A tagállamoknál kalapoz az Európai Bizottság, hogy befoltozza az uniós költségvetésen keletkezett lékeket. Mi áll a háttérben, és milyen változás várható az európai politikában a jövő tavaszi EP-választások után? Deutsch Tamás, a Fidesz európai parlamenti delegációvezetője a Gombaszögi Nyári Táborban adott interjút.

Minden jel szerint a következő hetek, hónapok legnagyobb vitái az Európai Unióban a költségvetés körül zajlanak majd. Hogyan jutottunk odáig, hogy az Európai Bizottság a tagállamoknál kalapoz, hogy befoltozzák az uniós büdzsén keletkezett lékeket?

Tekintve, hogy egy nyári táborban vagyunk, biztosan hangulatrontó lenne, ha a közepesnél hosszabb fejtegetésbe bocsátkoznék arról, hogy hogyan is áll össze az Európai Unió költségvetése. (Nevet…) Annyit azért mindenképpen szükséges megjegyezni, hogy az egy esztendőre szóló nemzeti büdzsékkel szemben az Európai Unió egy hosszú távra, hét évre szóló ún. keretköltségvetést fogad el.

A jelenlegi hosszú távú költségvetési ciklus 2021. január 1-én kezdődött és 2027. december 31-ig tart majd. Ennek a büdzsének a főösszegét érdemes ízlelgetni egy picit: 1 083 milliárd euró. Rejtő Jenőt ide idézve, csak azt a pénzösszeget tudom elképzelni, amit már láttam egyben…

Csak jelzem, többen fölszisszentek a közönség soraiban…

Folytatva még egy kicsit a közgazdaságtan órát, az uniós költségvetés bevételei egyharmad részben úgy állnak elő, hogy például a tagállamokban befizetett áfa döntő része, vagy éppen a külső határokon beszedett vámok teljes egészében az uniós büdzsébe kerülnek. De annak az irdatlan 1 083 milliárdnyi eurónak a kétharmad részét a tagállami befizetések adják. A tagállamok a gazdasági erejükhöz mérten fizetnek bele a közösbe, mi magyarok az összes befizetés mintegy kettő százalékát álljuk. A keretköltségvetési megállapodás azt is tartalmazza, hogy a hétéves ciklus felénél felül kell vizsgálni, hogy hogyan is áll a büdzsé – ez történik most is.

Ezzel a rövid tanórát be is fejeztem, beszélhetünk a politikáról. Már a költségvetés elfogadását megelőzően is rendre késhegyig menő viták folynak, sok más kérdés mellett egymásnak feszülnek az agrártámogatásokból, vagy éppen a felzárkóztatási forrásokból részesülő tagállamok és a nettó befizetők, az ún. fukar országok, amelyeknek ezekből a forrásokból nem, vagy csak alig jut. Az uniós költségvetést egyébként a 27 tagállam teljes egyetértésével kell elfogadni az Európai Tanácsban, s társjogalkotóként kell az Európai Parlament egyetértése is – ez végül csak sikerült legutóbb is.

Azt még azért csendben megjegyezném, hogy a költségvetés elfogadásakor mind a 27 tagállam között konszenzus volt abban, hogy a büdzsé félidős felülvizsgálatakor nem lesz többletbefizetés…

Ezzel el is jutottunk az aktuális vitákhoz. Mivel magyarázható, hogy az Európai Bizottság most mégis újabb jelentős összegek befizetését várja a tagállamoktól?

Ursula von der Leyen bizottsági elnök asszony állításával szemben, miszerint szó sincs semmiféle hiányról az uniós költségvetésben, csupán a szokásos félidős felülvizsgálat zajlik, ami alapján szükség van további pluszbefizetésre, az igazság az, hogy elfogyott a brüsszeli bürokrácia pénze. Az Európai Bizottság idén júniusban plusz 69,5 milliárd euró többletbefizetést javasolt.

Mire kérik az újabb tízmilliárdokat?

Kezdeném a sort azzal, hogy az Európai Bizottság eddig minden héten többmilliárdnyi Ukrajnának szánt plusztámogatás ötletével állt elő – most éppen további 50 milliárd euró akarnak adni – , miközben nem tudnak elszámolni azzal, hogy pontosan mekkora összeget juttattak már el eddig Ukrajnának.

Kellő tisztelettel, elismerve az emberi tragédiák tízezreit, amelyet a háború okozott, az mégsem járja, hogy 2022 februárja, az orosz agresszió óta Ukrajnának juttatott uniós támogatásokról nincs világos áttekintésünk.

