Az Egyesült Államoknak nincs köze a robbantáshoz, jelentette ki a New York Times Scholz kancellárnak a Fehér Házban tett múlt pénteki látogatása után, és mára ezt szajkózza a teljes médiavilág. Hiszen Amerikát miért is zavarta volna az Északi Áramlat gázvezeték, amikor ez nem az ő ügyük? Ha elzárják a németek, mert Putyinnal nem akarnak kereskedni, tegyék! Ha mégis üzembe helyezik a gázhiányos télen, legföljebb megússzák kisebb szankciókkal a mostani szankció-osztogató világban.

Igaz ugyan, hogy Biden elnök már az ukrajnai háború kitörése előtt beígérte, hogy véget fognak vetni a német–orosz gázprojektnek. És amit az amerikaiak ígérnek, azt ők be is tartják. Ha emlékeznek rá egyáltalán, mert hát Biden elnök memóriája az utóbbi időben vészesen akadozik.

A mi emlékezetünk valamivel jobb, és az Északi Áramlattal kapcsolatos sok esemény megőrződött benne. Emlékszünk például arra, amikor Merkel asszony hosszú regnálásának egyik utolsó aktusaként ünnepélyesen átadta a német–orosz barátság jelének számító Nordstream–2-t. Az üzembe helyezést utódjára hagyta, aki eskütétele után valami miatt úgy döntött, hogy nem kell, elég lesz a Nordstream–1, azon is csordogál nem kevés olcsó orosz gáz. Aztán jött a szokásos éves karbantartások ideje, a gáz lassan vagy alig csordogált, de ezért Putyin volt a felelős. Orosz szabotázsakciónak nevezték el a javítási munkákat, amelynek célja most az volt, hogy a németek ne kaphassanak orosz gázt. Holott épp a globális gazdaság előidézte saját csapdáikba estek bele ott, Nyugaton. A Siemens-gázturbina javítását ugyanis Kanadában végeztette a Gazprom, és az Oroszországgal szemben fennálló kanadai szankciók miatt nem lehetett visszaküldeni az üzemeltetéshez szükséges alkatrészt. Mikor a németek találtak kerülőutas megoldást, Zelenszkij elnök megfenyegette Kanadát, amiért megsértette a szankciórendszert. A becsületes ukránok soha nem fognak elfogadni ilyen jogsértéseket!

Aztán egy langyos szeptember végi napon minden előzmény nélkül elkezdett szivárogni a gáz az Északi-tengerben. A svéd tengeri őrség vette észre három nappal a robbantás után. Szabotázsakció, mondták, és azonnal Oroszországot vádolták meg, ez a szankciókra adott orosz válasz, gázmegvonással ráereszteni Európára a téli hideget, kerül, amibe kerül!

A putyini ellenségkép olyan méreteket öltött, hogy logikus érvek már nem számítottak. Az orosz verzió szerint nemzetközi akció volt, hogy elvágják az Európa és Oroszország közötti utolsó összekötő szálat. Voltak egyéb konteók is, hogy az amerikaiak csinálták angol vagy norvég segítséggel, vagy pusztán ők maguk, de az ukránokra senki nem gyanakodott.

A titkosszolgálatok nemzetközi nyomozócsoportot állítottak fel, mégsem szivárgott ki semmi az ügyről. Az embernek az volt az érzése, hogy el akarják feledtetni, mert kínos lenne, ha kiderülne az igazság. Egy Pulitzer-díjas amerikai újságíró pont egy hónapja információs bombát robbantott. Seymour Hersh szerint az amerikai haditengerészet búvárai tavaly júniusban robbanószerkezeteket helyeztek el az Északi Áramlat–2 gázvezeték alatt, a műveletről szóló döntést pedig maga Joe Biden elnök hozta meg. A haditengerészeti titkos műveletről én is írtam közvetlenül a robbantás után, de ennek nem volt hírértéke. Magyarul nem olvas a világ.

Most meg hirtelen azt írja az újság, hogy feltehetően ukránok robbantották fel a gázvezetéket.

