A múlt és jelen színészgenerációi közötti különbség abban ragadható meg, hogy előbbiek zömmel megpróbáltak kedvesnek lenni a közönségükhöz, utóbbiak pedig a közönségtől várják el, hogy kedves legyen hozzájuk.

Akik ismerték a régieket azok is tudnának mesélni, de ezek a maiak, Rajz János szavaival élve, teljesen a saját hatásuk alá kerültek. Persze meg lehet érteni őket, hiszen akik a kereskedelmi tévék sorozataiban kénytelek önmegvalósulni, azoktól nem várható el, hogy visszamosolyogjanak az életre.

A szóban forgó Ervin a „nagy színész” ideáltípusa. Szép és okos, bátor, a nők bálványa, az élet minden területén helyes döntéseket hoz, színészi tehetsége pedig minden színészt elhomályosít, aki előtte világot jelentő deszkákra hágott. Ha külföldön születik ő játszotta volna a saját magát játszó Brat Pittet. De sajnos itt ragadt Orbán birodalmában, s el van tiltva attól, hogy az RTL egyik sorozatában megváltsa a világot (nem a szerepléstől, mielőtt valaki félreértené, hanem a világmegváltástól). Ebben kétségtelenül egyet kell értsünk Ervinnel, nem szerepel eleget, nem készül elég film aminek ő a főszereplője, pedig akkor mennyivel jobb lenne nekünk, ugyebár. A minden világok legjobbikában készülne, viszont nekünk nem hogy nem kellene megnéznünk ezeket a mozgóképeket, hanem Ervin létezésének ismeretétől is meg lennénk szabadítva, vagyis ez két különböző ideális világ, minimum.

Ervin benne ragadt valami testhezálló szerepben még műkedvelő korában és ennek következtében minden ajtón úgy megy be, mintha maga a magyar történelem összes hőse egyszerre csörtetne be.

Ervinnek egyéb érdemi mondanivalója nincs a történesekhez, a környezetéből informálódik, onnan tudja, hogy diktatúrában él.

A diktatúra csalhatatlan, letagadhatatlan jele, hogy nem Ervin kap meg minden szerepet

Más, kevésbé lényeges színészek is kapnak szerepeket, pedig a technika jelenlegi színvonalán Ervin már sokszorosítható lenne, vagyis az ö szemszögéből nézve, ő lenne ott mindenütt. De a diktatúra nem engedi ezt.

Némelyek, akik beszédbe elegyednének vele, ne adj isten kontextusba helyeznék a sértődöttségét, elkövetik azt a hibát, hogy azt hiszik, van ember a szerep mögött. Pedig Ervint nem alakítja senki, Ervin csak egy szerep, egy sértődött szerep, mert például Orbán Viktor szerepére sem őt választották ki.

Ervin azt hiszi, hogy forradalmi helyzet van Magyarországon és neki ott a helye a képzeletbeli barikádon.

A szobaszínházak hőse vibráló tehetségét kipróbálná a politikában is. Hiszen Ervinnek indulatai vannak. Azokat gyönyörűen artikulálja is, mindenkit elküld melegebb éghajlatra aki tudomást vesz róla, de nem a legnagyobb lelkesedés hangján szól. A többieket csak némán rühelli.

Ervin szentül tudja, hogy őt a köznek kell eltartania, mert olyan nagy hozzáadott értéket képvisel. Utál mindenkit, aki nála gazdagabb. Kivéve Klárát és Ferit.

Nem teljesen világos számomra, hogy miért kell tudomást vennünk Ervin létezéséről. Ha jól emlékszem, ő játszott a Kincsemben, de nem a lovat, hanem a lovast. Én például imádom a lovakat élőben, de a lovas filmeken elalszom. Ervin jelenléte tehát nem járult hozzá, hogy nélkülem volt kénytelen az utóbbi évek legnagyobb magyar filmsikere elsuhanni a semmibe.

Ervin létezése arra tanít bennünket, hogy az univerzum alapvető sajátja a feleslegesség, a jelentéktelenség és a nagyarcúság. Ervin persze kommunista, csak nem tud róla, vagy azt nem tudja, hogy az általa hivatkozott recski koncentrációs tábort a kommunisták hozták létre. Teljesen mindegy. Az Ervinhez hasonlatos fröccsöntött mellékalakokat egyszerűen nem kell észrevenni. Ezennel felkérem a jobboldali véleményvezéreket, ne vegyék be Ervint a diskurzusba, a kritikusok sem szokták felhánytorgatni, hogy a harmadik alabárdos arcjátéka eltúlzott volt. És nem, szerintem Ervin nem tehetséges. Sajnálom.

Ervin szakmai életrajzán egyébként nem látszik, hogy nagyon el lenne nyomva, de ezt egyetlen budapesti értelmiségi (önöknek is feltűnt, hogy manapság a színészek értelmiségiek lettek?) ellenzéki sem mondhatja el magáról.

Ezért szokott abból botrány lenni, ha csőtörés miatt egy vidéki művházban elmarad valamelyiknek az énbemutató koncertje. Ekkor ugyanis szentül hiszik, hogy OV személyesen surrant be az éj homályában megfúrni a csövet meg az ő művészetüket.

Na mindegy, ez a keresztünk, nem felelünk meg Ervinnek. Hát bírjuk ki valahogy.

PS

Kiemelt kép: Nagy Ervin színész beszél a tanárok melletti szolidaritási tüntetésen és koncerten Budapesten, a Kossuth téren 2022. október 5-én. A Tanítanék Mozgalom és a noÁr Mozgalom közös demonstrációján az oktatás megmentéséért, a fiatalok jövőjéért, az oktatásban dolgozók megbecsüléséért és a sztrájk jogáért álltak ki a résztvevők. MTI/Illyés Tibor