Aki zarándokútra indul Medjugorje hegyes vidékére, az ott találja a világ szinte minden nemzetét, akik békére, Isten közelségére vágynak. A Megváltó édesanyja Mária a Béke királynője, hívja oda az embereket, hogy Isten Fiához vezesse őket.  Így nemcsak katolikus hely, hanem Isten minden gyermekéhez szól. Amióta a keresztfán Jézus azt mondta Jánosnak, „Íme, a te anyád!” édesanyjának, „Íme, a te fiad!”, azóta mindannyian az istenszülő gyermekei vagyunk. A magyarok pedig kétszeresen, mióta Szent István Mária oltalmába ajánlotta Magyarországot.

Ez az egyetlen hely a világon, ahol 40 éve ad üzeneteket a Szűzanya és mindig a békére, megtérésre, imára szólít fel. Aki ott volt a Feltámadás ünnepén, és az azt követő héten, láthatta, hogy ott van az egész világ Medjugorje templomában, és hegyein, ebben a kis Bosznia-Hercegovina-i faluban, melyet főként horvátok laknak. Találkozhatott ázsiaiakkal, afrikaiakkal, indiaiakkal, és Európa nemzeteinek tagjaival, de amerikaiakkal is. A gyóntatás, legalább 30 helyen folyik, kis fülkékben és szabadtéren, szinte a világ minden nyelvén, de főként olaszul, spanyolul, németül, angolul, szlovákul, és természetesen horvátul, és magyarul ez utóbbi legalább 3-4 helyen. A napi Szentmisén 20-25 pap vesz részt, horvát nyelven történik, de kis rádión keresztül a maga nyelvén hallgatja mindenki. A horvátok nagyon kedvesek mindenkihez, de különösen a magyarokhoz. „Hajrá magyarok!” kiáltással üdvözölnek bennünket, ami nagyon boldogító érzés. De mit is láthatunk itt, érezhetünk és tapasztalhatunk ezen a zarándok helyen, mi az, ami idevonz bennünket? Vannak nem is kevesen közöttünk, akik már legalább 30-or mentek vissza.

Béke, és mosoly, ez ott van mindenki arcán, aki Medjugorjéban jár. Az emberek rámosolyognak egymásra, legyen az színes bőrű vagy fehér, előzékenyen engedik egymást előre, nincs lökdösődés a tömeg ellenére sem. Van olyan pap, akihez két napig kell sorba állni, mire bejutunk hozzá.  Jóllehet ő szinte nem eszik, és nem alszik, mert állandóan ostromolják az emberek, van, aki gyónásra várva, van, aki csak beszélgetésre és áldásra. Ilyen pap Kemenes Gábor atya, Nagykovácsi plébánosa, aki vagy 30 éve szervez ide zarándok utakat. A vele történő találkozás is különleges, mert nem szokványos módon gyóntat. Mély csendek vannak, várakozás a Szentlélek sugallatára, figyelemirányítás Isten szeretetére, irgalmára, és minden esetben papi áldás. A gyónók között sok a megtért és újjászületett ember, ezek Medjugorje gyümölcsei. Így nem csoda hogy Ferenc pápa is engedélyezte már a hivatalos utak szervezését, habár az egyházi vizsgálatok még nem zárultak le. Ugyanis, minden esetben hosszadalmas, sokszor évtizedekig tartó vizsgálatok előzik meg az egyházi jóváhagyást, mert mindig az a kérdés, hogy valódi mennyei sugallatokról van e szó. Láthatjuk, hogy béke, megtérés, imádság a gyümölcs mégis, ez a hivatalos rend.

Medjugorje templomában és udvarán minden nap délután egy órás rózsafüzér, majd Szentmise, ezt követően Szentségimádás vagy gyógyító közbenjáró imádságok vannak. A templom mindennap zsúfolt, nehéz bejutni, de kívül nagy terek vannak ülőhelyekkel, és kivetítőkkel. Ez alatt folyik a gyóntatás, vagy beszélgetés is a papokkal, estébe nyúlóan. Délelőtt azonban a kövekkel borított hegyekre történő felmászás történik. Először a Jelenések helyére illetve hegyére történő felmászás állítja megpróbáltatás elé a zarándokot. Van, aki mezítláb teszi meg az utat, valójában a kitaposott út nélküli köves terepen. A zarándokok, ezt a szenvedést felajánlják Istennek, vagy valamilyen célra, egyéni élet problémáktól függően, gyakran, családtagok megtérésére. A Jelenések helyén ahol először jelent meg a Szűzanya, Keresztútjárás történik, csakúgy, mint a Krizsovác hegyén, ami a következő nehezebb feladat. A Keresztút, Jézus szenvedéseinek állomásai, melyet a legenda szerint az Istenszülő alapított.[1] Jézus halála után ugyanis, végigjárta gyakran azt a területet, ahol a keresztet hordozta, és ahol keresztre feszítették szent Fiát és az állomásokat megjelölte. Ezeket az állomásokat a zsidó farizeusok, akik halálát is kívánták, mindig betemették, de Mária újra alkotta őket. Jézus apostolai folytatták ezt a hagyományt és így fent maradt a világban. Húsvétkor újra járják a keresztények ezt az utat, Pilátus ítéletétől kezdve, egészen a sírba tételig, és általában minden zarándokhelyen megtalálható. A kisebbik hegyen a Jelenések helye a végcél, ahol a Szűzanya szobra található, amikor a látnok gyerekekkel először találkozott.

