Az államilag finanszírozott német műsorszolgáltatásnak a „közfeladata lényegére” kell(ene) koncentrálnia, azaz kiegyensúlyozottan kell(ene) tájékoztatnia. Úgy tájékoztat? Vagy inkább a szemléletformálásban jeleskedik? T. Túri Gábor írása.

Átnevelő-e a televízió Németországban?

Ne legyen az! – követeli a német Keresztény Demokrata Párt (CDU) –, vagyis „ne oktasson a TV!”
Ezzel a szlogennel, kívánja a CDU – a svájci Neue Zürcher Zeitung szerint – tovább fokozni az ARD és a ZDF televízió csatornák elleni kritikáját, amelyekben a Zöldek és a baloldal médiája egyre nyíltabban igyekszik átvenni a nézők politikai befolyásolását Németországban.

Úgy látszik ébredezés észlelhető a sokáig bénult német ellenzékben, mert az utóbbi időben, a Zöldek és az SPD látványos politikai demagógiájával szemben, kezdenek felszólalni a német kereszténydemokraták politikusai.

A CDU több politikusa már nyíltan is bírálja a közszolgálati műsorszolgáltatókat.

Nemrég Nathanael Liminski követelt magyarázatot az ott észlelhető folyamatos „eltévelyedésekre” és ideológiai elfogultságra. Liminski az Észak-Rajna-Vesztfália (NRW) tartomány szövetségi és európai ügyekért, valamint médiaügyekért felelős minisztere. Pozícióival, valamint azzal, hogy a tartományi kancellária vezetője is – és így Hendrik Wüst NRW miniszterelnök jobb kezének számít –, egyre inkább az ARD-nél dolgozó „aktivista újságírók” ellen lép fel, akiket szerinte semmilyen belső ellenőrzésnek nem vetnek alá.

Hasonlóan éles kritikát fogalmaztak meg Szász-Anhalt és Baden-Württemberg tartományi politikusai, sőt, maga Carsten Linnemann, a CDU főtitkára is, aki régóta hiányolja a reformokat és változásokat a média terén.

A legújabb vitapont a Westdeutscher Rundfunk (a WDR, vagyis a Nyugat-Német TV adó) „Monitor” című magazinjának egyik írása. A platform az Instagramon – régi idézeteket használva – vádolta meg azzal a CDU főtitkárát, hogy a Keresztény Demokrata Pártot az általa vélt „helyesebb útra” terelte.

Ezzel párhuzamosan a már említett NRW médiaminiszter (Liminski) a Rheinische Postban

„három különböző szerkesztőség, három ilyen elfogadhatatlan kihágásáról is beszámol, amelyek mindössze két hét alatt történtek”.

Korábban a Funk című ifjúsági műsor, amelynek a Südwestrundfunk (SWR) a felelőse, azzal vádolta meg Friedrich Merzt (CDU) és Markus Södert (CSU), hogy „Björn Höcke és Alice Weidel AfD-s politikusokkal együtt, jobboldaliak lettek”.  Ugyanakkor a WDR TV-nél, amelynek az igazgatója az igen befolyásos Tom Buhrow, egy Merz által tett kijelentést úgy vágtak meg, hogy az tartalmilag a Zöldeknek kedvezzen.

Liminski szerint azok, akik

„ilyen agresszív módon becsmérlik a politikai spektrum és a társadalom vezető tagjainak nagy részét, masszívan gátolják a meggyőződéses pártolók politikai kötelezettségvállalását, egy széles körben támogatott és erős közszolgálati műsorszolgáltatás iránt”.

Majd mindehhez még hozzáfűzi, hogy ugyanakkor az ilyen „kihágások nem ismertek a demokratikus spektrum más pártjaival” szemben.

A növekvő nyomás hatására úgy látszik, a Media érintett vezetői visszakozni kezdtek, mert
az SWR főigazgatója és az ARD elnöke (Kai Gniffke) már bocsánatot is kért a Funkkal folytatott polémia miatt, mondván, hogy az azóta törölt Instagram-poszt nem felelt meg „újságírói normáinknak”. Ugyanígy a WDR is bűnbánóan ismerte el, hogy Merz rövidített nyilatkozata hamis benyomást kelthetett.

Amikor Liminski „nyilvános magyarázatot” követel a hibákra, akkor ezzel egyszerre céloz a WDR „Monitor”-jára és arra is, amit a CDU szempontjából általános ideológiai egyensúlytalanságnak tekint. Ezzel a véleményével azonban a düsseldorfi miniszter nincs egyedül.

A CDU médiapolitikai szóvivője és parlamenti igazgatója (Markus Kurze), aki egyben a Szász-Anhalt tartományi parlamentben is tevékenykedik, a Neue Zürcher Zeitungnak elmondta: a CDU-nak az a régóta fennálló benyomása, hogy az állami műsorszolgáltatás inkább politikai igehirdetéssel, mint tájékoztatással foglalkozik.

„Joggal mondja nekünk sok polgár – nyilatkozta Kurze –, hogy nem oktató televíziót, hanem kiegyensúlyozott tudósítást akar”.