Az amerikai hatóságok már augusztusban felfigyeltek egy orosz–ukrán vegyes csapatra, akik akkor éppen Moszkva kellős közepén robbantottak. Az ismert orosz nacionalistát, a Putyin-barát Alexander Dugint akarták megölni, de helyette lánya, Daria esett áldozatul. A terroristák – ha szabad így nevezni a Putyin orosz ellenfeleiből és ukrán állampolgárokból álló különítményt – kapcsolatban állnak az ukrán titkosszolgálatokkal, és gyaníthatóan az ukrán kormány tud róluk, sőt az ő utasítására követnek el terrorcselekményeket. Az amerikai kormány figyelmeztette is Kijevet, hogy álljanak le az ilyen akciókkal, de ha egy terrorcsoport független, akkor a demokratikus ukrán kormány nem tud közbeavatkozni. Persze nem tudhatjuk pontosan, hogy ők állnak-e az Északi Áramlat elleni támadások mögött. Ezek itt mind csak az amerikai hírszerzés megállapításai.

Van viszont egy szép kerek történet, amit oknyomozó újságírók kerekítettek. Volt egyszer egy lengyelországi székhelyű cég, amelyik jachtok bérbeadásával kereste a kenyerét. Nemcsak saját hajóival kereskedett, hanem máséval is, például ukrán tulajdonú hajókkal. Szeptember elején a rostocki kikötőben rostokolt az a kis ukrán jacht, amelyet kibérelt tőlük az Északi-tengeren búvárkodni akaró hatfős csapat. A kapitány, két búvár és két búvárasszisztens mellett a női nemet egy orvosnő képviselte. Senkinek nem tűnt fel a kikötőben, amikor egy furgon a jacht mellé állt, hogy a tervezett akcióhoz szükséges felszerelést bepakolják. Búvárruhát, féltonnányi robbanóanyagot, szerszámokat, miegyebet. A kis hajó Dánia felé vette útját, először még a német Wieck, majd a dán Christianso-sziget irányába. Viselkedésük nem keltett feltűnést, senkit nem érdekelt, kik ők és honnan jöttek. Ezért nevük és nemzetiségük mindmáig tisztázatlan, hiszen mindenütt profi módon hamisított útleveleket mutattak be. A gázvezetékek fölött horgonyt vetettek, majd a búvárok az asszisztensek segítségével elhelyezték a robbanóanyagokat. Az akció végeztével leadták a hajót, és a takarításra már egyáltalán nem fordítottak gondot. A nyomozók később robbanóanyag nyomaira bukkantak a kabinban lévő asztalon.

Ez a történet úgy sántít, ahogy van. Az Északi- és Keleti-tenger épp Oroszország miatt a legjobban ellenőrzött terület, de sem a dán, sem a svéd tengeri őrség nem észlelt gyanúra okot adó mozgást. Technikailag és logisztikailag is elképzelhetetlen ilyen mélységben ekkora robbantás egy jacht hatfős legénysége részéről. Egy biztonságos, nagy csővezetékrendszer több csövének felrobbantása bonyolult műveletet. Rengeteg részletes tudást, tapasztalatot és előkészületet igényel. A szakértők szerint ilyen akciót csak speciális katonai egységek tudnak végrehajtani. A logikai bukfencről ne is beszéljünk! Nyomot hagyni igen dilettáns dolog, titkos műveletben viszont szándékos figyelemelterelés és hárítás. Nem véletlen, hogy oknyomozó újságírók – a nagyon balos Die Zeit és a német közszolgálati tévécsatornák munkatársai – vállalták fel a történet „kiszivárogtatását”. A nyomozást vezető ügyészség szerint nincs itt az ideje még a nyilvánosságnak, ezt vallja a NATO-főtitkár, a politikusok pedig egyelőre próbálnak kihátrálni az ügyből. Elhatárolódott a gyanúba kevert ukrán kormány is.

Egy biztos, mindkét gázvezetéket felrobbantották, ezzel Európának és elsősorban Németországnak óriási gazdasági károkat okoztak. Aki jól járt, az Norvégia és az Egyesült Államok. Az oroszoknak majdnem mindegy. Kerestek más piacot, és Európa továbbra is veszi tőlük a jóval drágább cseppfolyósított gázt. Ukrajnának szeptemberben talán érdeke lehetett, hogy se Németországnak, se másnak ne jusson eszébe ebből a vezetékből télen gázt venni.

A médiapiacra dobott történet, a most, Biden és Scholz megbeszélése után felröppent hír valóságtartalmáról el lehet gondolkodni. Csak nem Ukrajna támogatásának megvonását készítik elő ily módon? Vagy az ukrán szálak a nyomozás következő szakaszában döntő bizonyítékot jelentenek majd az orosz szabotázsakcióra? Vagy egyszerű figyelemelterelésről van szó? Mert a világ meg van győződve arról, hogy a robbantás mögött az Egyesült Államok áll.

Forrás: Magyar Hírlap

Kiemelt kép: MTI/AP/Dán fegyveres erők