Hosszú évekre meggyengülhet a kontinens versenyképessége az olcsó és nagy mennyiségben rendelkezésre álló orosz energia híján. A zöld átállás kevés lesz a megoldáshoz, különösen, hogy az akkumulátor- és napelemgyártáshoz szükséges nyersanyagok jobbára Kína kezében vannak. Van kiút a csapdahelyzetből?

Az európai gazdasági modell működését biztosító alapfeltételek az orosz–ukrán háború kitörésével megváltoztak, így kontinensünk versenyképessége veszélybe került mind Amerikával, mind Ázsiával szemben.

Az olcsó orosz energiaforrásokról való leválás az európai ipari termelés visszaesésével fenyeget, az Egyesült Államok és a Távol-Kelet pedig kedvezőbb feltételeket kínál a vállalatoknak. Kína már most a világ legnagyobb napelemgyártója, és piacvezető az elektromos járművek akkumulátorának exportjában.

Az energiaárak azonban csak az érem egyik oldalát jelentik. Az EU USA-val szembeni technológiai hátránya szintén növekszik egy ideje. Ha pedig ez nem lenne elég, a tervezettnél jóval gyorsabban megvalósuló zöldátállás – elsősorban a nyersanyagkitettség miatt – tovább gyengíti Európa stratégiai szuverenitását. Gondoljunk például a napelem- vagy az akkumulátorgyártás nyersanyagaira: a lelő­helyek nagy része kínai érdekkörben van. Mind az EU-s, mind pedig a tagállami gazdaságpolitikának gyors és eredményes válaszokat kell adnia ezekre az utóbbi évben felerősödő kihívásokra, hogy kontinensünk jövője, versenyképessége ne sodródjon még nagyobb veszélybe.

Európa mindeddig a kölcsönös függésre alapozta növekedési modelljét: katonai védelmét az Egyesült Államokra bízta, exportorientált gazdaságát az ázsiai piacok növekedésére építette, a versenyképes ipari termelést pedig az olcsó orosz energiahordozók és nyersanyagok alapozták meg.

A modell működését biztosító kelet–nyugati egyensúly azonban a koronavírus-válság, a háború és az abból fakadó energiaválság miatt is megbomlott. Fény derült a védelmi ráfordítások elégtelenségére, a globális ellátási láncok sérülékenységére. A korlátozottan helyettesíthető orosz nyersanyagról való lemondással pedig az Európai Unió jóval drágább energiaforrások vásárlására kötelezte magát. Ezen események együttesen az EU-nak nemcsak az iparát, de a stratégiai szuverenitását is veszélyeztetik.

A Mandiner/Makronóm teljes cikke itt olvasható.

Szerző:  Santo Martin

Kép: Komka Péter