Minap hallottam a Klubrádióban, miszerint valaki azt elemezgette, hogy vajon miért nem értjük meg Ukrajnát, hiszen a területeiért harcol, melyet az orosz agresszor megtámadott. Igaz, hogy ezen a területen túlnyomórész oroszok élnek, de hát akkor miért is ágálunk Trianon miatt, hiszen Erdély területén is többségében románok éltek akkortájt.

Jellegzetes baloldali csúsztatás és logika! Először is Magyarország nem volt független ország, hanem része az Osztrák-Magyar Monarchiának, ahol a külpolitikai és katonai kérdésekben elsősorban a Habsburgok döntöttek. Tisza István magyar miniszterelnök hiába szavazott egyedüliként a koronatanácsban a háború ellen, mégsem volt elegendő ez a voks, ahogy láthattuk. Ennek ellenére a történelmi hazát a nemzetközi ítészek gyakorlatilag felszámolták, a magyar baloldal hathatós és átkozott közreműködésével. Fontos: Magyarország fegyverben állt, amikor a csehek, románok, szerbek megtámadták a Vadnyugat döntését megalapozandó. A 15 ép hadosztályunk egy erős politikai vezetés alatt komoly ellenállást tanúsíthatott volna, esély nyílt a Szent István-i ország 400 éves megszállásának megszüntetésére. Ezt a szocdemek és a kommunisták eljátszották, a haderőt szinte erőszakkal pacifikálták, kiszolgáltatták az országot. Segítséget, biztatást pedig sehonnan nem kaptunk, a nagyhatalmak feldarabolták Magyarországot.

Mi a helyzet Ukrajnában? Az ukránok teljes egészében megkapták a szovjet birodalom bukása után az országot 1993-ban azzal a feltétellel, hogy – a Budapesti Szerződés értelmében – le kell mondaniuk az atomfegyverekről és nem csatlakozhat az ország nyugati katonai szervezetekhez. Úgy tűnt ezzel, valamint a további FÁK államok (Független Államok Közössége) létrejötte nyomán a „gonosz birodalma” a pusztító világháború elkerülésével végleg a történelem lomtárába került. Igen ám, de tetszik nem tetszik a FÁK egy orosz vezetésű konföderáció maradt, melynek része Ukrajna is. Minden olyan kísérlet, mely ennek a megbontására irányul a Nagy Medve ellenállását váltja ki. A Vadnyugat pedig nem nyugodott bele abba, hogy az érdekszférák statuszkója tabu, a szokásos fellazító politikával, a narancsos forradalommal, az amerikai demokrácia-importnak nevezett bomlasztással, nem utolsó sorban a nacionalizmus durva, a nácizmusba hajló felszításával, a NATO kiterjesztésének lebegtetésével kiprovokálta a háborút.

Vagyis mit tesz és mit tett a Nyugat? Trianon esetén bátorította a nemzetiségiek nacionalizmusát az ország feldarabolása érdekében. Erősítette a nemzeti kormány eltávolítását, helyette a Párizs-barát vörös grófot Károlyi Mihályt segítette hatalomba, aki kikiáltotta a Népköztársaságot, megszüntetve a Szent Korona védelme alatt álló királyság államformáját. Mindezt jelentős „civil” szervezkedés előzte meg, melynek forrásai szintén a nyugati bankokban keresendők.

Mit tesznek most és az utóbbi időkben Ukrajnában. Felszítják a nacionalizmust, ami helyenként az orosz, magyar és a többi nemzetiséggel szemben nácizmusba fordul, fellazító politikát folyatnak, fegyvereket szállítanak, melyekkel a Zelenszjíj-féle rezsim elhúzhatja pokoli szenvedések árán a háborút. Ezzel végső soron valóban Ukrajna feldarabolását fogják elérni, hacsak nem éppen ez a cél: az ország nyugati részét amerikai és NATO-befolyás alá helyezni. (Persze az egészet nyilván jobb lenne!)

Emlékezzünk az oroszok meg akartak egyezni, létrejött a Minszki-megállapodás, melyben széles körű autonómiát ígértek a nemzetiségeknek az ukránok. Ezt a megállapodást nem tartották meg, az eltelt időt pozícióik megerősítésére használták ők és amerikai-európai támogatóik.

Ha nagyon Trianon párhuzamot akartok kedves baloldali kollégák, akkor ez a helyzet. A Vadnyugat terjeszkedése elhozta világháborúkat, az országok megcsonkítását, a permanens viaskodás időszakát.

Reméljük a III. világháborút nem szabadítja ránk, bár az biztos, hogy az a harc lesz a végső.

Kiemelt kép: AFP