A nemrég 120 éves évfordulóját ünneplő New York-i Szent István magyar katolikus közösségben több, mint tíz év után újra elsőáldozás tartottak.
Az örömhírt beárnyékolja az a tény, hogy a hét elsőáldozó és az ünnepségen részt vevő nagyjából száz fő csak töredéke a New York-i ötvenezer fős magyarságnak. Ez akkor is elszomorító, ha ismerjük az ottani magyar katolikus közösség hányatott sorsát, ami a nyolc évvel ezelőtti templombezárással megpecsételődni látszik, bár a világi bizottság elnöke, Winer Róbert a most kapott Magyar Ezüst Érdemkereszt átvételekor is kijelentette:
nem adhatják fel a reményt, hogy visszakapják a templomot és saját papjuk legyen, az elsőáldozókat felkészítő Csete Iván és a passaic-i plébános, Balogh Laci atya ugyanis kéthetente felváltva járnak hozzájuk misézni.
A New York-i Szent István római katolikus magyar templom rövid kronológiája
Mielőtt eldöntenénk, hogy a jelenlegi helyzet mennyire örömteli vagy épp siralmas, érdemes megismernünk a New York-i magyarság, valamint a Szent István katolikus közösség történetének legfontosabb állomásait – amelyeket még tavaly, a templomi közösség létezésének 120 éves évfordulójának ünnepségén mesélt el nekem a hajlott kora (idén 87 éves) ellenére szellemileg és fizikailag is aktív Csete Iván atya és a 40 éve New Yorkban élő, nagyváradi származású világi bizottsági elnök, Winer Róbert. Az 1800-as évek második felétől kezdődött a tömeges magyar bevándorlás Amerikába, aminek első állomása New York volt, ahonnan az érkezők jó része továbbvándorolt.
Az itt letelepedők aktívan keresték, illetve megszervezték a magyar közösségeket, legtöbbször a templomok körül. Később igény mutatkozott a saját templomok megépítésére: így épült két református, egy-egy római katolikus, görög-katolikus és baptista templom egymástól pár utcányira az akkori „magyar környéken”. A magyar felekezeti templomok ma is léteznek, kivéve a római katolikus templomot, amit nyolc éve átszervezés/összevonás/beolvasztás címén bezártak.
Utóbbi szomorú története röviden: 1892. augusztus 7-én zajlott az első katolikus szentmise a Szent Erzsébet templomban, a Szent István katolikus egyházközséget 1902. augusztus 20-án jegyezték be, 1927. augusztus 20-án történt az új templom és iskola alapkövének megszentelése és letétele Manhattan 82. utcájában, amit az I. világháború után kivándorolt „öreg amerikások” alapítottak, de a II. világháborús, majd az 1956-os politikai menekültek tovább erősítettek. A templomok mellé vagy alagsorába általában építettek egy nagy közösségi termet is, konyhával együtt, sőt legtöbbször iskolát is – így a közösségeknek megvolt minden feltételük a működésre és a fejlődésre.
A New York-i magyar katolikus közösség hitében összefogta a bevándorló magyarokat, és egy olyan társadalmi közösséggé lett, ami átkarolta New York és környéke híveit,
felekezet, sőt később etnikai és nemzeti hovatartozás nélkül is. Sokan itt találták meg lelki nyugalmukat az új életben: itt találtak közösségre, itt ismerték meg párjukat és itt járultak a szentségekhez – egész életük ehhez a templomhoz és közösséghez kapcsolódott, és többen kifejezték óhajukat, hogy itt temessék el őket.
Ez nyolc éve már nem lehetséges. 2015. augusztus 30-án lezajlott az utolsó vasárnapi szentmise, ugyanis az akkori érseki rendelkezés a magyar egyházközséget a Szent Erzsébet szlovák templommal együtt beolvasztotta a szomszédos német Szent Mónika templomba, megszüntetve az előbbiek önálló működését. A magyar templom hivatalosan összevonásnak nevezett bezárása annyira váratlanul érte a híveket, hogy gyakorlatilag semmit nem tudtak kimenekíteni onnan, kivéve az eredetileg a bécsi Pázmáneum bejáratánál álló, a II. világháború végén Bécset elfoglaló orosz katonák által megrongált, később a máltai lovagok által restauráltatott és a templomnak ajándékozott Szent István szobrot és egy, amely jelenleg is letört keresztekkel egy oldalhelyiségben található, a Szent Erzsébet szoborral együtt.
