A baloldali városvezetés úgy jelölte ki első számú célkitűzését, a belvárosi forgalomcsökkentést – ezáltal a Lánchíd autómentességét –, hogy az elmúlt négy évben minden, minden ehhez jelentősen hozzájáruló budapesti fejlesztést elgáncsolt.
Drágábban, jóval kevesebb műszaki tartalommal, de idő előtt készült Karácsony Gergely első főpolgármesteri ciklusának „legfontosabb” projektje, a Széchenyi Lánchíd felújítása: augusztus 4-én pénteken, azaz ma megnyílnak a Lánchíd két oldalán futó járdák a gyalogosok előtt, ez pedig a híd szerkezeti és műemléki rekonstrukciójának végét jelenti.
Ismeretes, 5 milliárd forinttal drágábban újíthatta fel a Lánchidat a Karácsony vezette Budapesti Fővárosi Önkormányzat, merthogy a közbeszerzés eljárásának nyertese, az A-Híd Zrt. nettó 18,8 milliárd, bruttó 26,75 milliárdért végezhette a munkát – mindez Tarlós István főpolgármestersége idején 21,8 milliárdba került volna.
A korábbi, jobboldali városvezetés egyébként nem csupán a híd rekonstrukciójával számolt, hanem a Széchenyi István téren található aluljáró felújításával is, amire plusz 13,5 milliárdot szántak volna.
Ez azonban elmaradt, a jelenlegi, baloldali városvezető mégis megpróbálta a politikai felelősséget –csúsztatásokkal megspékelve – áthárítani elődjére.
„Az elmúlt 9 év nem volt elég a Fidesznek a Lánchíd megújítására – most viszont megújítjuk – írta 2020. december 17-én, közösségi oldalán a baloldali politikus. – Az előző városvezetés által kiírt, majd általuk vissza is dobott közbeszerzésen mintegy 35 milliárdba került volna a híd megújulása, az ezzel összevethető legolcsóbb ajánlat a BKK által kiírt közbeszerzésen valamivel 27 milliárd alatt van.”
Vagyis a Karácsony által említett harmincöt milliárdos ajánlat a Széchenyi téri aluljáró felújításával is kalkulált (ezt véletlenül kihagyta bejegyzéséből); ezt, a korábbi tendert pedig nem Tarlósék dobták vissza (mint azt direkt kiemelte posztjában), hanem Karácsonyék. Mert ugyan Tarlós 2019. szeptember 23-án beérkezett ajánlatok alapján árfelülvizsgálatot kezdeményezett, ám ez már Karácsony alatt zárult le. A Fővárosi Önkormányzat pedig úgy nyilváníttatta eredménytelennek a közbeszerzési eljárást, hogy a BKK ennek ellenkezőjét javasolta.
De a sárdobálás itt még közel sem ért véget, hiszen a kormány által ígért, hatmilliárdos támogatás nem érkezett meg – s ezt a főpolgármester igyekszik minden lehetséges fronton felróni a kabinetnek. Csakhogy a kormány abban állapodott meg a fővárossal, hogy a Lánchíd teljes körű rekonstrukcióját támogatja, valamint plusz kitétel volt, hogy a „gépjárműforgalom ezen közúti szakaszon való teljes vagy részleges korlátozása ne haladja meg a 18 hónap időtartamot”.
Ez sem teljesült, sőt, már nem is teljesülhet, hiszen a híd autómentes lesz, vagyis a gyalogosokon túl továbbra is csak a taxisok, a buszok, a motorosok és a biciklisek használhatják majd a Lánchidat.
(…)
Budapest főváros 150. születésnapja előtt elkészülő Széchenyi lánchíd nem pusztán politikai, de szakpolitikai vitákat is generált.
A baloldali városvezetés úgy jelölte ki első számú célkitűzését, a belvárosi forgalomcsökkentést – ezáltal a Lánchíd autómentességét –, hogy az elmúlt négy évben minden, minden ehhez jelentősen hozzájáruló budapesti fejlesztést elgáncsolt.
Mik lettek volna ezek a fejlesztések? A Déli Körvasút, a Galvani híd, valamint az Aquincumi híd. Az sem mutat túl sok szakpolitikai elképzelést, hogy Karácsony Gergelyék azt követően álltak neki a Lánchíd környezetét, illetve a 3-as metró felszínrendezését érintő koncepciók tervezéséhez, miután elkészültek a műtárgyak felújításával.
S bár a Lánchíd és környezetének forgalomcsillapítási tervei bizonyos szempontból elismerésre méltóak, de az ezáltal kiszoruló forgalomra nincs megoldása a fővárosnak. Ha voltak is alternatíva-kezdeményezések, azokat a városvezetés elkaszálta.
Azonban a belvárosi forgalomcsillapítás, így a Lánchíd autómentessége akkor is elő fog kerülni, amikor újabb budapesti hidak felújítása lesz esedékes.
Merthogy az autómentesítést olyan állapotra kalkulálják Karácsonyék, mikor az összes többi budapesti Duna-híd működik. Viszont a Lánchíd után fel kell újítani a Petőfi, majd ezt követően az Árpád hidat. Tehát ezeket egymást követően hosszú évekre le kell zárni. „Akkor pedig a Lánchíd kapacitásának kiiktatása közlekedési káoszhoz vezet majd. Ennek a felelősségét laikusokra – köztük kiskorú gyerekekre – hárítani nevetséges. Ez nem demokrácia, hanem dilettantizmus, amit ajándékként tálalnak a gyanútlan szavazóknak” – jegyezte meg Tarlós István egyik interjújában.
