„Mi ez az unió? Mert egy tisztességes ember szemszögéből nézve ez egy részekre bomlott, gyűlölködő, koncot leső, erkölcsileg a bomlás szélére került gyülekezet” – Kondor Katalin írása.
Meglehet – sőt valószínű biztos is –, hogy sokan gyerekes, naiv ötletnek tartanák, ha kérdésözönt zúdítanánk az Európai Unió illetékes embereihez, ráadásul több témában, ajánlott levélben és válaszra várva. Ezerszám.
Ugyanis azt az ellenünk való fenekedést, rágalomhadjáratot, amely napról napra erősödik, valahogyan meg kellene állítanunk, mégpedig oly módon, hogy egy percig se érezzék magukat kényelmesen a bennünket gyűlölők. Mert ez idő tájt úgy tűnik, a magyarokat folytonosan támadók, köztük a honi hazaárulók magabiztosan ülnek a magas lovon, s szorgalmasan dolgoznak tönkre tevésünkön. Elég sok jel mutatja, hogy nem sikertelenül. Azt meg szintén elég sok jel mutatja, hogy mi teljesen sikertelenül próbálunk védekezni.
Ezért gondolom, hogy a magát a demokrácia letéteményesének tartó uniós társaság, ha már ily végtelenül demokratikus, csak nem tagadhatja meg a hiteles választ például olyan kérdésekre, mint hogy nevezze meg, milyen valós bizonyítékokat tud felmutatni arról, mely okból is támadja gyermekvédelmi törvényünket?
Minket tudniillik arról tájékoztattak, jogszabály mondja ki, hogy az uniós törvények szerint ez saját hatáskörünkbe tartozik.
Ott, ahol oly nagy a demokrácia, ugyan írják már meg nekünk, magyarok millióinak, pontosabban válaszolják meg, mi a magyarázata annak, hogy a magasságos EU-ban a saját törvényeiket sem tartják be? Arra is kíváncsiak lennénk, mikor néznek már utána honi hazaárulóink busás pénzért rendre elszavalt rágalmainak, amelyeket hazánkra zúdítanak? Kérdezzük: csak nem önök bújtatják fel őket?
Különben ugyan mivel magyarázzák egy bizonyos Molnár Csaba uniós képviselőnek azon mondatát, miszerint ő hazafias kötelességének tartja, hogy Magyarország ne kapja meg a neki járó pénzt, mert az néhány ember zsebében landol. Nos, mivel Molnár Csaba elfelejtette megemlíteni, ki ez a néhány ember, azt vártuk, legalább önök megkérdezik tőle, súgja már meg, ki az a néhány ember? De nem tették. Nyilván éppen Eva Kaili és korrupt bandája ügyét próbálták elbagatellizálni. Jól jön ilyenkor, hogy a magyarokkal lehet foglalkozni, amolyan fedőakcióként.
Bizony, ilyen értetlenek vagyunk mi, magyarok, hogy ezekre a kérdésekre, meg még sokra szorgalmasan keressük a választ. Hogy az önök jóvoltából nem találjuk, az már egy másik kérdés.
Azt viszont naponta tapasztaljuk, hogy újból és újból felhangzanak az unió tárgyalótermeinek padsoraiból a rágalomáriák. Ellenünk. Mindennapos fejmosást kapunk például azért, mert az egyetlen emberi választ adjuk a már eleve erkölcstelen proxiháborúra, mert sem orosz, sem ukrán, sem amerikai és persze brüsszeli érdekeket sem óhajtunk előbbre, a magyar érdekek elé rangsorolni.
Kérdezzük még persze azt is, hogy mi ez az unió? Mert egy tisztességes ember szemszögéből nézve ez egy részekre bomlott, gyűlölködő, koncot leső, erkölcsileg a bomlás szélére került gyülekezet. Természetesen tisztelet azoknak, akik kivételnek számítanak. Ám őket meg arra kérnénk, hogy végre sorolják már fel, magyarázzák már meg, mik is azok az oly sokszor hangoztatott európai értékek? Érvényesek-e még, egyáltalán hol találhatók?
Tisztában vagyunk persze azzal, hogy amíg ezen értékeket meg nem leljük, mi csak az EU-ból folytonosan ránk zúduló rágalomáriákban gyönyörködhetünk.
Hogy is szól ez Rossini operájában, a Sevillai borbélyban? „Lágy kis szellő, lebbenve szálló, / Szárnya sincsen, könnyedén támad. / Észrevétlen, szépen árad. / Indul, mint egy csöpp lehelet, / S halkan sugdolózni kezd. / Szépen lassan, épp hogy moccan. / Zümmögően súgva-búgva. / Zizegően döngicsélve. / Óhatatlan fülbe mászik, / Agyvelőbe fészkelődik, / Menthetetlen benne rezg…” És a hosszú ária vége: „És a rágalomnak tárgya, Ronggyá tépve, elcsigázva. / Szörnyen össze-vissza törve, / Pellengéren pusztul el.”
A rágalmazás receptjét önök már jól ismerik és alkalmazzák. Rossini, a zseni csodaszép és szórakoztató vígoperát épített a rágalomra. Az unióban szomorújáték folyik. Bohózat. De semmi szép és semmi szórakoztató nincsen benne. Mert szégyenletes.
