Brüsszelben szervezett vitakonferenciát a Mathias Corvinus Collegium (MCC), amelynek központi témája a gender oktatásban és családpolitikában játszott szerepe volt.
A konferencia egyik előadója, Borza Natália, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Nemzetközi tanulmányok tanszékének oktatója volt, aki a Meseország Mindenkié című könyvvel kapcsolatos online vitákat elemezte. Hangsúlyozta, hogy a gender oktatását támogató csoportok többek között azzal érveltek, hogy „ezt a trendet szeretni kell, mert ami új az jó”, azonban nem tulajdonítottak annak jelentőséget, hogy „az újnak milyen értéktartalma van”.
„Ennek az a veszélye, hogy nem veszik figyelembe, hogy az újdonság a társadalom számára előnyös lesz, vagy hátrányos. Illetve azt is kockázati tényező, hogy ami ma új, az holnap már régi lesz, és nem tud állandó értékeket nyújtani a társadalom számára” – emelte ki. Hozzátette: a gender oktatását támogató másik nagyobb csoport a tolerancia kérdését helyezte a központba, és „mindenre kiterjedő attitűdként, általános elfogadási kultúrát vár el, anélkül hogy pontosítaná, hogy tulajdonképpen mit is kell tolerálni”.
Az egyetemi oktató azt is elmondta, hogy a gender-oktatást ellenző csoportok azzal érvelnek, hogy a család olyan érték, ami évezredes hagyományokon alapul, és minden, ami ettől eltér, nem tudja fenntartani ugyanazt a társadalmat, ami eddig már bizonyítottan jól működik. „Ugyanez a csoport biológia érvekre is támaszkodik, melyek szerint, ha a reprodukció nem működik, akkor a család nem fog fönnmaradni, és ha a család nem marad fönn, akkor a nemzet sem” – tette hozzá.
A rendezvény másik előadója, Ashley Frawley, az MCC vendégkutatója arról beszélt, hogy a pluralista társadalmakban szükség lenne nyílt vitára és konszenzusra egy olyan fontos témával kapcsolatban, mint a nemi identitás, azonban a szélsőséges gender aktivisták nem képesek erre, számukra nem léteznek ellenérvek.
Hozzátette, hogy a szélsőséges gender irányzatok beszivárognak a társadalomba, és a hagyományos családot úgy tekintik, mint térnyerésük akadályozóját.
„Így aztán mindenfajta családpolitika, és minden olyan ország, amely családpolitikát kíván folytatni, elmaradott. Én pedig nem hiszem, hogy ez a helyzet. Szerintem a családok kohéziója olyasvalami, ami a legtöbb embernek fontos. És ha jó családpolitikát akarunk, akkor a családtagok közötti kapcsolatokra kell gondolnunk, nem csak az egyénekre” – hangsúlyozta az MCC vendégkutatója.
MTI