Nem tudjuk, mekkora részben van szó vissza nem térítendő támogatásról, Ukrajnának szánt uniós hitelfelvételről, vagy az Ukrajna által felvett hitelek kamatainak átvállalásáról. Ahogy azt sem ellenőrizte senki, mire költik az ukránok az uniós forrásokat. Anélkül, hogy vádaskodnék, de ismerve Ukrajna korrupciós mutatóit, azért ez nem túl megnyugtató. Ahogy az sem kevésbé vérlázító, hogy az Európai Helyreállítási Alap feltőkésítésére szánt 750 milliárd euró döntő részét kitevő hitel kamatai 2027 végéig az EB számításai szerint eredetileg 14,9 milliárd euróra rúgtak volna. Miközben a felvehető hitelkeretnek még a felét sem merítették ki, a kamatokra szánt összeg már idén decemberben elfogy. Ráadásul arról volt szó, hogy nem lesz jelentősebb befizetésre szükség a büdzsé félidős felülvizsgálatakor, ehhez képest a kamatkifizetésekre a 15 milliárd eurón túl már további 19, azaz összesen mintegy 34 milliárd eurót akarnak fordítani. Ha pedig ezek a plusz befizetések nem történnek meg, az EU egész egyszerűen becsődöl.

Vagyis Brüsszel az emelkedő kamatokat Magyarországgal és Lengyelországgal is megfizettetné, miközben a helyreállítási alapból még egy vasat sem kaptak?

Nemcsak velünk magyarokkal és a lengyelekkel akarják ilyen módon megfizettetni az emelkedő kamatokat, hanem azzal a három további tagállammal is, amelyek ugyan nem a politikai büntetőpadon ülnek, de szintén nem kaptak még egy eurócentet sem a hitelfelvételből járó forrásból. A nagyságrendet érzékeltetve: az EU a legértékesebbjének számító Erasmus plusz programra 7 év alatt 22 milliárd eurót fordít – na most még ehhez képest a kamatkifizetésre akarnak 34 milliárd eurót fordítani.

Megjegyzem, ha a céges világban a menedzsment ilyen mértékben számolja el a kamatkiadásokat, akkor a tulajdonosok udvariasan, vagy kevésbé udvariasan, de végleg megköszönik a munkájukat. Ehhez képest az Európai Bizottság még a torkát sem köszörüli, hogy megmagyarázza, hogy a búbánatban állhatott elő egy ilyen helyzet.

És arról még nem is beszéltünk, hogy az elszabaduló inflációra hivatkozva – azt most tegyük félre egy pillanatra, hogy ebben mekkora része is van az elhibázott brüsszeli szankciós politikának – további nyolcmilliárd eurót kérnek a brüsszeli bürokraták fizetésének emelésére. Vagyis miután csúnyán elbaltázták a hitelfelvételt és olyan lassan dolgoznak, hogy a hétéves költségvetés felénél a felzárkóztatási támogatások csupán 2,5 százalékát fizették csak ki a tagállamoknak, még fizetésemelést is kérnek… Teljes nonszensz. Kevés olyan javaslata szokott lenni az Európai Bizottságnak, amelyet kórusban utasít el mind a 27 tagállam, na ez most egy ilyen.

Lesz még ereje a hivatalban lévő Európai Bizottságnak lenyomni a tagállamok torkán a költségvetés módosítását?

Egyáltalán nem kötelező, hogy módosítsák a büdzsét… Persze minimum a kamatköltségekhez szükséges forrásokat biztosítaniuk kell, úgyhogy most következik majd az Európai Bizottság részéről a már jól ismert érzelmi és politikai zsarolás.

Könnyű megjósolni, az ukránok szabadságküzdelmére való hivatkozás lesz a zsarolás érzelmi része, a politikai pedig, hogy nincs más választás, növelni kell a kamatkiadásokat, hiszen a hiteleket nem lehet hagyni bedőlni.

Ugyanakkor az az ember még nem született meg, aki egy ilyen tárgyaláson a németekkel, a svédekkel, a finnekkel, az osztrákokkal és a hollandokkal egyszerre képes legyen megegyezni. Ma ez szerintem megugorhatatlan, egy teljesen új megközelítésre lesz szükség: az értelmes szakmai, politikai egyetértés lehetőségét csak abban látom, ha az Európai Bizottság végre leépíti a raklapnyi bürokratikus akadálytömeget, amely gátolja a tagállamoknak a nekik jog szerint járó pénzekhez való azonnali hozzáférését.

A teljes interjú ITT olvasható!

Kiemelt kép: Facebook