„A munkácsi Turul-szobor eltávolítása is egyfajta üzenet volt. Az ukránok sok szempontból nem tisztelik az országukban élő kisebbségeket, így a magyarokat sem” – mondta Horváth Júlia Borbála író, kulturális antropológus az orosz-ukrán háború társadalmi eseményeiről a Vasarnap.hu-nak. Részlet az interjúból.

– Az orosz-ukrán háború kapcsán ismét felmerül a kérdés, hogy mi lehet a nők szerepe a háborúban?

– Bár manapság már sok női katona megfordul a hadseregben, kisebb fizikai adottságaik révén ők nyilván nem igazán engedhetők a frontvonalba. Főképpen az irodai munka, ápolás, ellátás – tulajdonképpen a hadtápos feladatokat lehet rájuk bízni. Szerintem ez rendben is van így, mert a veszély az veszély, viszont sokan szeretnék kivenni részüket a védelemből. Miért ne szolgálhatná a hazáját egy nő, vagy miért ne választhatna katonai hivatást? A lényeg a hozzáállás, mert csak némileg igaz, hogy a nők kizárólag azért háborúellenesek, mert gyöngébb lélekkel rendelkeznek és féltik a gyermekeiket.

Sokat vitatott tudományos tétel a matriarchátus létezése vagy nem létezése, ahol nők voltak a fővezérek, és nem háborúskodtak. Pedig megtehették volna.

– Milyen helyzetben vannak a nők az orosz-ukrán háborúban?

– Ugyanolyanban, mint a történelem folyamán a háborús időkben voltak általában, csak mindez kevésbé ismert a békébe beleszületett európai emberek számára. Bizonyos szempontból ugyanazt látjuk Ukrajnában, mint korábban Afganisztánban, vagy Szíriában: amikor a férfiak elmennek harcolni, akkor a nők döntéshozóvá válnak és olyan feladatokat teljesítenek, amelyeket korábban a családfenntartó férfiak végeztek. Ugyanez a helyzet a migráció esetében is.

– Ritkán halljuk a hírekben, hogy háború idején az életfeltételeket a nők teremtik meg és működtetik tovább az országot.

Ez történik most Ukrajnában is, azzal a jelentős ténnyel együtt, hogy amíg lehetett, a harcolni nem kívánó ukrán férfiak egyszerűen elhagyták az országot.

– Ha véget ér egy háború, hogyan egyesülnek a családok?

– Ha például a Közel-Keleti tapasztalatokat vesszük kortárs mintául, békében a nők közéleti szereplése hangsúlytalanabb, mint a férfiaké, ezekben az országokban kiváltképp. Egy afgán, vagy szíriai férfinak újszerű megtapasztalnia azt, hogy a nő önálló ember és a távollétében akár éveken át képes ellátni „férfias feladatokat”.

A Vasarnap.hu teljes interjúja itt olvasható.

Szerző: Tóth Gábor

Kép: Szennyes Krisztián