Az új év első adásában Hont András, az Átlátszó újságírója, Kiszelly Zoltán politológus, a Századvég Politikai Elemzések Központjának igazgatója, Megadja Gábor eszmetörténész és Schiffer András ügyvéd voltak Lánczi Tamás vendégei az M1 és a hirado.hu közös hírháttérműsorában, a 48 perc – Házigazda: Lánczi Tamás című műsor csütörtök esti adásában. A beszélgetés egyik fő témája az Európai Unió szankciós politikájának értékelése volt. A műsorban elhangzottakról a Demokrata készített összefoglalót.

Lánczi Tamás felidézte, hogy az Európai Bizottság karácsony előtt „győzelmi jelentést” tett közzé az Oroszországgal szemben bevezetett büntetőintézkedésekről, majd az új év elején Guy Verhofstadt liberális belga képviselő már arról posztolt a Twitteren, hogy a kilenc szankciós csomagból egy sem működik. Lánczi Tamás kiemelte, hogy Verhofstadt ettől függetlenül arra a következtetésre jutott, hogy a szankciós politika kudarcát a mindenre kiterjedő korlátozással lehet megváltoztatni.

Kiszelly Zoltán felidézte, hogy a belga politikus által közzétett táblázat szerint az EU-s államok túlnyomó többsége többet kereskedett Oroszországgal 2022-ben, mint egy évvel korábban. A politológus szerint azt sem szabad elfelejteni, hogy az ázsiai nagyobb államok az olcsón felvásárolt orosz energiahordozókat adja tovább Európában.

Schiffer András úgy fogalmazott, hogy a nyugati államok sajnálatos módon nem a béketárgyalások kikényszerítésére használják fel a szankciókat. Meglátása szerint az unió döntései mögött nagyvállalatok érdekei húzódnak. Mint mondta, a hadiipar, „azon belül pedig az amerikai hadiipar húzza a legnagyobb hasznot” a jelenlegi helyzetből. Schiffer szerint ezen felül az LNG (cseppfolyósított gáz) szállításában érdekelt vállalatok szintén befolyásolhatják az uniós intézményeket.

Hont András úgy látja, az intézményesített Nyugat határmezsgyéjén fekszik az orosz-ukrán konfliktus. Szerinte a nyugati világban két narratíva dominál: erkölcsösökre és erkölcstelenekre osztani a világot, másrészt pedig a biztonságot is garantálni úgy, hogy közben „nem piszkolják be a kezüket”. Az újságíró úgy fogalmazott, a szankciós politika az Európai Unió noÁrja, és így legalább elmondható, hogy az unió „legalább csinál valamit”.

Megadja Gábor – visszautalva Verhofstadt álláspontjára, miszerint a szankciók hatástalanságát csak még több szankcióval lehet kijavítani – a brüsszeli politikusok „nem a logikus következtetést vonják le” a tényekből.

civilek.info:

Semmi új. Sok éve már, hogy az Európai Unió vezetői – s persze a balliberális politikusok – szemrebbenés nélkül állítanak bármiről valótlanságokat. Letagadják, hogy az illegális migráció elsősorban nem áldás, hanem átok, biztonsági kockázat. Már hogy lenne az, hiszen az európai elit szerint nem az, hanem a jövőbe vezető ragyogó út. Lehazudják a biológiai tényeket, mert szerintük ezernyi nem létezik és a férfiak igenis szülhetnek. Ami igaz is, már ha a szülő férfi az nő. Magyarországot diktatúrának átkozzák, de eszükben sincs mondjuk megkérdezni a polgárokat bármiről is. Rajtunk kérik számon a sajtószabadság érvényesülését, de az ő országaikban kerül veszélybe annak az újságírónak az állása, aki nem hajlandó ugyanazt szajkózni, amit a ballibek szeretnének hallani, olvasni. Hát nem azt hazudták, hogy velünk nem az illegális migráció elutasítása és a gyermekvédelmi törvény a baj? Most meg bevallják, de igen, ez a baj, csak akkor kapunk uniós pénzeket, ha változtatunk rajta. Nálunk van rendszerszerű korrupció, az Unióban nincs.  Legfeljebb néhány száz politikus egyedi esete.

Mi új van abban, hogy a nyilvánvalóan kudarcos, mi több, Európára nézve káros szankciós politikát sikeresnek hirdetik? Miért ne tagadnák le szemrebbenés nélkül, hogy kezdetben a szankciókat a háború befejezésének kikényszerítése érdekében vezették be?

Mondhatnánk, hogy előbb-utóbb minden hazugság lelepleződik, de minek? Hiszen ez az „apróság” kicsit sem érdekli a hazudozókat. Gátlástalanul lehazudják a hazugságokat is.

Abban persze igazuk van, hogy a szankciók remekül működnek. Csodásan tönkre is teszik ezekkel – no nem Oroszországot, hanem Európát. Ez is egyfajta működés, nem vitás. Az már csak hab a tortán, hogy ha az eddigi szankciók sikertelenek, nem azokon kell változtatni, hanem még pár szankciót bevezetni.

Hadd menjen még gyorsabban tönkre az Öreg Hölgy, Európa, bánja a kánya. Mert ez az Unió olyan, mint az a bizonyos ló. Amelyik nem vak, hanem bátor, ezért megy a falnak.

Forrás: Demokrata

(Címkép: képernyőkép)