A böjt egy negyvennapos fogyókúra? Önsanyargatás? Nem egészen – a „nagy” böjti vitából minden kiderül! A hirado.hu egy asztalhoz ültette a rabbit, a katolikus papot, a református esperest, az evangélikus lelkészt és a fitneszedzőt, hogy megvitassák, mi a böjt lényege, hogyan lehet testi és lelki értelemben is jól böjtölni, valamint hogy mit kéne tenni ahhoz, hogy az istenkapcsolat iránti vágy intézményesített formákat kaphasson. De szó esett a különböző divatböjtökről, az emberi tűrőképesség korlátairól, a szabad akaratról és még a sáskafogyasztásról is. A műsorból szemeztünk gondolatokat:

Bese Gergő katolikus plébános: Nem mindegy, hogy minőségi táplálék vagy táplálék-kiegészítő. A böjtre ráhangolódva én azt gondolom, hogy Európa a táplálék-kiegészítőket keresi, és sajnos nem veszi észre, hogy ettől nem fogja igazán az éhségét csökkenteni, mindig több és több kell, nem jó irányba keres. Itt van például a mostani témánk, a böjt, ami egy jó lehetőség arra, hogy megmutassuk az egyházainkban rejlő spiritualitásnak ezen formáját, amely egy kihívás a szellemnek, de nagy erő a testnek, ha ezt valaki becsülettel végzi. Tehát ezt kell megmutatni azoknak, akik keresnek, csak nem jó irányban.

Pongrácz Máté evangélikus lelkész: A hitelesség meg a hiteles böjt is egy érdekes kérdés lehet, hogy én hívő emberként tudok-e hitelesen böjtről szólni, vagy akár a böjtöt megélni, mert én nagyon úgy érzem, hogy amit mi böjtnek nevezünk, az teljesen más, mint amit a világ a böjtről képzel. Felütöttem az internetet, és megdöbbenve tapasztaltam azt, hogy az első tíz-tizenöt találat a keresésben a vallásos böjttől teljesen független találat volt. Mindenféle megoldások arra, hogy hogyan tudnám a testemet egy picit kipróbálni, akár megsanyargatni, de azért a vallásos böjt az nagyon más. Egyszerre a testnek egy próbatétele, de mellé helyezi a lelket, a spiritualitást, és ezt a kettőt próbálja összhangba tenni. És erről viszont nagyon-nagyon kevés szó esik manapság. Szerintem ez a dolgunk keresztény emberként, és talán a történelmi egyházaknak a képviseletében, hogy kiemeljük a böjtöt a közgondolkodásból, és elmeséljük azt, hogy lehet egy még izgalmasabb állapot is a böjt, akkor, amikor odateszem a lelkemet is ebbe az egész helyzetbe.

Az ember azért böjtöl, ha nem vallásos indoka van, mert próbára akarja tenni magát. Meg akarja próbálni a testét, hol az én határom, meddig bírok menni. Az én a motiváló tényező. Ha a vallásos ember próbálja a böjtöt megfogalmazni, ott sosem az én a központ, hanem az a böjtnek a központi gondolata, hogy az Isten mit tud velem vagy rajtam keresztül véghezvinni, ha én valamiről lemondok.

Megyeri Jonatán rabbi: A zsidóságban a böjt egy más típusú böjt, mint a nagy keresztény vallásokban. Egy bibliai böjt van, ez jom kippur napján van. A Tóra úgy fogalmaz, hogy sanyargassátok lelketeket; ez egy 25 órás teljes étel- és folyadékmegvonással járó böjt. A mi böjtjeink egyébként nem valamilyen ételektől, hanem mindentől való tartózkodást jelentenek. Nálunk több böjt is van, melyek lényege a testi szükségletektől való megszabadulás.

Ézsaiás próféta írja, hogy „Nekem az a böjt tetszik” – mondja az Isten, amikor a jogtalanul felrakott láncokat leoldjátok, magyarul azokat az elvárásrendszereket, amik nem is biztos, hogy az Isten elvárásrendszerei. Tehát amikor ezeket a jogtalan láncokat leoldjuk, az emberek felszabadulnak. És én azt gondolom, hogy ez a vonzó út, vagy ez lehet talán az egyik vonzó út.

Forrás és teljes beszélgetés: hirado,hu

Kiemelt kép: MKPK Sajtószolgálat