A kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából a Gulágokban Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítvány konferenciát tartott a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében.
Tíz év igazságtalan rabság és 37 év hallgatás – így foglalta össze köszöntőjében Pintér Jolán a Gulág Alapítvány elnöke azoknak a sorsát, akik a Szovjetunióba ártatlanul hurcolt magyar százezrekből túlélték az embertelen munkát és a körülményeket. Akikre másodszor is lesújtott itthon a kommunizmus, mert egész életükben mellőzés és megkülönböztetés volt a sorsuk.
A Magyar Nemzeti Múzeum eddig is feladatának tartotta, s a jövőben is ezt fogja tenni, hogy a diktatúra korszakát a maga eszközeivel bemutassa a diákságnak – ígérte L. Simon László főigazgató. Ahogy a személyiségfejlődés korai szakaszában fontos, hogy gyerekeinknek olyan meséket meséljünk, amelyben a hős a gonoszság és ármány ellen küzd, ugyanúgy fontos, hogy később is értékeket kapjanak és az igazságot. Ezzel kapcsolatban utalt a szomszédban dúló háborúra, és arra, hogy számunkra a magyar érdek az első, ami mindent felülír.
A kárpátaljai magyarság sorsát minden nemzetközi fórumon szóvá kell tenni, de a múltat nem szabad átírni, maszatolni, és a gulággal kapcsolatban nem szabad elfelejteni, hogy az a Szovjetunió műve volt.
A diktatúra egészét átfogó bevezető előadást követően a konferencia a Gulág Alapítvány 30 évét tekintette át. Kiss Dávid a VERITAS tudományos munkatársa Szolzsenyicin híres könyvének 1973-as párizsi és lágerbeli társának, Rózsás Jánosnak 1986-os szintén nyugati első megjelenésétől ismertette a gulág fogalom magyarországi megismerhetőségének és a Gulág Alapítvány genezisének történetét.
Az előadásokat követően a Nemzeti Emlékezet Bizottsága és a Gulág Alapítvány pályázati felhívását ismertették, amely szintén a diákifjúságot szólítja meg.
Kerekasztal-beszélgetéssel és Szalkai Zoltán: Gyaloglás Gulág földön című filmjének vetítésével zárult a konferencia.
Forrás, teljes cikk és kiemelt kép: Cservenka Judit/Felvidék.ma