Winer Róbert meglátása szerint az emberek akkor nem voltak és sokan még ma sincsenek tisztában azzal, mi is történt és mik a következmények.
Szerinte a magyar katolikusok véleményét és szándékait nem vették figyelembe a saját egyházmegyéjükön belül, mert nem volt, aki őket jól képviselje: nem volt már magyar papjuk és a világi bizottság akkori vezetője sem harcolt eléggé értük – ezért is történhetett meg, hogy amit több mint száz éven keresztül gyűjtögettek, a két szobor kivételével mind odaveszett.
A templombezárás után a magyarok először a Szent Mónika templomban tarthattak vasárnapi misét, de az ottani plébános barátságtalan viszonyulása miatt végül a többség átjött a Szent József német templomba, ahol Ramsey Boniface atya befogadta őket.
Az egykori magyar templomból amerikai katolikus iskola lett, a magyar hívek be sem mehetnek az épületbe.
A hívők számának csökkenése, az egykori magyar bevándorlók és leszármazottaik tömeges kiköltözése a korábbi „magyar környékről”, a városon belüli nagy távolságok és a közeli parkolóhelyek hiánya mellett saját templom és pap nélkül még nehezebb közösséget építeni. Jelenleg vasárnaponként csak kb. harmincan járnak misére; a korábbi és a mostani ünnepségen azért voltak többen, mert olyanok is eljöttek, akik egyébként nem, vagy a lakóhelyük melletti nem magyar templomba járnak.
A bizottsági elnök szerint 2015 óta nincsenek magyar katolikusok New Yorkban, csak „katolikusok vannak, akik magyarok, ami nagy különbség” ; és sokan nem fogják fel, hogy egészen más tárgyalóereje van egy szervezett közösségnek, mint az egyes embereknek vagy a hivatalos szervezet nélküli csoportoknak. Éppen ezért szerinte a heti egy magyar mise nem elég, ugyanis egy templom működése ennél sokkal többet jelent: hittanórát, beteglátogatást, lelkigondozást, élő kapcsolatokat a hívekkel és más szervezetekkel, aktív közösséget – tehát egy működő rendszert, amit a pap és a hívek együtt tartanak össze.
„Most is vannak más magyar közösségi intézmények – magyar cserkészet, magyar iskola, Magyar Ház –, akiknek a templomba is el kellene jönniük és a papnak is jelen kellene lennie náluk; nemcsak személy szerint, hanem az egyházat képviselve, hitet sugározva. A bezárás után sajnos a magyar iskola teljesen elszakadt a magyar közösségtől, a tanítók és a cserkészvezetők sem járnak a magyar misékre, így fájóan hiányzik a személyes példa.”Az amerikai magyar közösségek mindenhol jellemző, de New Yorkban különösen érezhető fogyatkozásával kapcsolatban Winer Róbert kifejtette: a magyar hagyományok őrzésében és átadásában benne kellene lennie hitünk őrzésének és átadásának is, mert „az – mármint hitük gyakorlása évszázadokon át, akármilyen uralom is volt – korábban mindig megtartotta a magyarokat: a magyar ember minden vasárnap elment a családjával a templomba és a Gondviselőhöz, illetve Szűz Máriához, Mennyei Anyánkhoz fordult segítségért. Ezért is tanítani kellene vagy legalábbis beszélni a gyermekeknek a magyar szentekről és boldogokról, akiknek életútja példakép is lehetne számukra”.
Szerinte a New York-i magyarok megmaradásának egyetlen lehetősége: ha az összes helyi szervezet rendszeresen, félévente összejönne, megbeszélnék problémáikat és programjaikat, és egy olyan „közösségi infrastruktúrát” alkotnának, amely képes segíteni úgy az egyéneket és családokat, mint a magyar tulajdonú vállalkozásokat és szervezeteket (iskola, cserkészet, stb.), illetve a városban és környékén nagy számban élő magyarokkal is állandó kapcsolatban lenne.
„A New York-i Szent István közösség elmúlt 120 éve azt mutatja, hogy a templom körül alakult közösségeknek van a legnagyobb esélyük a megmaradásra. Ennek garantálását maga az Egyház intézménye kell, hogy megtegye – a mi esetünkben a Magyar Püspökségnek segítenie kellene –, nem hiába hozta létre II. János Pál pápa a külföldi magyarok lelkipásztori tisztségét, amelynek a tavaly nyugdíjba ment Dr. Cserháti Ferenc volt a püspöke.”Antal-Ferencz Ildikó helyszíni riportja