A Krizsovác hegyén lévő keresztútjárás kicsit nehezebb, mert egy magas hegyre megy ki, melynek tetején egy hatalmas kereszt áll. Ez a kereszt messziről látszik egész Medjugorjéban. Itt gyakran távozik a gonosz szellem a zarándokból, sokszor látványos külsőségek között, szörnyű hangok kíséretében, ahogy ez most is történt a Húsvét utáni héten. De ugyanez a jelenség volt tapasztalható a Szentségimádás alatt, egy zarándok hanyatt esett és legalább 10 percig feküdt a földön, csakúgy, mint Jézus idejében ördögűzés alatt. Így látható hogy az itt található keresztnek és a Szentségimádásnak is nagy jelentősége van, Jézus van jelen, nemcsak az édesanyja. Az édesanya mindig a Fiához vezet. Az Oltáriszentség, mely ki van helyezve minden nap, Isten szentségét nemcsak jelképezi, hanem tartalmazza. Csakúgy, mint annak idején a Szövetség ládája, amit a zsidó, a „választott nép” hordozott, mely nemzetből a Megváltó megszületett. Ha illetéktelen nyúlt hozzá meg is halt, mert Isten szentsége volt ott jelen. Jézus a Megváltó megjelenésével ez az isteni szentség az Egyházba került az oltári szentségbe, nem véletlen hogy a szövetség ládája elveszett, mely ezt korábban tartalmazta.[2] Így aztán ide, nemcsak a katolikusok jöhetnek, hanem Isten minden gyermeke. Persze a katolikus templomokba is mindenki elé járulhat, amikor Szentségimádás órák vannak.

Medjugorje templomának kertjében a Rózsafüzér titkait megjelenítő képek sorozata látható, melyek Jézus életének állomásait ábrázolják. Itt a keresztények énekelnek is imádkoznak. Legvégül a feltámadott Krisztus hatalmas szobrát találja a zarándok, amint éppen száll ki a keresztsírból. Hosszú ideje már valóságos emberi testnedv csorog a feltámadott Krisztus térdéből. Ezt az emberek kis kendőkkel itatják fel. Évek óta tudományosan vizsgálják, 99%-ban emberi testnedvet tartalmaz. Így Mária zarándoklatunk végén elvezet bennünket, a feltámadott Krisztushoz.

Végül a zarándok hazautazik a lelki feltöltődés után, de még nincs vége. Legalábbis a Kemenes Gábor atya által vezetett zarándokútnak. Ahogy Szentmisével indul, úgy Szentmisével zárul megérkezés után. De még előbb, a buszon is lelki vezetés folyik a csoportvezetők által, akik hívő keresztények. Innen senki nem távozhat úgy, hogy ne figyelne utazótársára, szomszédjaira, és senki iránt nem táplálhat tovább haragot és megbocsátatlanságot. A zarándok koncentrál arra ki bántotta meg életében, ki iránt táplál haragot, vagy neheztelést és megbocsát neki, legyen az, bármennyire nehéz. Ahogyan az imában, amit felekezettől függetlenül minden keresztény mond: „Mi atyánk…bocsásd meg vétkeinket, mint ahogy mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”. Senki nem juthat be a mennyországba, aki haragot táplál szívében, vagy nem vallotta meg bűneit és nem kért Jézustól bocsánatot.

Mondhatja e valaki, hogy ez csak a katolikusoknak való? Minden kereszténynek el kellene ide jönnie, sőt nemcsak a keresztényeknek, hanem Isten minden gyermekének.

Szerző: Pók Katalin

Hivatkozások:

[1] Emmerick Anna Katalin: A Szent Szűz Mária élete, Szent István Kiadó,2017.

[2] Emmerick Anna Katalin: A Föltámadás és az Ó – és Újszövetség misztériumai, Szent István Kiadó, 2018.

Kép: Szekelyhon.ro