„Ami valóban fontos, az az, hogy valaki miként viselkedik társai, családja előtt, miként viselkedik a munkában, közösségben és a világ előtt.”. Ez a Dalai láma gondolata, és mint tudjuk az életbölcsesség Isten ajándéka. Ez az ajándék azonban haszontalan marad, ha nem élünk vele okosan, ügyesen. A mai celeb világban szerencsére akadnak még jónéhányan, akik Isten ajándékával élnek és nem visszaélnek. Közéjük tartozik Kékedi László fafaragó, a népművészet mestere, aki mindennapjait egy régi bölcselet szerint éli, miszerint meg kell tanulni, hogyan kell igazán azt tenni, amit teszel.
A fafaragó mestert Czakó Balázs kérdezte.
Kisgyőr település nevét részben sokan ismerik már, ugyanakkor jócskán akadnak olyanok is, akik még nem hallottak róla. Sőt a település nevének hallatán többen Győr mellett kezdenének el keresgélni a térképen, pedig éppen hogy kelet felé kell venni az irányt, ugyanis Miskolctól nem messze a Bükk lábánál található a község. Nos, itt készítették el a nemzet betlehemét, amelyet advent idejében sokan megcsodálhattak az Országház előtt. Az ország betlehemének megálmodója Kékedi László volt.
– Először egy népművészeti betlehem gondolata fogalmazódott meg bennem és itt Kisgyőrben, nyolc esztendeje átadtunk egy nagyobb méretű állandó ökumenikus betlehemet. A kisgyőri betlehem, amely mintegy 200 négyzetméternyi helyet foglal el, egy völgykatlanba került, így jól érzékeltethető a magasság és a mélység. Ez tudomásom szerint Közép- Európa legnagyobb betleheme, amely 17 szoborból, 4 templomtoronyból áll. Azért ökumenikus, mert a négy történelmi magyar egyházat szimbolizálja oly módon, hogy a négy torony egységet alkot. Az egész évben látható betlehem ráadásul az iskola szomszédságában van, így erőt adhat minden arra járónak, gyereknek, felnőttnek, a családoknak.
Amikor a Magyar Művészeti Akadémia volt elnöke a településen járt, akkor javasolta, hogy vigyük el Budapestre az Országház elé. A javaslat alapján három évvel ezelőtt úgy döntöttünk, hogy egy kimondottan oda szánt betlehemet készítünk, amely még a kisgyőrinél is nagyobb lesz. Úgy gondoltuk, hogy legyen ez a nemzet betleheme, több anyaországi és külhoni művész összefogásával készüljön. Elkezdtük a munkát, amit egy évre terveztünk, de a pandémia miatt tavaly novemberben fejeztünk be, így végül három év alatt tökéletesíthettük az alkotást.
A kigyőri betlehemet vettem alapul. A fő szempont az volt, hogy jelenjen meg a többi népművészeti ág is. Végül is a Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti Tagozatának felkérésére 34 Kárpát-medencei település fafaragója önkéntes munkájával és 64 népművészeti egyesület összefogásával született meg a nemzet betleheme. Hosszan sorolhatnám az alkotókat, akiknek köszönhető a 6 méterszer 5 méteres nagyságú istálló, a 17 életnagyságú szobor és a különböző festett díszítő elemek. Ugyancsak időbe telne a hazai egyesületeket felsorolni, amelyek részt vettek a munkában, Kisgyőrtől kezdve Budapesten át egészen Keszthelyig, de például a nemzet betlehemének különböző részeit a felvidéki Várhosszúrét, az erdélyi Mezőbergenye és Gyergyószárhegy települések fafaragó művészei készítették el.
– Vízkeresztig volt látható az alkotás, az Országház előtt, innen hova került?
– Mindenekelőtt úgy viccesen megemlíteném, majdhogynem egyszerűbb volt elkészíteni az alkotást, mint szállítani. Egyébként a nemzet betleheme Kisgyőrbe került, van egy műhelyrész, ahol tárolni tudjuk. Mi ezt a betlehemet nagyon szívesen minden évben felajánljuk az Országháznak, de ha úgy döntenek, hogy másik kerüljön ki ide, akkor is hagyományteremtő céllal minden évben más településre, megyeszékhelyre kerülhet, vagy olyan helyekre, ahol országgyűlések voltak. Például végig járhatná az egész Kárpát-medencét, kiemelten azt a 34 települést, ahonnan az alkotóművészek származnak. Persze ennek a végét én már nemigen élem meg, miután 56 éves vagyok, de úgy gondolom, hogy az összefogással készült alkotásnak üzenet értéke van a keresztény magyarság számára.
