A nyelvi erőszak netovábbját produkálja a média: immár az évszakokból is agresszort faragott. Nemrég még ezt harsogta: „páros lábbal száll Magyarországba a tél”, most meg „páros lábbal rúgja be az ajtót a nyár”.

Napjaink agresszív tartalmú szavai között nemcsak a drasztikus, a brutális, a horrorisztikus meg az embertelen melléknevek terjednek megállíthatatlanul (gyakran olyankor is, mikor nincs szó durvaságról, sőt ennek éppen az ellenkezőjéről beszélünk), s régóta szívósan tartja magát a kirúg s egy újabban unos-untalan ismételgetett másik ige, a beleszáll.

„Alakul a botrány. X. beleszállt Y-ba”; „Y. X. páros lábbal szállt bele X. Y-ba”; „Q. páros lábbal beleszáll W. kegyelmébe”; „Z. búcsúzásképp még beleszáll Zs.-ékbe” – harsogja a meglehetősen homályos és képzavaros (vajon hogyan szállhat bele valaki valakibe lábbal?) kifejezéseket a média. Pontosabb itt a vitába száll, erősen bírál, kemény kritikával illet stb. Attól függ, ténylegesen milyen jellegű és mértékű egyete nem értésről, kollízióról van szó.

Nem elég, hogy az emberek agresszorok (akkor is, ha nem azok) bizonyos sajtótermékek szemében, immár az évszakoktól is rettegnünk kell. Múlván az ősz, arra ébred az újságolvasó, hogy „páros lábbal száll Magyarországba a tél, támadnak a mínuszok”. Hiába, no! Valóságos orkok ezek a mínuszok! Mint Tolkien regényeinek durva, barbár, vad, gonosz lényei – legalábbis a foghíjas szókinccsel „megáldott” médiamunkások szemében. Most meg mit olvas a polgár? Ezt: „páros lábbal rúgja be az ajtót a nyár”. Mint Jack az ivóét valami filléres kalandhistóriában.

Néhány javaslat szerény szókincsűeknek a hideg szavunkra: hűvös, dermesztő, fagyos, jeges, zimankós, zord időjárás; a kánikula kifejezésre: hőség, forróság, tüzes, égető, perzselő nyár, izzó levegő, banánérlelő meleg. Könyvből, irodalmi műből is lehet idézni (némelyek kedvéért – emlékeztetőül: a könyv esetében terjedelmes szellemi alkotást vagy kisebb írásművet magában foglaló, nyomtatott íveknek összefűzött, fedél által védett egységéről van szó…). Tehát ebből lehet citálni, amikor nagy kánikula „rúgja be az ajtót”, lehet azt is közölni (Petőfi-évforduló van!), hogy ilyenkor „Tüzesen süt le a nyári nap sugára”; vagy (Juhász Gyulával szólva):  „Pipacsot éget a kövér határra /A lángoló magyar nyár tűzvarázsa. / / A Tisza szinte forr, mint néma katlan, / Mit izzó part ölelget lankadatlan.” Ugye, kifejezőbbek e sorok, mint a média által agyoncsépelt, agresszív nyelvi gagyi?

S ha már nyár, a sör is támad! „Páros lábbal száll bele a kifinomultságba” az új sörmárka – olvasom egy internetes oldalon. Ennél nagyobb képzavart szándékosan se lehetne kitalálni.

„Csalódás, harag, megkönnyebbülés – az adott helyzettől és alkattól függ, ki mit érez olyankor, amikor kirúgják” – indít egy netes írás. „Kirúgták a vezetőedzőt” – harsogja a média. A színésznőt „kirúgták Indiából” – olvasom a világhálón. Utóbbi esetben nemcsak agresszív, félrevezető is a szóhasználat: a hölgy ugyanis egy meccsen énekelt volna, ám a sokallták a követeléseit. „Kirúgták a modellt a boltból, mert túl rövid ruhát viselt”– írják a világhálón. Nem éppen eufemisztikus megfogalmazások ezek… Bármi keserűség, kellemetlenség éri (majd esetleg) az illetőt, valamint érte az említett sportembert, színészt és modellt, itt a precíz kifejezések ezek: elbocsátják, felmentik állásából, megszüntetik a munkaviszonyát; az edzőt menesztették, nem foglalkoztatták tovább a csapat kötelékében; a színésznőnek nem tartottak igényt a fellépésére; a modellt arra kérték, hogy hagyja el a kereskedést, más szóval (nemtetszésüknek hangot adva) távozásra szólították fel.

S mi is elengedhetjük – csak éppen minden szívfájdalom nélkül – az idézett túlzó, egyszersmind hamuszürke, ám dudvaként szaporodó kifejezéseket. A szomorúságot, fájdalmat tudniillik nem biztos, hogy enyhíti, ha agresszív tartalmú kifejezésekkel illetjük, illetve effélékkel reflektálunk rá.

Arany Lajos