Ismét köszönthettünk egy EU-s parlamenti bizottságot hazánkban. A Pegazus-álbotrány után senki nem tartotta szükségesnek, hogy idehívjuk őket, de jöttek, láttak, bár nem győztek. Nem is tehették ezt, mert a nemzetbiztonsági kérdések nem tartoznak az EU kompetenciájába. Másodsorban egyes személyek lehallgatása a kémelhárítás szempontjából minden ország jogállamiságának része szerte a világon.

A magyar ellenzéki pártok feljelentései, mint mindig, politikai haszonszerzési célból történnek, s nem véletlen, hogy csókos pártbarátaik az EU parlamentjében ezekre desszertként tekintenek. A Pegazus-ügy egy újabb lehetőség arra, hogy negatív jelentésükkel indokot találjanak a Magyarországot illető pénzek visszatartására. Az előre megírt forgatókönyv az elfogadott jelentéstétellel a színdarab része.

Az Európai Parlament vizsgáló bizottságai elsősorban a lengyel és magyar jogállamiságot kritizálják, miközben fejük felett lángol a ház. Az Eva Kaili-féle bűnbanda bukását társai közreműködve, vagy éppen csukott szemmel nézték évekig. Módszereiket nem ítélhetjük csíntevéseknek, mert ezek súlyos korrupció mentén az európai uniós polgárok ostobának nézése volt. Röviden fogalmazva, megvalósulhatott az árulás, hiszen autoriter országok vezetését megrendelésre demokratikusnak tüntették fel. Kész tény, hogy az Európai Unióban nincs belső ellenőrzés, senki sem tartja fontosnak az úgynevezett „éjjeli őrök” megfigyelését. Az EU-s bürokrácia tálcán kínálja a jelenlegi baloldali képviselői többség számára a korrupció terített asztalát. Az ilyen képviselők számára kiváló fedőszervként szolgál az általuk „igazságot” kiderítő bizottságosdi.

A probléma az, hogy bőven lenne söpörni való saját házuk táján. Az sem elhanyagolható, hogy az európai polgárok adóforintjaiból turistáskodnak, hamis állítások nyomában járva. Tetteik következménye, hogy szövetséges országokat támadnak hátba, baloldali pártjaik politikai haszonszerzése szabad vágányon haladhat, mert a parlamenti többség zöldre kapcsolja a szemafort. Lengyelország és Magyarország a kettős mérce áldozata és a „baráti tűz” elszenvedője. Az EU parlamenti bürokrácia minden eszközzel ki akarja irtani az Unióban a nemzeti, jobboldali és konzervatív kormányzás lehetőségét. Nem válogatnak az eszközökben, lehetnek azok jogiak, gazdaságiak, vagy a keresztényi hagyományokat sértőek.

Eljött az idő, amikor tiszta vizet kell önteni az EU szerepének poharába. A vizet arról a kútról kell hozni, amely a 450 millió polgár többségének értékelése szerint iható és nem mérgező. Elmúlt az idő, amikor az európai polgárok félrevezetésük folytán még úgy hihették, hogy kezdeményezéseik dolgos kezekbe kerülnek.

Az EU elrozsdásodott gépezete polgárok által gondosan előkészített kenőolajozásra szorul. Ismétlem, kenőolajozásra és nem kenőpénzre!

A 2024-es uniós választások előtt számos választási szabályokkal kapcsolatos módosítást kell végrehajtani. A CÖF-CÖKA jelzi, hogy az új szabályozás folytán, figyelemmel az európai polgárok véleményére, 27 tagú civil ellenőrző bizottság létrehozását kell megteremteni. Ennek a bizottságnak a tagjait a 27 tagállam parlamentje egyenként delegálná, minden országot képviselve, és mintegy számvevőszék, jelentésüket az Európai Tanács kormányfői elé terjesztenék.

A bizottság információinak forrása a tagországok polgárainak kezdeményezéseire alapulna, és végtére megvalósulhatna az uniós intézményrendszer polgárok által is átlátható jogi és gazdasági ellenőrzése. A rendszer egyéb új reformszabályok megalkotását is megkívánja, aminek előkészítése, megvitatása a szuverén államok parlamentjeiben, majd az Európai Tanácsban lelhet előkészítést. Ezután a polgárok lehetőséget kapnak az EU intézményrendszer reformálására, kiszélesített és közösen követendő jogállami és valós demokráciát követő szavazataik leadására.

Előbbiek alapján látható, hogy a választási rendszer módosítására egyre kevesebb idő áll rendelkezésre, ezért az érintetteknek becsengettek.

Csizmadia László

a CÖF-CÖKA kuratóriumának elnöke