Ugyanígy a baden-württembergi parlamenti frakcióvezető (Manuel Hagel) is hasonló véleményt fogalmazott meg a „Cicero” című lapban. Úgy látja, hogy különösen az ARD-nél „óriási hiányt szenved a konzervatív oldal, vagyis a CDU által felvetett reformok bemutatása” és, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatásban, a többi (nem kormányzó) pártot is illetően, „kiegyensúlyozatlan képviselet” tapasztalható.

A bocsánatkérés e téren nem lehet elég, ugyanis „a nyilatkozatok kihagyással történő manipulálása, mint ahogyan az nemrég Friedrich Merz esetében történt, munkajogi következményekkel kell, hogy járjon”.

Hagel szerint a programban „egy olyan liberális-konzervatív hangra van szükség, amely ellensúlyt tud képezni”.

A Keresztény Demokrata Párt főtitkára, Carsten Linnemann, a svájci Neue Zürcher Zeitung (NZZ) megkeresésére, egyelőre nem kívánta kommentálni az újabb vádakat. A jelenlegi főtitkár azonban e téren már korábban is motorja volt az esedékes reformoknak, amelyek kimondják, hogy az államilag finanszírozott műsorszolgáltatásnak a „közfeladata lényegére” kell koncentrálnia. Vagyis kiegyensúlyozottabban kell beszámolnia.

Linnemann a 2022-ben megjelent „Die ticken doch nicht richtig” („Még sincs igazuk”) című könyvében így ír:

„Ha az emberek aggódnak az ellenőrizetlen bevándorlás miatt, akkor sem a politikának, sem a médiának nem feladata az, hogy megtiltsa az embereknek, hogy aggódjanak.”

Természetesen, itt azért megállhatunk egy pillanatra, nem könnyű ugyanis elfelejteni, hogy a 2015-ös menekültválság idején – amely elsőként Budapesten jelentkezett a Kelet-pályaudvarnál –, a német sajtó hogyan reagált. Pedig akkor még a most épp panaszkodó CDU áll a kormányrúdnál, s vezetése alatt érték el a kívánt hatást a média képei, cikkei: azt a hatást, amelyet a Merkel által meghirdetett „Willkommenskultur” diktált.

„Elhitették a nézőkkel – írja az egyik német olvasó –, hogy legfőképpen családok érkeznek hozzánk, akik védelemre szorulnak. Ezt erősítette a tengerparton fekvő halott fiú manipulált képe, amely miatt az európai kormányok mindenhol a vádlottak padjára kerültek. A tudósításban szándékosan elhallgatták azt a tényt, hogy a menekültek legnagyobb csoportját éppen a fiatal férfiak tízezrei alkották – és alkotják ma is…”

Márpedig ha visszaidézzük, hogy akkoriban milyen gátlástalanul szidták a magyar határ védőit, és milyen manipulált képeket tettek közzé az európai médiában, akkor igencsak meg kellene lepődnünk a CDU jelenlegi panaszáradatán.

Vagy csak most kezdenek ébredezni? Amikor már körmükre ég a baj, és saját bőrükön is érzik azt a botrányos magatartást, amelyet az utóbbi évtizedben az addig objektívnek és pártatlannak hitt (és deklarált!) média produkál a 80 milliós Németországban?

Ez talán – a magyar nézőpontunkból – nem is lenne probléma, és egy vállrándítással át is léphetnénk, mondván, hogy német belügy, ne is szóljunk bele.

Csakhogy!

A globalizált világunkban a média is globalizálttá vált, így amit az európai kontinensünk gazdaságilag legfejlettebb állama és annak médiája hirdet, szinte kritika nélkül átveszi az Európai Unió zászlaja alatt összegyűlt nemzetek médiája is.

A német média igenis képes hangulatot teremteni egész Európában!

Mégpedig olyan hangulat-csomagokkal, amelyek nem a valóság leírásának hatására alakulnak ki a konzumentekben (a birka módra mindezt visszaszajkózó olvasókban), hanem amelyek a politikusok – megkérdőjelezhető – céljait szolgálják. Ez pedig már nem média, ­a szó egykori és klasszikus értelmében, hanem egy „tölcsér”, amelyen át a legkülönbözőbb – és leghajmeresztőbb – véleményekkel is megtölthetik a hiszékeny polgárok fejét.

Azonban van egy másik veszélyforrása is a gátlástalan manipulációnak: ha akad egy ország – esetünkben Magyarország –, amely még nem hódolt be a média által vezérelt politikának, és hírportáljai legalább egy része a fősodortól eltérő véleményeket közöl, akkor az egész Európai Unió, amely egy emberként mondja föl a német propagandát, ellenségként tekint a renitens országra.

És ez nem fikció, hanem reális probléma, amely odáig eszkalálódott, hogy ideológiailag szabályosan kettéosztja Európát;

a megvezetett polgárok pedig „bólogató Jánosként” asszisztálnak a sajtópropagandának Európa nyugati felében.

(TTG)

Forrás: Bitte kein «Erziehungsfernsehen»! Die CDU verschärft ihre Kritik an ARD und ZDF

Kiemelt kép: Deutsch-ungarische Beziehungen, Meinungsartikel