Ha nem okoztak volna annyi kárt Magyarországnak, akár mulatságosnak is nevezhetnénk a hírt, hogy az EU nagykövetei olyan törvénytervezetet hagytak jóvá, amely lehetővé tenné a bizalmas újságírói források felfedésére is szolgáló kémprogramok használatát. Sebes Gábor írása.
Emlékszünk még a Pegasus-botrányra, amikor egy sor kormányt azzal vádoltak meg, hogy törvénytelenül lehallgatja ellenzéki ellenfeleit és a tényfeltáró újságírókat?
Az ügy hátterében az állt, hogy az amerikai kormány el akarta lehetetleníteni a jóval előttük járó izraeli kibervédelmi cégeket, és meg akarta szerezni a szellemi tulajdonukat. A Pegasus pedig az izraeli NSO terméke. Másodlagos eredményként megleckéztették a nacionalista indiai kormányt, Szaúd-Arábiát, Azerbajdzsánt, Bahreint, Kazahsztánt, Mexikót, Marokkót, és végül, de nem utolsósorban Magyarországot és Lengyelországot.
A felsorolt országok szinte mindegyikében az ellenzék felkapta a témát, a kormányokat antidemokratikusnak, ellenzékieket és újságírókat törvénytelenül lehallgatónak állította be, és ehhez egy sajtókonzorciumtól kapták a muníciót.
Az egész ügy a titkosszolgálati machinációktól bűzlik.
A főszerepet vállaló Amnesty International nem adta át a vizsgálatot folytató magyar adatvédelmi ombudsmannak az állítólagos lehallgatottak listáját, azt állítva, hogy nincs a birtokában. Az 50 ezres listáról kénytelenek voltak kiadni egy nyilatkozatot, miszerint
„az Amnesty ezt a listát soha nem nevezte az »NSO Pegasus kémszoftvere listájának«, bár a világ egyes médiumai ezt megtehették. Az Amnesty és az oknyomozó újságírók és szerkesztőségeik nagyon világossá tették a kezdetektől fogva, hogy »ez olyan számok listája, amelyek az NSO ügyfelei számára érdekesek lehetnek«, és ezek a világ különböző kormányai.”
Ugyanakkor a Soros Nyílt Társadalom Alapítványa által is pénzelt sajtókonzorcium a listát végig úgy kezelte, hogy azon a lehallgatottak vannak, így a rajta szereplő 300 magyart is áldozatnak állították be.
Magyarországról összesen öt készüléket, Panyi Szabolcsét, Szabó Andrásét és három ismeretlen politikusét vizsgálták meg, és abból a két újságíróét és egy ismeretlenét találták fertőzöttnek.
Aki ezek után azt állítja, hogy Magyarországon háromnál több ember vagy a világon 37 embernél több személynek a Pegasusszal történő lehallgatására van bizonyíték, vagy hogy az 50 ezres listának bármilyen értelmet lehet tulajdonítani, az rosszhiszemű hazudozó.
Nos, az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége június 8-án adta ki az idei jelentését, amiben felrója Magyarországnak, hogy két éve a kormány több kormánykritikus újságírót, politikust és vállalkozót is lehallgatott az izraeli Pegasus kémszoftverrel…
Noha az Európai Bizottság megállapította, hogy tagállami hatáskör a titkosszolgálati eszközök alkalmazása, az Európai Parlament mégis kiküldött egy bizottságot a Pegasus alkalmazásának vizsgálatára.
A bizottság májusban megszavazta, hogy „„Magyarországon a kémprogram használata egy előre kiszámított és stratégiai kampány része volt, amely a sajtószabadság és a véleménynyilvánítási szabadság megsemmisítésére irányult a kormány részéről”.
A Szabad Európa így írt: „Az Amnesty International szerint csak Magyarország esetében legalább háromszáz személyt hallgattak le anélkül, hogy tudtak volna róla. A magyar hatóságok azóta sem adtak tájékoztatást a megfigyelt személyekről, és meg sem indokolták, hogy mi indokolta a megfigyelésüket. A megfigyelt személyek között újságírók, ügyvédek, civil szervezetek képviselői, kormányzati tisztviselők voltak, valamint Gödöllő polgármestere.”
Ez a háttér előtt különösen érdekes, és – ha nem okoztak volna annyi kárt Magyarországnak – mulatságos a hír, hogy az EU nagykövetei új törvénytervezetet hagytak jóvá, amely nemzetbiztonsági okokból lehetővé tenné a bizalmas újságírói források felfedésére is szolgáló kémprogramok használatát.
Az egyébként az EU szabadcsapataiként működő civilszervezetek arra figyelmeztettek, hogy a törvény „dermesztő hatással” járna.
A jogszabály tervezete EU-szintű jogi alapot teremt ahhoz, hogy a nemzeti titkosszolgálatok kémprogramokat telepítsenek az újságírók telefonjaira és számítógépeire, beleértve az EU-ban dolgozó brit riportereket is.
Ugyanakkor ez az EU újabb önkéntes hatáskörelvonása is, hiszen ez – mint írtam – tagállami hatáskör.
Nem csak az eddig is közkeletű jogi indokok – nemzetbiztonság, terrorizmus elleni harc, fegyver- és emberkereskedelem, szervezett bűnözés – lennének elfogadhatóak. Az újak között felsorolják az uniós elfogatóparancshoz szükséges mind a 32 bűncselekményt, valamint minden olyan bűncselekményt, amelyet öt évnél hosszabb börtönbüntetéssel fenyegetnek. Így akár vagyon elleni bűncselekmény vagy a szerzői jog megsértése is indok lehet. Franciaország a fő támogatója ezeknek a könnyítéseknek.
Az Európai Bizottság üdvözölte a jogszabályt, és az elfogadására szólított fel.
Az uniós nagykövetek most az Európai Parlament elé viszik a jogszabálytervezetet, amely majd kidolgozza a végleges szöveget.
„Jelentős lépés a médiapluralizmus és -szabadság védelmét szolgáló első uniós szabályok felé. Mindannyiunknak többet kell tennünk az újságírók védelméért” – mondta Věra Jourová, az Európai Bizottság alelnöke, aki tavaly javaslatot tett a jogszabályra.
„Remélem, hogy a Parlament gyorsan tud dolgozni, és hamarosan végleges megállapodásra jutunk”.
