A Pentagonhoz közel álló RAND elemzése szerint ugyanaz az amerikai érdek, mint a magyar: a háború minél korábbi lezárása, a fegyverszünet és a politikai rendezés. (Az alábbi cikk az elemzés második része.)

A tanulmány szerint az Oroszország és Ukrajna, valamint az Oroszország és a Nyugat között fennálló ellenségeskedés szintje jelenleg a politikai rendezést sokkal kevésbé teszi valószínűvé, mint a fegyverszünetet, ezért azt az Egyesült Államoknak a rendelkezésére álló eszközökkel elő kell segítenie. Erre négy területen kínálkozik lehetőség.

1. Mennyi segítséget kap majd Ukrajna?

Először is tisztázni kellene az Ukrajnának nyújtandó jövőbeli segítség mértékét. A háború kimenetelének megítélése akár ukrán, akár orosz részről erősen függ Ukrajna nyugati támogatásától. Ezt olyan mértékben kell nyújtani, hogy egyik fél se bízzon a teljes győzelemben, és inkább a tárgyalásos rendezést keresse. A segélyeknek az ukrán tárgyalási hajlandósággal való összekapcsolása a nyugati politikai vitákban ellenszenvesnek fog tűnni, hiszen Ukrajna egy provokálatlan orosz agresszió ellen védekezik. Az amerikai megítélés azonban – ahogy a konfliktus költségei és kockázatai nőnek – változhat. És a háborús támogatás csökkentését össze lehet kapcsolni a harcok utáni hosszú távú, tartós támogatás növelésére vonatkozó Ukrajnának tett ígéretekkel.

2. Amerika mennyire lesz elkötelezett katonailag?

A másik terület, ahol az Egyesült Államok a konfliktus politikai rendezése érdekében tehet valamit, az az Ukrajna biztonsága érdekében való elkötelezettség. Egy amerikai biztonsági kötelezettségvállalás – különösen egy olyan, amely szerint katonai beavatkozásra kerül sor, ha Oroszország újra támadna – visszatartaná Moszkvát egy jövőbeli agressziótól. Az Egyesült Államok vagy a szövetségesek elkötelezettsége Ukrajna háború utáni biztonsága mellett, vonzóbbá tehetné a békét Kijev számára. Az Egyesült Államok biztonsági kötelezettségvállalása Ukrajna mellett Moszkva számára kellemetlen lehet, hiszen Oroszország háborújának az egyik indítéka az volt, hogy megakadályozza Ukrajna közeledését a Nyugathoz. Az Isztambuli Nyilatkozat megalkotói úgy képzelték el ennek a kihívásnak a leküzdését, hogy Oroszország részt vesz egy többoldalú biztonsági garanciavállalási megállapodásban, amelyben rajta kívül az Egyesült Államok és más, garanciavállalóként megnevezett országok szerepelnek.

A garanciát azzal a feltétellel vállalják, hogy Ukrajna semleges marad, nem lép szövetségre egyik hatalommal sem, nem lesz külföldi katonai bázis és külföldiekkel közös hadgyakorlat ukrán területen.

Az amerikai garanciavállalás költséggel és kockázatokkal jár, de hozzájárulna Ukrajna nagyobb tárgyalási hajlandóságához, a háború befejezéséhez és a jövőbeli orosz agresszió elrettentéséhez, ezért gondosan mérlegelni kell ezt a lehetőséget.

3. Mit jelenthet Ukrajna semlegessége?

A harmadik terület, ahol az Egyesült Államoknak befolyásolási lehetősége van, az Ukrajna semlegessége. Amerika és szövetségesei elkötelezhetnék magukat Ukrajna semlegessége mellett úgy, ahogy azt az Isztambuli Nyilatkozat tartalmazza. Igaz, ez ellentmondana a NATO nyitott ajtók politikájának, és Kijevben is rosszallóan fogadnák, mert a kilátásba helyezett NATO-tagság lekerülne a napirendről, helyette pedig nem lenne más. Politikai szempontból bármelyik kijevi kormánynak szüksége lenne valamire, amit fel tudna mutatni a közvéleménynek, kárpótlásul azért, hogy „elveszítette” a szövetséghez való csatlakozás lehetőségét.

Ukrajna biztonsága és semlegessége melletti kombinált kötelezettségvállalás azonban újszerű és kényes konstrukció lenne az Egyesült Államok számára.

4. Enyhülhetnének a szankciók

Végül a szankciók részleges enyhítéséhez vezető út felajánlása egy olyan lépés lenne, amely valószínűbbé teheti a tárgyalásokat. Nemzetközi tapasztalatok bizonyítják az ilyen alkuk hatékonyságát. A retorziók enyhítésének ígérete például hozzájárult ahhoz, hogy Irán hajlandó volt tárgyalni a nukleáris programjáról, valamint ahhoz, hogy Líbia 2003-ban beleegyezett a tömegpusztító fegyverekről való lemondásba.

Ám a szankciók enyhítésének ellenzői azzal érvelnek, hogy az jutalmazná az orosz agressziót. Ez az azonban figyelmen kívül hagyja azt a hatalmas árat, amelyet Oroszország már megfizetett ezért a háborúért: jelentős kárt okozott a gazdaságának, rontotta a nemzetközi hírnevét, emellett NATO-tagságra ösztönözte a szomszédos Finnországot és Svédországot. Arról sem lehet megfeledkezni, hogy az Egyesült Államok jelentős erőfeszítéseket tett egy globális koalíció létrehozására és összetartására Oroszország szankcionálása érdekében. E koalíció tagjainak támogatását meg kellene szereznie, mielőtt jelezné Oroszországnak a retorziók enyhítésének lehetőségét. Ám lehet, hogy nem sikerülne minden tagot rávenni az egyetértésre, és ez korlátozhatja az amerikaiak által felajánlható enyhítés mértékét. Ráadásul az Egyesült Államok vezetői belföldön és a szankciók enyhítését ellenző szövetségesek körében politikai árat fizethetnek.

A Mandiner április 10-i cikkét teljes terjedelmében itt olvashatja.

Szerző: Lóránt Károly

Kép: RAND