Milyen lehet egy társasház működése? Lakóitól és közös képviselőjétől függően nagyon zűrös vagy éppen kellemes, családias. Ahol a közös képviselő gondját viseli az épületnek, ahol a lakók óvják és szépítik környezetüket, biztosan nagyszerű az élet. Ahol marják egymást és képviselőjük ellopja a rá bízott közös pénzeket, ott ellenben borzalmas. Pontosan úgy, mint a nagy társasházban, vagyis az országban.

Csak az elnevezésben van különbség. Az utóbbi – tehát az ország – közös képviselője a miniszterelnök titulust viseli, a közös költség elnevezése pedig ez: adó. Egyszerű, nem? Ha a közös képviselő lelkiismeretes, okosan használja fel a befizetett közös költséget, a nagy társasház élete kellemes, ha nem, maga a pokol.

Egyszer volt, hol is volt? A Magyarország nevű lepusztult társasházban volt. Ott, ahol a lakók megelégelték a házmester (akkor még így nevezték a közös képviselőt) önkényét, az épület elhanyagolását, a mindenféle címen beszedett, de aztán a házmester garatján lecsúszó, felesekre váltott forintokat. Meg azt, hogy a liftpénzt is eltüntette, holott lift nem is volt a házban, csak liftpénz. Elegük lett abból, hogy a házhoz tartozó kertet felverte a gyom, miközben a kertészt is fizették, persze az nem volt más, mint a házmester ivócimborája. A lakók sokáig tűrtek, miközben irigykedve lestek át a szomszéd épületre, az Ausztria nevű, tőlük édeninek tűnő házra…

De a türelem is véges és amikor már a tomporuk is kilátszott a gatyájukból, nem gatyáztak tovább. Féltek ugyan a házmester bosszújától – egyszer már megtapasztalták, mi történik a lázadókkal -, de rájöttek, hogy nincs neki annyi haverja, hogy meg tudja tartani a szolgálati lakását és az uralmat a lakók felett.

Az új közös képviselő – ekkor már annak hívták – egy romhalmazt örökölt, üres kasszát és a házmester itt ragadt komáinak acsarkodó hadát, no meg a két táborra szakadt közösséget. Az ellen-oldal azért fújt tüzet az új vezetőre, mert a saját emberüket álmodták a helyére.

Az új vezetőnek csodát kellett volna tennie, és tett is, de ezt a lakók nem érezték azonnal. Márpedig Magyarország házban a türelem már régen kiveszett. Abban a pillanatban, ahogy munkába állt Antall képviselő, már rázták felé az öklüket és Ausztria ház felé mutogattak. Hogy az övék miért nem lett azonnal olyan. Az elégedetlenek végül összefogtak az egykori házmester híveivel és visszaszavazták őket.

Hej, lett is dínom-dánom, várták, hogy újra 3 Ft 60 fillér legyen a kenyér kilója, de az valahogy nem akart lenni. Jött ellenben a Pannon puma, amely úgy száguldott a diadal felé, mint az éti csiga, volt ott hozzáértő könyvelő, aki remek kis csomagokat állított össze, mert Bokros teendői között még erre is marad ideje. Eladtak ezt, azt és amazt, mindent, ami a kezük ügyébe került – a ház mégsem akart rendbe jönni. Sőt!

No, ha ezekkel sem megy, megint választunk – gondolták és egy fiatal, ambiciózus, Orbán nevű közös képviselőre voksoltak. Aki nem volt hajlandó a házmesteri gárdával közösködni. Ellenben a beszedett pénzeket okosan forgatta, újra vakolták a társasházat, a kertben a gyomok eltűntek és kezdtek kikelni a virágok…

De egyeseknek még most is a 3.60-as kenyér és a munka nélküli megélhetés lebegett a szemük előtt. Nosztalgiájukban ismét lecserélték a közös képviselőt, mert az ellenjelölt még többet ígért nekik. Bár gyanakodhattak volna, amikor a megválasztás után nem sokkal az egykor viceházmesterként ténykedő Gyurcsány nevű kitúrta a megválasztottat és megválasztotta magát. A lakók meg kaptak szép ígéreteket, sok száz lépést, meg a közös költségek folyamatos emelését.

Aminek fejében nem kaptak mást, mint csőtöréseket, gázár emeléseket, a rászorulók kedvezményeinek megvonását, és persze újabb és újabb közös költség emelést. Eladták a ház garázsait, pincéjét és padlását, és már a lépcsőház értékesítését fontolgatták (attól kezdve a lakóknak fizetniük kellett volna azért, hogy hazatérhessenek). Már majdnem kikapcsolták a villanyt, leállították a fűtést, mert a hatalmas közös költségből valahogy nem futotta a számlák kifizetésére.

Betelt a pohár. Emlékeztek rá, hogy egy Orbán nevű közös képviselő milyen remek munkát végzett, hát visszahívták. Most nem vártak már csodát, legalábbis nem azonnal.

Márpedig a türelem rózsát terem, így lassanként ismét megszépült az épület, nem okozott gondot a villany, a gáz, a fűtés kifizetése, pedig a közös költség állandóan csökkent. Egyre kevesebbszer pislogtak a szomszéd Ausztria ház felé és egyre többen remélték, hogy hamarosan az ő házuk lepipálja a szomszédét.

De hiába minden, ha a Gyurcsány nevű elzavart alak visszalopakodott és azóta is mérgezi a lakók lelkét. Bármit tesz Orbán közös képviselő, ahhoz mindig van egy rossz szava és mindig akadnak, akik hallgatnak rá. Mert az ő lakásuk kisebb, mint a másiké, az ő medencéjük sekélyebb, mint a szomszédé. Ráadásul a bukott vezető a feleségét küldözgeti a távolabbi társasházakba, oda, ahonnan már nem látszik a valódi Magyarország ház. Onnan próbálja megszervezni, hogy Népi Ellenőröket küldjön a Magyar ház lakói nyakára, mert hatalmas a szociális érzékenysége és nem bírja el piciny lelke azt a nyomort, amit állítólag Orbán közös képviselő diktatúrája okozott.

Itt tart ma a társasházunk. Megint vissza akarják költöztetni az egykori szolgálati lakásba a házmestert és ne tévedjünk, ha ez sikerülne, megint szedhetnék a liftpénzt.

Holott a lift még nem készült el.

Szerző: ifj. Tóth György

(Címkép: Nemzeti Örökség Intézete)