A hosszú élet titka az, hogy minden reggel fel kell kelni – állítja Deák Ferencné, Ilonka néni, akinek születésnapja alkalmából a miniszterelnök is gratulált.
Az Andornaktályán élő Deák Ferencné, Ilonka nénit köszöntötték szombaton délelőtt 100. születésnapja alkalmából. A település polgármestere a saját, az önkormányzat és a falu népének jókívánságait tolmácsolta, majd felolvasta a miniszterelnöki ünnepi üdvözlő sorait. A láthatóan jó egészségnek örvendő Ilonka néni viszont üdvözölte „innen Andornakról” Orbán Viktort.
Barczi Zsolt, Andornaktálya polgármestere adta át Magyarország kormányának emléklapját Orbán Viktor miniszterelnök aláírásával a 100. életévét augusztus 18-án betöltött Ilonka néninek.
„Ez az emléklap hivatott kifejezni szépkorú polgáraink iránti tiszteletünket és hálánkat. Ebből az ünnepi alkalomból kívánok önnek jó egészséget és további boldog életet!”
– olvasta fel az emléklap szövegét a faluvezető.
Nagyon szépen köszönöm! Én pedig innen üdvözlöm a miniszterelnököt
– reagált a köszöntésre Deák Ferencné, aki kialakult beszélgetés során elárulta: abból a családból, amit a Deák név fémjelez – négy testvér közül – már csak ő van. Három, még élő unokatestvére közül pedig ketten még ide is el tudtak jönni most.
Ilonka néni azt mondta, hogy hosszú élete során nagyon sok szép emléke volt, de volt rossz is, szerencsére több volt a jó. Úgy van az ember, hogy csak a szépre emlékezem – vélekedett.
Nem azon agyalok, hogy mi volt a rossz. Gyerekeim körül vettek, én ővelük voltam nagyon jól, meg az egész családdal, akiket szerettem összetartani. Egyik gyerekem fiú volt, már több, mint 10 éve, hogy meghalt, katonatisztként szolgált, Deák Péternek hívták és ő sajnos tüdőrákban 63 évesen elhunyt. A lányom, Évi most – javítok rajta, mert 70 pluszos – hetvenéves. Unokák vannak, de még dédunokák is, egyem meg a szívüket! Hát, ketten. De több kellene, legalább nyolc, mert annyi család van, akinek lehetne!
A családon túli életére is rákérdeztünk. Az ünnepelt válasza szerint ő mindenkivel nagyon jóban volt, ahogy látjuk most itt együtt őket az ünnepi asztalnál, mindig ez volt: központ voltak.
Alföldiek vagyunk különben, nem idevalók, de Mezőtúrról ide kellett jönni, mert a fiam asztmája miatt neki levegőváltozásra volt szüksége – árulta el.
Rákérdeztünk arra a „szóbeszédre” is, ami szerint Ilonka néni a negyvenes években Jávor Pállal, Szeleczki Zitával és más hírességekkel is találkozott.
Fiatalságomnak volt egy olyan három éve, amit nem lehetne pótolni. Akkor, amikor 1942-ben egy budapesti művész-rádiós-tervezőmérnök házaspárhoz kerültem, az ő otthonuk volt az akkori színészi világ legközepe. Megfordult a családnál – ahol dolgoztam és akik engem is családtagként kezeltek – mások mellett Jávor Pál, Szeleczki Zita, Lukács Margit, Karádi Katalin. Nagyon nagy esték voltak ott – idézte a ma már 80 évvel ezelőtt történteket Ilonka néni.
Azt is elárulta, hogy Andornaktályára 1955-ben jöttek, a fia akkor lett iskolába járó. Másodikos gimnazista volt, mire ennek az asztmájának vége lett.
Ezt a házat mi 80-ban építettük, már a lányom férjhez ment, a fiam megnősült, ketten maradtunk. Akkor mentem nyugdíjba a Finommechanikai Művektől. Orvosi dolgokat gyártottunk a Kertész úti egri üzemben. Műanyaggal dolgoztunk, s rosszul lehetek összerakva, mert a műanyag, ahogy beszívódott a szervezetembe kiütötte a bőrömet. Mint a szeplő, olyan vérfoltok voltak rajtam. Nyugdíjaskorú lettem, nem akartam még elmenni nyugdíjba, de emiatt muszáj volt – idézte az ugyancsak régi történetet Deák Ferencné.
Hozzátette: a nyugdíjas évek itt teltek el és ő a családját tartotta össze. Itt voltak az unokái, itt voltak a karácsonyok, névnapok, minden. Mert ez volt a kertes ház.
Amikor pedig feltettük neki a rutinkérdést – „Mi a hosszú élet titka?” –, egyáltalán nem megszokott választ kaptunk:
Jaj, nem tudom, hogy mi a hosszú élet titka. Az egyik, még nekem is bácsi azt mondta anno: az a hosszú élet titka, hogy minden reggel fel kell kelni.
Kiemelt kép: Huszár Márk/Heves Megyei Hírlap
