Már a híres brit szakmai lap is kénytelen foglalkozni az európai tagállamok várható háborús fáradtságával.

A szerző megállapítja, hogy az Ukrajna elleni orosz támadás első évfordulóját felfokozott retorika fogadta. Az író már a cikk elején megemlíti Joe Biden amerikai elnök varsói kijelentését: „Az Ukrajnának nyújtott támogatásunk nem fog meginogni, a NATO nem lesz megosztott, és nem fogunk elfáradni. Putyin elnök föld- és hatalomvágya kudarcot fog vallani. Az ukrán nép hazaszeretete pedig győzni fog.”

Ezzel kapcsolatban Martin Wolf felteszi a kérdést is:

vajon tényleg valódi-e a nyugati elkötelezettség? Valóban megtesznek-e mindent, ami szükséges Ukrajna független demokráciaként való fennmaradásának biztosítására?

Ezután természetesen jön a megszokott narratíva, miszerint még azoknak is, akik tárgyalásos rendezést követelnek, mostanra rá kellene jönniük, hogy ennek az a szükséges feltétele, hogy Vlagyimir Putyin felismerje, a Nyugat nem fogja megengedni, hogy Ukrajnát beolvassza a birodalmába.  Ezután elmélkedik – gondolom a brit hírszerzési jelentésekre alapozva –, az orosz hadsereg elmúlt egy év során elszenvedett kudarcairól, ami kétségeket ébreszthettek Putyinban, hogy egyáltalán képes-e erre hatalmas országa elérni legalább az Ukrajnai céljainak egy részét.

A cikkíró azt azért elismeri, hogy az orosz elnök még mindig hisz abban, hogy Oroszország győzni fog. Ami nem is észszerűtlen, figyelembe véve a fő ellenfelek relatív méretét, valamint Putyin szigorú felügyeletét az emberi és egyéb erőforrásai felett. Azon már nem is csodálkozunk, hogy az egyetlen lehetőségnek azt tartja, amely képes jó irányba fordítani a dolgokat, ha kombináljuk az ukrán elszántságot a nyugati – katonai és pénzügyi – erőforrások kombinációjával.

Wolf tehát hivatkozik Bidenre, aki szerint a támogatás megadásának nyomós okai vannak, és mindez különösen igaz Európára. Az atlanti narratíva alapján Putyin támadása veszélyezteti azokat az alapvető értékeket és érdekeket, amelyekre a háború utáni Európa épül: a határok sérthetetlenségét, az államok közötti békés együttműködést és a demokráciát.

Emellett különösen az Oroszországhoz legközelebb eső országok biztonságát fenyegeti, amelyek nem is olyan régen még a szovjet birodalmon belül voltak. Ha Putyin győz, ki következik? – teszi fel a kérdést (Mintha lenne ereje/bármire erre az orosz haderőnek Ukrajna után …) Értékrendünk és érdekeink között nem húzható határvonal, bármit is sugalljanak a „realisták”. Az értékeink az érdekeink – írja. (Hát erről azért más a tapasztaltunk…)

Ez a háború egy olyan életmódért folyik, amely a Putyinhoz hasonló gengszterek pusztító kényszerítésétől való szabadság eszményére épül. Ezért ez a mi háborúnk is – állapítja meg. (Nagyon szép gondolat abból a világból amely épp most építi le a szabadság eszményeit…)

A Mandiner.hu teljes cikke itt olvasható

Szerző: Matus Tibor

Kép: Mandiner