Harley-Davidsont birtokolni nem bűn, nem ciki, a magát „függetlennek” nevező média egyes szerzői azonban, ki tudja, milyen késztetésből, úgy érezték, jó ötlet egy egész fesztivál résztvevőit közröhej tárgyává tenni. Ráadásul úgy, hogy közben bele sem gondoltak, kibe rúgnak még bele a „célközönségen” kívül.
Több ezer motoros gyűlt össze az elmúlt hétvégén Budapestre, a fővárosban tartott jubileumi, 120 éves Harley-Davidson fesztiváljára. A márkatalálkozóra már csütörtökön érkeztek a hatalmas járgányok. De ez nem tett mindenkit boldoggá, mutatott rá a Totalcar szerzője, Perlaki Péter Zsolt.
„Szombaton szól a legnagyobbat a kapuzárási pánik, a belvároson gurul végig a Harley-parádé” – írja a 444. „Hatezren döngetnek végig a Harley-Davidson büszkeség menetén” – olvasom a Telexen. „Hogy mi van?” – kérdezem én. Egészen biztosan felelősségteljes és etikus döntés telibe arcon shamingelni bármilyen közösséget?
A kapuzárási pánik egy komplex biológiai és pszichológiai jelenség, ami csak addig vicces, ameddig valakit nem érint. Hiszen miről is van szó? Egy életmenedzselési válságról, a korrekt megnevezése is erre utal – életközépi válság. Abban ugyanis semmi megmosolyogtató nincsen, ha valaki elhomályosult tekintettel fújja el az ötvenes gyertyát, miközben dübörög a fejében, hogy mit szeretett volna másképp csinálni, hogy a számvetés végén az elégedetlenség, a boldogtalanság vagy a változó képességek nem elfogadása nyomja betonsúlyosan a mérleget. Ugye milyen humoros? Nosza, nevetgéljünk még egy kicsit!
Mert hiába a kőkemény valóság, a legtöbbek arcára mosolyt csal a sztereotípia, és ennek az előítéletnek alárendelni egy rendezvény komplett közönségét minimum téves és általánosító.
Persze, nyilvánvalóan van olyan Harley-Davidson tulajdonos, aki megfeleltethető ennek a képnek. Olyan, aki egy sikeres vállalkozás vagy karrier végén szeretne valamit érezni, valamit tenni, ami róla szól, de a kicsúfolás velük szemben sem korrekt.
Persze, értem én. 2023-ban egy túlterhelt szerkesztőségben provokatív címeket kell írni, mert elveszik a süllyesztőben az anyag. A viccet viszont értékelik az olvasók: ha mással nem, hát egy nevetős smiley-val. Az meg tiszta win szitu, mert a Facebook is többre értékeli, mint a sima like-ot, azaz jobban pörgeti a cikket.
Ennyi erővel akár jobban bele is lehetett volna állni a Harley-Davidson 120. évfordulós európai fesztiváljának résztvevőibe és a finomkodó kapuzárási pánik helyett az impotencia szót használni, nem? A Telex cikkének szerzője viszont még ennyire sem volt bátor. Csak áthallást használ, aztán aki úgy érti, az az ő dolga, ugye? De tegyük már fel a kérdést: ha bárki körbekérdezi a közvetlen környezetét, tízből hányan fognak a Pride melegfelvonulásra asszociálni a büszkeség menete kifejezésről?
A Harley-Davidson fesztivál szervezői ugyanis sehol nem hivatkoznak így az eseményükre. Viszont üsd be bátran a Google-be, hogy büszkeség menete. Vajon mennyi találat lesz, ami nem az LMBTQ-felvonulással függ össze? Csak jelezni szeretném, hogy nyugodtan el lehet bújni a „rossz az, aki rosszra gondol” narratíva mögé, de ettől ez még nem lesz több, mint egy bújtatott útszéli buzizás, ami nem csak a Harley-Davidsonos közösséggel szemben nem korrekt, hanem a meleg férfiakkal és nőkkel szemben sem. Sőt, velük szemben igazán nem az, mert az ő ügyüket rendeli alá egy áthallásos viccnek a szerző.
Czinkóczi Sándor és Zách Dániel együtt csinált viccet a Harley-Davidson 120. évfordulójának ~40-45 ezer vendégéből, ami legalább annyira nem oké, mint a város közepére szervezni egy nyilvánvalóan extrém hangos rendezvényt.
Szeretném jelezni, nem is a szerzőknek, az olvasóknak, a világnak: Harley-Davidsont birtokolni nem bűn, nem ciki. Érzelemvezérelt választás, de attól még az, ami. Egy motorkerékpár. Egy rendezvény résztvevőit okolni annak szervezői helyett, na az a kellemetlen. Mert kedves uraim, egyet ne felejtsünk már el itt a nagy médiatérben: köpni mindig csak felfelé elegáns, soha nem lefelé.
