: a már lezárt, jogerős, embercsempészekre kiszabott büntetések igencsak enyhék. Találtunk egy igen érdekes táblázatot az Ügyészek lapjában. E szerint 2015 és 2017 között a regisztrált embercsempészés bűncselekmények száma 650-ről 179-re csökkent (!), ami megdöbbentően kevés a tavalyi kb. 1500 embercsempészt alapul véve.
Elég szomorú, hogy abban a három évben a jogerős határozattal befejezett, embercsempészés miatt indult büntetőeljárások terheltjei között 40 százaléknyi volt a magyar, 24 százalék a szerb és 7,7 százalék a román állampolgár. (Ezek az adatok változhattak 2018-és 2022 között.)
Talán ez is magyarázhatja azt, hogy még az Ügyészek lapja szerint is a legjellemzőbb volt a 2 és 4 év közötti letöltendő szabadságvesztés és igen ritka a 8 éves fegyházbüntetés.
Igaz, egy 2015-ös törvénymódosítás az 1-5 évről 2-8 évre emelte meg az embercsempészet alapesetében kiszabható börtönbüntetés határait. Ez fegyveresen, felfegyverkezve vagy üzletszerűen, bűnszövetkezetben történő esetben akár 5-10 év közötti börtönt jelenthet, sőt, ha a felsoroltak közül egyszerre több is fennáll, a büntetési tétel 5-15 évre is felemelhető.
Mivel azonban a bírósági gyakorlat szerint jelenleg nem elég elrettentőek az embercsempészek elleni büntetések, véleményünk szerint sürgős megelőző lépésre lenne szükség.
Vagy a börtönbüntetés alaptételét kellene minimum 5 évre (akár többre) emelni embercsempészet esetében, esetleg a „szállított” migránsok számához kötni (hiszen a csempészek bevétele is attól függ). Akárhogy is, a jelen állapot tarthatatlan, mivel így a napi „panaszkodáson” kívül nem marad más eszközünk a migráció visszaszorítására 2023-ben sem.
Ha és amennyiben ez megtörténne, nyilván az embercsempészek is emelnék a tarifát, akár a duplájára is. Az nehezen számítható ki, hogy ezt az emelt „határátkelési pénzt” mennyivel kevesebb migráns tudná kifizetni (ha az egyáltalán az ő pénzük…), de
célként azt lehetne kitűzni, hogy a magyar határon vagy az országon belül elfogott embercsempészekre, Magyarországon várjanak a legnagyobb büntetési tételek egész Európában.
Ha pedig ez elérhető lenne, akkor talán visszaesne a magyar börtönbe zárhatók száma is; igaz, a magasabb büntetési tétel miatt az eltartásuk többe kerülne, viszont a migrációs nyomás csökkenthető lenne. Ez matematika és politikai döntés kérdése.
Az embercsempészek elrettentésének ez másik eszköze az lehetne amit már az illegális bevándorlókra Nagy-Britannia és Dánia is fontolgat egy ideje, de nemzetközi liberális szervezetek nyomása miatt még nem alkalmazzák. Igen, a Ruandába (pontosabban a ruandai börtönökbe) való deportálásról van szó, amely ellen a jogvédők mellett nyáron tiltakozott Ylva Johansson, az Európai Unió belügyi biztosa is. (Liz Truss arról beszélt pár hete, hogy fenntartja a ruandai megoldást, sőt, még több országgal kötne hasonló egyezséget. Az őt követő jelenlegi miniszterelnök ez idáig nem nyilatkozott az ügyben.)
Esetünkben nem feltétlenül Ruandáról lenne szó, hanem bármely olyan országról, amellyel anyagilag is észszerű megállapodás keretében meg lehetne állapodni a „börtön-bérletben”, és amelybe az embercsempészek a legkevésbé sem vágynának. (Szerencsére egyre több barátunk van akár az egykor szovjet utódállamokban…)
Ezzel a gondolattal nyilván meg kellene várni, amíg az Uniótól meg nem kapjuk a nekünk járó összes pénzt. De, hogy a jelenlegi állapotban új ötletekre és azok megvalósítására van szükség, az nem is kérdés.
Kiemelt kép: Kelemen Zoltán Gergely