– Miként lett önből fafaragó?
-Tősgyökeres kisgyőri vagyok, amely a Bükk déli lábánál található, így azt mondhatom, hogy a hely adottsága miatt a föld aranykorona értéke szinte a nullával egyenlő. Ezért az emberek a fakitermelésből éltek, no meg különböző szerszámokat készítettek, amelyek főleg az Alföldre kerültek. Tehát elsősorban fát, valamint szerszámokat láttam gyermekfejjel magam körül, ilyen környezetben nőttem fel. Szakközépiskolába jártam Miskolcon és végzettségem szerint autószerelő, lakatos és szakoktató vagyok, de miután az iskolában volt egy népművészeti szakkör is, a műhelyben a fafaragást is megtanulhattam. Így azután emellett maradtam. Jártam kézműves táborokba, ahol csiszolhattam a tudásomat, de több alkotó munkában is részt vehettem, mígnem, amikor megszületett az első fiunk, feleségem azt mondta, vége a csámborgásnak, csinálj itthon egy kézműves családi tábort. Ez immáron 35 éve történt, úgyhogy ma már elmondhatom, hogy három generációs a tábor, hiszen az unokák is jönnek, és nagy élvezettel vesznek részt a játszóházi kézműves munkákban. A kisgyőri családi kézműves táborban általában 80-an vagyunk, és közülük többen szinte folyamatosan dolgoztak a nemzet betlehemének elkészítésén.
– Számos fafaragásos alkotás található a településen, a helyiek segítenek ezek formálásában, helyszíni kialakításában?
– Hirtelen pontos számot nem is tudok mondani, de nagyjából 140 alkotás található a településen. Kisgyőrnek 1700 lakosa van, mindenki örömmel veszi, ha szépül a község, ha elkészül a templom bejárati kapu, az 56-os emlékmű, a buszváró, vagy egy hídkorlát és kandeláber. Persze jönnek és segítenek, például a Szent Korona kilátó felállításánál több mint százan közreműködtek és csak úgy hívom őket: szépteremtő kaláka.
– Az alkotások számát tekintve, talán nem túlzás, ha azt mondjuk, Kisgyőr a fafaragások Mekkája, de ennek megvalósítása azért nem kevés pénzbe kerülhetett.
– Valóban, de szerencsére jócskán akadnak pályázatok, viszont a javát az önkormányzat adja, ugyanis a településnek 390 hektár erdeje van. Az anyagi források mellett nem szabad megfeledkezni a sok önkéntes segítőről sem.
– Ön fafaragó, a népművészet mestere, a Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti Tagozatának vezetője és Kisgyőr polgármestere is. Minderre, hogy jut ideje és energiája?
– Én egy nyüzsgő ember vagyok, de hogy mindenre jusson időm, ahhoz kell egy jó hivatali és intézményi csapat, ami megkönnyíti a polgármesteri munkát, amelyet 12 éve végzek. Az ötletekre és a fafaragásra esténként és hétvégente jut időm. Manapság a fafaragás is egyszerűbb a korszerű szerszámokkal, mint korábban. Hajdan, 30-40 éve mi volt, egy orosz fúró, meg gyalu, ma meg számos praktikus eszköz könnyíti a munkát. Régebben egy ember nagyságú szobor elkészítése úgy három hétbe tellett, ma ez egy hét.
– Jelenleg min dolgozik, és milyen tervei vannak?
– A napokban fejeztük be azt a haranglábat, amelyet Szatmárcsekén avatnak fel a Magyar Kultúra napján. A legközelebbi tervem pedig egy játszótér építése itt Kisgyőrben, amelyben magyar népmesei szobrokat helyezünk el, mégpedig úgy, hogy mellettük ott lesznek a mesék is. Így ha gyerekek picit megpihennek, a szülők fel tudják olvasni a meséket. Remélem ez nem csak a kisgyőri szülők tetszését nyeri majd el, hanem az ide látogató családokét is, hiszen egyre többen keresik fel Kisgyőrt és minden bizonnyal még többen fognak minket meglátogatni, ugyanis 300 millió forintos támogatással épülni fog egy kerékpárút Miskolc-Tapolca és Kisgyőr között.
Szerző: Czakó Balázs
